Birobidzsáni utópiák – propaganda és valóság

“A Zsidó Autonóm Terület növény-és állatvilága”

 

Yevgeniy Fiks (született 1972-ben Moszkvában) New Yorkban élő poszt-szovjet konceptualista művész.

A Zsidó Autonóm Terület növény-és állatvilága c. kiállítására is jellemző a szokásos kritikai gondolkodás, ahogy a 20. századi szovjet zsidó történelem narratívájában vizsgálja az együttélés, a multikulturalizmus és az autonómia kérdéseit.

Felvillantja az egykori propagandisztikus utópiát és a valóságot (múltat és jelent összekapcsolva). Elemeiben tükrözi az identitás, a táj és a tájkép közötti kapcsolódást és a kapcsolódás illúzióját, és egy utópia (inter)nacionalizmusát.

A cári Oroszországban a zsidók nem juthattak földhöz, így a forradalom után a szovjethatalom a zsidó paraszt-proletariátus létrehozásán fáradozott. Persze, ehhez földhöz (vagy röghöz) kellett kötnie a zsidó kereskedő, értelmiségi, városi polgárokat. Már a húszas években a Krím-félszigeten próbálkoztak zsidó kolhoz létesítésével, sikertelenül. Sztálin1934-ben a Távol-Keleten, a kínai határ közelében, a transzszibériai vasútvonal mentén jelölte ki az „új zsidó hazát”, a Zsidó Autonóm Területet  – Birobidzsán fővárossal, ahová  lelkesen verbuválták a népet, hogy ott építsék városukat és kolhozaikat…

Vlagyimir Kors szovjet rendező 1936-os propaganda játékfilmjében, a Boldogságkeresőkben, mely egy külföldi család birobidzsáni letelepüléséről szól, szédületes tajgai tájak, szorgalmasan munkálkodó bevándorlók és szerelmi szálak fonódnak össze.

Kors propagandafilmjéből Yevgeniy Fiks kivonta a cselekményt. Játékfilmből „természetfilm” lett – táj, emberek nélkül. A filmhez Fiks szöveges narrációt készített, hiszen el kell mesélni Birobidzsánnak, ennek a mesterséges és irreális szekuláris zsidó utópiának a lehetetlen szocialista metamorfózisát, az amúgy mesés tajgai táj és a földműveléshez nem szokott telepesek történetét. Fiks három fekete-fehér monokróm olajfestménye kiüresedett és elvont tájké

p. Rajtuk a haza, terület és kozmopolitizmus feliratok díszelegnek – mintha így lohadnának üres propagandává az utópiák.

A Zsidó Autonóm Területet a sztálini szovjet nemzetiségi politika, ez esetben az áttelepítési kampány hozta létre, mely arra ösztönözött etnikai csoportokat, hogy a Szovjetunión belül alakítsanak ki autonóm régiót saját nyelvhasználattal: hagyományos kultúrájukat szocialista tartalommal és retorikával megtöltve (vagy helyettesítve). A Zsidó Autonóm Terület volt a zsidókérdés szovjet megoldása. Fővárosa Birobidzsán, hivatalos nyelve a jiddis lett. A ma is létező Birobidzsán a szovjethatalom nemzeti politikájának megkövült relikviája. Kezdetben vonzónak tűnt a projekt: sok szovjet és külföldi (kommunista!) zsidó érkezett a régióba, hogy szekuláris szocialista zsidó hazát építsen. Majd sok kiábrándult külföldi zsidó menekült a sztálini diktatúra és a zord éghajlat elől. Kinek volt kedve a tajgán légvárakat építeni?

A Zsidó Autonóm Terület ma az orosz föderáció része. 2007-ben a lakosság csupán 5%-a; 4000 fő vallotta zsidónak magát. (Birobidzsán főterén a hatalmas menóra csak díszlet.) Az első zsinagóga a 2000-es évek elején épült.

A Zsidó Autonóm Terület növény- és állatvilága c fényképsorozat – a kiállítás címadója – a terület állatait és növényeit, rovarjait mutatja be. Ezek a fényképek először 1984-ben, Birobidzsán megalapításának 50. évfordulójára kiadott orosz, jiddis és angol nyelvű propaganda-kiadványban jelentek meg. 2016-ban a művész „átírta” a fotókat: a táj állatainak és növényeinek jiddis személyneveket adott, amilyeneket askenázi zsidók viselnek. Ezzel a gesztussal próbálta élővé és zsidóvá tenni Birobidzsán élővilágát.

Birobidzsán térképét a művész arany tintával festett papírképeken ábrázolta. A területet Oroszországon belül elhelyező rajzára ráírta más kisebbségek jiddisre fordított közmondásait a „hazáról” és „összetartozásról”.

Végezetül a művész birobidzsani emléktárgyainak gyűjteményébe nyerhetünk bepillantást, melyben egyebek közt a Zsidó Autonóm Terület létrehozását ismertető történelmi könyvek, bélyegek, képeslapok láthatók.

 

Yevgeniy Fiks: A Zsidó Autonóm Terület növény-és állatvilága

2B GALÉRIA, Budapest, Ráday u. 47.

2017.10.07. – 2017.11.02.