Bajorország: bocsánatos kamaszkori botlás a náci röplap?

Hat napja egy évtizedekkel ezelőtt írt, náci stílusú röpcédula foglalkoztatja a német közvéleményt.

Az ország egyik legnagyobb tekintélyű napilapja, a Süddeutsche Zeitung az elmúlt hétvégén egy, a nyolcvanas évek végén egy akkori diák által írt antiszemita „vetélkedő-felhívást” tett közzé. A röpirat egyben gúnyt űz a szövetségi elnök által kiírt történelemversenyből, amelyen az iskola diákjai több ízben sikeresen szerepeltek. A cikk szerint a feltételezett szerző nem más, mint Bajorország jelenlegi miniszterelnök-helyettese, Hubert Aiwanger, akinek annak idején az iskolatáskájában találták a gépelt szöveget. Az Alma Mater, a mallersdorf-pfaffenbergi Burkhart Gimnázium akkor igyekezett szőnyeg alá söpörni az ügyet.

Aiwanger, aki egyben a Szabad Választók nevű párt elnöke, azonnal írásban cáfolta, hogy ő lenne a szerző. Bár lehetségesnek tartotta, hogy volt nála néhány példány, de arra már nem emlékszik, hogy valaha is terjesztette volna. Először ugyan rendőrségi feljelentéssel fenyegette az iskola, később büntetésként mindössze egy előadást kellett tartania a Harmadik Birodalom rémtetteiről, aminek „kényszerből” tett eleget. „Harmincöt év elteltével teljes mértékben elhatárolom magamat a papírtól” – jelentette ki. Nem sokkal később jelentkezett az öccse: ő a szerző. Tettét azzal magyarázta, hogy dühös volt, amiért évet kellett ismételnie.

A kutyaszorítóba került politikus főnöke, a Keresztényszociális Unió (CSU) első embere és bajor miniszterelnök, Markus Söder szerdán összehívta a koalíciós bizottságot, hogy Aiwanger ott tisztázza magát. Ez a jelek szerint ez nem történt meg, helyette egy huszonöt kérdésből álló sort kapott kézhez, amelyre záros határidőn belül válaszolnia kell. Söder a tanácskozást követő sajtótájékoztatón – többek között – ezeket mondta: „Ez az uszító szórólap gusztustalan, undorító. Ez a legrosszabb náci zsargon… Ez nem csak egy ostoba kisfiús csíny vagy egyszerű ifjúkori bűn.” De egyben védelmébe is vette Aiwangert: „A végső tisztázásig, amíg nem állnak rendelkezésre új bizonyítékok, vagy az eddig elhangzottakat nem lehet teljes mértékben cáfolni, az államminiszteri tisztségből való elbocsátás túlzás lenne. Egyébként azt sem szabad elfelejteni, hogy az ügy több mint harminc évvel ezelőtt történt, amitől ma teljes mértékben elhatárolódott.”

Aiwanger valószínűleg már korábban is aggódott, hogy az erkölcstelen röpirat napvilágra kerülhet. A Süddeutsche Zeitung egy másik cikke szerint 2008-ban, amikor Aiwangert először választották be a bajor parlamentbe, állítólag egyik párttársát elküldte ahhoz a volt tanárához, akinek feltehetően köze volt a megbüntetéséhez. Az újság úgy tudja, az illető azt igyekezett kideríteni, hogy Aiwangernenk tartania kell-e az oktatótól a szórólap kapcsán.

Közben tovább bonyolódik a botrány. Volt iskolatársai az ARD közszolgálati televíziónak nyilatkozva elmondták, hogy Aiwanger az osztályban időnként náci karlendítéssel köszönt.  A dachaui koncentrációs tábor emlékhelyének levéltárában talált dokumentum pedig arra utal, hogy a röpiratot az Aiwanger-testvérek egykori iskolájában szélesebb körben terjedhetett el, mint ahogyan azt korábban feltételezték. Mint kiderült, egy diáknak Mallersdorf-Pfaffenberg zsidó temetője történetéről készült dolgozatában is szerepelt az inkriminált szöveg, mint elítélendő iromány. Egyelőre nem tudni, az illető hogyan jutott hozzá.

Aiwanger szerdán lépett először személyesen a nyilvánosság elé: „Se antiszemita, se szélsőséges nem vagyok, hanem demokrata! Emberbarát vagyok, nem embergyűlölő” – majd enyhén zavarosan fogalmazva így folytatta: „De az mindenképpen igaz, hogy fiatalkoromban talán egyik-másik dolgot, amit tizenötévesként tettem, így vagy úgy lehet értelmezni, amivel engem most itt vádolnak”. Ezzel közvetve ugyan, de beismerte, hogy nem ártatlan. Aztán csütörtök délután váratlanul a sajtó elé állt, és most már bocsánatot kért, ha a röpirattal kapcsolatos, vagy fiatalkori egyéb viselkedésével alakit megbántott volna.  Mindemellett Aiwanger igyekszik cselekedetét fiatalkori bocsánatos bűnnek beállítani. Eközben azt sugallja, hogy a felmerült vádak kizárólag az ő lejáratását szolgálják. Ez nem más, mint a jól bevált populista csel: tettesből áldozatot faragni.

