Bernard-Henri Lévy: A nyílt antiszemitizmus visszatért, itt van mindenütt

Írta: Szombat - Rovat: Politika

Az ismert francia zsidó filozófus hosszú interjút adott az Algemeiner zsidó internetes portálnak. Legfontosabb üzenete, hogy az antiszemitizmus ismét olyan méreteket öltött, amivel a kortárs zsidóság eddig nem találkozhatott. Ez olyan cselekményekben nyilvánul meg, mint a 85 éves holokauszt túlélő Mireille Knoll meggyilkolása Párizsban múlt márciusban, vagy egy neonáci 11 áldozatot követelő merénylete a pittsburghi zsinagógában október végén.

Bernard Henri-Lévy (a kép jobb szélén) a Mireille Knoll meggyilkolása után szervezett tiltakozó menetben (Fotó: Reuters / Gonzalo Fuentes.)

„A mostani zsidógyűlölet igen erős és magabiztos, pedig azt hittük, hogy ennek már vége. Nehéz idők járnak a zsidóságra. Nincs más választásunk, mint az ellenállás és ellentámadás Európában, az Egyesült Államokban, és az egész világon. Mindez szörnyű, de ez van. És nem késlekedhetünk, most rögtön foglalkoznunk kell vele.”

Amikor az európai és amerikai antiszemitizmus közötti különbségről kérdezték, Lévy azt mondta, hogy az USÁ-ban sokkal gyengébb, mint Európában, de jelen van, és ez azt jelenti, hogy a zsidók már sehol sem találhatnak biztos menedékre nyugaton. Ő maga nem sokkal a világháború után született, és szüleitől azt hallotta: „Az amerikaiaknak köszönhetjük, hogy vagy, az ő érdemük, hogy Európa megszabadult a nácizmustól, ami gyakorlatilag az öngyilkosságot jelentette. Az USA különleges nemzet, kivételes nemzet, és – majdnem annyira, mint Izrael – menedéket jelent a világ zsidósága számára”.

„Mostanra viszont elbizonytalanodtam. Szüleimre gondolok; anyámra, aki bálványozta az amerikai katonákat, apámra, aki velük együtt harcolt. Időnként úgy érzem, hogy túl magabiztosak voltak. Pittsburgh valahogy éket vert Amerika és a zsidók közé. Hogyan történhetett ez?”

A Lévy által a „nagy amerikai hátraarcnak” nevezett jelenség oka „a politikai korrektség ámokfutásában és a pozitív amerikai hazafiságot belülről felemésztő, túltengő kisebbségi kultuszban (communitarianism) keresendő. A háttérben ott van a különböző közösségek közötti áldozati verseny (competitive victimhood): mindegyik magát akarja a legfőbb áldozatnak beállítani . Korunk eme ragályának egyik központja az Egyesült Államok.”

„Távolról sem mindig volt ez így, és nem is volna szabad, hogy így legyen. Csodálattal adózom Martin Luther Kingnek, mert utolsó leheletéig küzdött az ellen, hogy a társadalmi csoportok a múlt sérelmeit az egymással történő rivalizálás során hánytorgassák föl. A Black Lives Matter mozgalmat éppen abban marasztalom el, hogy az ő örökségét torzítják.”

Amikor Lévyt arról kérdezték, mi a véleménye a közoktatás szerepéről a jövő nemzedékek felkészítésében a fajgyűlölet és antiszemitizmus elleni küzdelemre, különös tekintettel a holokauszt történetére, azt mondta, hogy az ilyen kezdeményezések az antiszemitizmus félreértelmezésén alapulnak.

„Az antiszemitizmus nem vélemény, hanem szenvedély, majdhogynem vallás. A vallás pedig erősebb az észérveknél, a nevelésnél és az információs kampányoknál. A felvilágosodás álma az volt, hogy az iskolák majd elhallgattatják az antiszemitákat. De ez nem így működik. A felvilágosodás emblematikus alakjaként tisztelt Voltaire egyben az antiszemitizmus emblematikus alakja is volt. Ma élő példa Noam Chomsky, a nagy gondolkodó, nyelvész és baloldali aktivista (és mellesleg zsidó), aki egyben a modern antiszemitizmus egyik vezéralakja is.”

„Nincs korreláció az oktatás-nevelés és a bölcsesség között. Taníthatjuk a holokauszt emlékezetét ahogyan akarjuk, de ez nem óv meg bennünket a Gonosz visszatérésétől. Jobb stratégiának tűnik az antiszemitizmus pontos elemzése, ami kiterjed természetére, eredetére, és működésére. Sok itt a közhely és az általánosítás. Ezeket kell lebontani.”

Az Algemeiner cikke nyomán Bassa László

támogatás

Címkék:áldozati verseny, antiszemitizmus, Bernard-Henri Lévy, Mireille Knoll, Pittsburgh, versengő áldozatiság

[popup][/popup]