Az oslói tárgyalások – a Broadwayn

A napokban mutatják be Londonban J.T. Rogers Oslo c. színdarabját, mely azokról a kilenc hónapon keresztül tartó titkos tárgyalásokról szól, amelyek elvezettek az ún. oslói megállapodásokig.

Az Oslo című dráma lebilincselő politikai krimi, amely a bonyolult folyamatot bensőséges és szerethető módon ábrázolja. Hősei azok az izraeli, palesztin, norvég és amerikai diplomaták és politikusok, akik részt vállaltak az erőfeszítésekben.

A darab két központi figurája egy norvég házaspár, ők a házigazdák, ők közvetítenek az izraeliek és palesztinok között. Az asszony Mona Juul, külügyminisztériumi dolgozó, férje Terje RØd Larsen egy norvég kutatóintézet vezető munkatársaként korábban szociológiai vizsgálatokat végzett Ciszjordániában, a Gázai-övezetben és Kelet-Jeruzsálemben. A tárgyalások színhelye egy kastély, Norvégia kies vidékén. Ők ketten igyekeznek oldani a feszültséget, hiszen Izraelben hivatalosan rendelkezések tiltották, hogy izraeliek közvetlen kapcsolatot tartsanak fenn palesztinokkal. A vitás témák közül a könnyebbekkel kezdik (Gáza) és a bonyolultabbakkal folytatják (Jeruzsálem). De a legfontosabb: ragaszkodnak a közös étkezésekhez. A helyzetet bonyolítja, hogy a tárgyalófelek gyakran változnak, a tárgyalóasztalnál egyre magasabb rangú személyek jelennek meg.

A szerző egyik nyilatkozatában azt hangsúlyozza, hogy a tényfeltáró újságírás feladata választ adni a ’ki, micsoda, mikor és hol’ kérdésekre, a drámaíró dolga pedig a folyamat szellemének ábrázolása a szereplők őrületén, félelmén, örömén és bánatán keresztül. A légkört váltakozva uralja a tárgyaló felek közötti udvariaskodás és bókolás, majd a dac, szembeszegülés, ami olykor tiszteletbe és hódolatba csap át. Rogersnek sikerült egyesítenie a szenvedélyes kutatást a színházi leleménnyel és a bennfentes megközelítésével.

A történet sokáig nem kapott nyilvánosságot. Időközben Mona és Terje magas rangú diplomaták lettek. Előbbi nagyköveti szerepeket kapott, utóbbi Boutros Gali és Kofi Annan megbízottja volt, és részt vett a második libanoni háborút lezáró békemisszióban. New Yorkban telepedtek le. Bartlett Sher, Rogers darabjainak rendezője ugyanabba az iskolába járatta leányát, mint ők a sajátjukat; így ismerkedtek össze. Ő mutatta be a házaspárt Rogersnek, aki korábban többek között a ruandai polgárháborúról és az afganisztáni háborúról írt darabokat. Rögtön tudta, hogy miről fog szólni a következő. Mindez 2012-ben történt, majd több év telt el anyaggyűjtéssel, interjúzással és feldolgozással.

Az Oslo off-Broadway bemutatója 2016 nyarán volt, és elsöprő sikert aratva eljutott a Broadwayre. 2017 közepén elnyerte az év legjobb darabjának járó Tony-díjat. A londoni bemutató a közeljövőben várható.

Rogers azt nyilatkozta, hogy „olyan történeteket visz színpadra, amelyek a nagy politikai összeomlásokat kísérik nyomon, olyan emberekről szólnak, akik a kibontakozó világeseményeknek szegülnek ellen, és harcuk közben maguk is állandóan változnak.”

Az elmúlt 24 év történéseit a darab meglehetősen depresszív epilógusa meséli el.

Ismeretes, hogy az oslói megállapodásokkal zárult folyamatot egyesek szükséges és bátor kísérletnek tartják a béke megteremtésére, mások béna, naiv kontárkodásnak minősítik, ami csak növelte a régióban uralkodó szenvedést.