Eddig, úgy látszik, sem a politika, sem a civil szervezetek nem fogadják el, amit az ötvenkét éves politikus mondott.  Egyesek a testvéri felelősség-átvállalást is kétségbe vonják. Olaf Scholz szociáldemokrata szövetségi kancellár nyomasztónak nevezte az eddig ismertté vált adatokat, és az eset kivizsgálását követelte. A szabaddemokrata pénzügyminiszter, Christian Lindner ennél határozottabban fogalmazott. Szerinte az, amit Aiwanger eddig tisztázás címén felhozott, nem hiteles.

Charlotte Knobloch, München és Felső Bajorország Izraelita Hitközségének elnöke általános következtetést von le az ügyből: „… Az eset ráadásul azt is megmutatja, mennyire fontos, hogy a demokrácia és az emlékezés kultúrája elérje a fiatalokat. Ez a probléma már 1987-ben is nyilvánvaló volt, és azóta még nagyobb és sürgetőbb lett. A zsidó közösség régóta tapasztalja, milyen veszélyes lehet, ha a fiatalok eltávolodnak a társadalmi egyetértéstől, és később nem reflektálnak önkritikusan erre. A mostani esetnek ezért ébresztőnek is kell lennie a demokratikus történelemoktatás előmozdítására.”

Felix Klein, a szövetségi kormány antiszemitizmus elleni megbízottja az alábbiakat nyilatkozta lapunknak: „Még, ha a bajor miniszterelnök-helyettes nem is maga írta diákként a röplapot, az a tény, hogy egy ilyen aljas antiszemita uszítást tartalmazó levél a tudtával volt az iskolatáskájában, és saját elmondása szerint csak „kényszer alatt” foglalkozott a Harmadik Birodalom témájával, megkérdőjelezhető hozzáállást mutat. Álláspontom szerint további tisztázásra van szükség az ügyben. A zsidógyűlölet az iskolákban még ma is hatalmas probléma.”

A Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke, Josef Schuster pedig az alábbi nyilatkozatot juttatta el a Szombatnak: „A bajor miniszterelnök-helyettes egykori iskolájában terjesztett szórólap szövege, amelyet feltehetően a testvére készített, ma is elítélendő, mivel aljas módon gyalázza a Soá több millió áldozatát. Hogy Hubert Aiwanger mennyiben felelős legalább részben a terjesztésért, az nem tisztázható teljes egészében. Az erről szóló vita egyértelműen politikai jellegű. A röplapot azonban nem szabad egyszerű ifjúkori bűnnek tekinteni, mivel lábbal tiporja a nemzetiszocializmussal való szembenézést, amely oly fontos hazánk számára. Éppen azért, mert az emlékezésnek ezt a kultúráját ma ismét hevesen támadják a szélsőjobboldalról, számomra mindenekelőtt az a fontos, hogy a röpirat tartalmát határozottan elítéljük.”

Bajorországban másfél hónap múlva új tartományi parlamentet választanak. A CSU 2018 óta együtt kormányoz a Szabad Választókkal. Markus Söder a voksolás után is folytatni kívánja a koalíciót. Kérdés, hogy előtte elfordul-e eddigi szövetségesétől, vagy megtartja.

***

S Z Ö V E T S É G I    V E T É L K E D Ő :

Ki a legnagyobb hazaáruló?

RÉSZVÉTELRE JOGOSULT: Bárki, aki német és német földön tartózkodik.

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 1988. január 1.

BENEVEZŐK: Jelentkezzenek a dachaui koncentrációs táborban egy interjúra.

DÍJKIOSZTÁS: A vetélkedő első ezer helyezettét még január folyamán elviszik.

És akkor most a nyeremények részletesen:

1. helyezett: Ingyenes repülőút az auschwitzi kéményen át.
2. ”      : Egy életre szóló hely egy tömegsírban.
   (a hely szabadon kiválasztható)

3. ”      : Ingyenes tarkólövés
4. ”      : Egyéves tartózkodás Dachauban
   (ingyen koszt és kvártély)

5. ”      : Ingyenes fejamputáció nyaktilóval
6. ”      : Utazási jegy az örök vadászmezőkre
   (A helyszín szintén Auschwitz és melléktáborainak vigalmi negyede)

7.-1000. ”      : Egyéjszakás tartózkodás a Gestapo pincéjében, utána indulás Dachauba.

 

Minél nagyobb részvételre számítunk, és jó szórakozást kívánunk az első 1000 helyezettnek!