„Béreljen egy zsidót!”

Németországban egy lelkes zsidó csapat személyes találkozásokkal igyekszik fellépni az előítéltek ellen.

A nyolcvanhárom milliós Németországban kétszázezer zsidó él. Így a legtöbb német sosem találkozik hús-vér zsidó emberrel, legfeljebb a médiából lehet némi elképzelésük róluk. Ezek a tudósítások általában a holokauszt, az antiszemitizmus és Izrael témáit járják körül. A zsidó vallásról, szokásokról, hétköznapokról szinte semmit sem tud a német közönség.

Pontosan ezt gondolta egy maroknyi fiatal német zsidó is, amikor négy évvel ezelőtt kigondolták a „Rent a Jew” (Béreljen egy zsidót) projektet. Céljuk hétköznapi zsidókat és nem zsidókat elérhető közelségbe hozni egymással. Ezáltal a zsidóságról alkotott absztrakt kép megszűnhet, és helyette tényeket ismerhetnének meg az arra kíváncsiak. A „Rent a Jew” program különböző szervezeteknek, közösségeknek – iskoláknak, egyházi gyülekezeteknek, kluboknak – közvetít ki zsidó származású előadókat, akik kötetlen formában mesélnek magukról, a vallásról, szokásaikról vagy bármilyen egyéb, a zsidósággal kapcsolatos tárgykörről. Tabu téma nincs.

„Béreljen egy zsidót!” – szabad-e így nevezni egy ilyen vállalkozást?

„Igen!” – jelenti ki a legnagyobb határozattal a bölcsész és kommunikációs szakember Mascha Schmerling, országos koordinátor. „Gyakran mondják, hogy szokatlan, sőt provokatív nevet adtunk magunknak” – ismeri el a Szombatnak.

„De mi pontosan ezt akartuk! Úgy gondoltuk, egy kis hücpével megfűszerezett humor segíteni fog abban, hogy jobban felfigyeljenek ránk.” A jelek szerint ez sikerült is, ugyanis tavaly már 150 találkozásra „béreltek” zsidókat tőlük. Ez a szám idén minden valószínűség szerint tovább emelkedik, mivel egyre jobban terjed a hírük. Az érdeklődés olyan nagy, hogy egy-másfél hónapos előjegyzésekkel dolgoznak. Előadóik mind önkéntesek, akik szabad idejüket áldozzák erre a munkára. Ami korántsem csak magukból a találkozásokból áll, hanem képzésekből, felkészülésekből is. A munkatársaktól elvárják a jó kommunikációs készséget és a zsidóság alapos ismeretét. Maschaék az élet minden területéről választanak referenseket: van közöttük vallásos és szekuláris, mindenféle foglalkozású és életkorú zsidó. És természetesen mindkét nem képviselteti magát.

„Ezzel is a judaizmus sokszínűségét szeretnénk bemutatni” – ad további betekintést Mascha, aki a kilencvenes években édesanyjával kislányként került Moszkvából Németországba. Önkénteseik közül senki sem szakembere a politikának vagy a vallásnak, hanem átlagos emberek, saját személyes történettel és véleménnyel. Nincs központilag kialakított tematika, mindenki a saját nevében lép fel. Az összejövetelek természetesen ingyenesek, kizárólag az útiköltséget megtérítését kérik a meghívóktól, ami általában szívesen vállalnak. Az előadó a beszélgetés elején bemutatkozik, majd esetleg elmondja élettörténetét. Az eszmecsere menete a továbbiakban spontán módon alakul. Gyakran kerül szóba a Soá és Izrael politikája, amiről az illető természetesen elmondja véleményét, de igyekszik általánosabb dolgokról is beszélni. Hiszen számos téma létezik, az étkezési szokásoktól a zenén és az irodalmon át a vallásig sok minden szóba kerülhet. Van, aki tárgyakat is bemutat: kipát, taleszt, menórát, fotókat.

Néha elhangzik zsidóellenes kommentár is. Ilyenkor az előadó nyugodt hangnemben igyekszik élét venni a rosszindulatú megjegyzésnek, rákérdezve annak hátterére. Van, amikor sikerül meggyőzni az illetőt, de korántsem mindig. Szerencsére sokkal inkább jellemző, hogy a dialógus végére alábbhagy a zsidóság misztifikálása. A jelenlevők rájönnek, milyen sok közös vonás van zsidók és nem zsidók között. Néha vannak megmosolyogtató megnyilvánulások is: „Jé, Ön nem is úgy néz ki, mint egy zsidó!” vagy ”A vallásuk egyáltalán megengedi a Siri vagy Alexa használatát?”.[1] Sajnos bizonyos sztereotípiák is előbukkannak: „Igaz, hogy a zsidóság markában tartja a világsajtót?”, „Minden zsidó gazdag?” Ezeket humorral vegyített határozottsággal utasítják vissza, például: „Ez egy erős tévhit, ugyanis a legtöbb zsidó egyáltalán nem gazdag. Vagy lehet, engem kihagytak a pénzosztásból?” Néha fura félreértések is előfordulnak. Mascha egyszer az Egyesült Államokból kapott egy telefonhívást. A vonal másik oldalán arról érdeklődtek, hogy tudnának-e valakit egy buliba küldeni, ahol egy hatalmas tortából kellene kiugrani. Az érdeklődő nyilván party service-nek tartotta a „Rent a Jew”-t.

A 115 előadóval rendelkező csapat hathatós támogatást kap az Európai Janusz Korczak Akadémiától, egy Németországban honos zsidó ismeretterjesztő szervezettől, amely a vallások közötti dialógust hivatott elősegíteni, de foglalkozik német zsidóság történetével, jelenével, pedagógiai és egyéb társadalmi témákkal is. Az akadémia továbbképzésekkel, kommunikációs képzéssel és helyiségek rendelkezésre bocsájtásával segíti a csapatot. Anyagi segítséget a Jewish Agency for Israel (Szochnut) Nevatim programja révén kapnak.

Rövid fennállása ellenére már számos elismerést kapott a szervezet. Így 2016-ban nyertesei voltak az „Aktiv für Demokratie und Toleranz” (Aktívan a Demokráciáért és Toleranciáért) pénzdíjas pályázatnak, amit évente a szélsőségesség és erőszak ellen fellépő szervezetek és személyek között osztanak ki. Tavaly a kultúrák közötti párbeszédet támogató Pill-Meyer Alapítvány, tüntette ki őket.

A legjelentősebb díjban idén volt részük. A társadalmi munkában elért eredményeik elismeréseként a „startsocial” alapítvány, melynek fővédnöke nem kisebb személy, mint Angela Merkel, szövetségi díjjal jutalmazta meg őket. A kitüntetést a kancellár asszony személyesen adta át.

De a legértékesebb dicséret az, amit a hallgatóságtól kapnak. Ilyen és hasonló visszajelzés olvasható a „Rent a Jew” honlapján: „…Változatos előadásuk során közelebb hozták a zsidóságot. Különösen nagyra értékelték a diákok, hogy minden kérdésre őszintén és hitelesen válaszoltak, ami nekünk, tanárként nem mindig sikerül.”

[1] Számítógépes programok (a szerk.)