Az oroszok népirtó kézikönyve

Timothy Snyder brit történész, a Holokauszt ismert kutatója, akinek több könyve is megjelent magyarul, az alábbiakban egy félhivatalos orosz dokumentumot elemez. A „Mit kell tennie Oroszországnak Ukrajnával?” c. iránymutatás szerzője egy bizonyos Tyimofej Szergejcev, az orosz hivatalos ideológia ismert képviselője. Timothy Snyder az írás alapján megkísérli megragadni az orosz politika lényegét.

Sokasodnak a bizonyítékok az atrocitások tényeiről és azok szándékosságáról.

Oroszország a napokban adott ki egy anyagot arról, mi a teendő Ukrajnával. A “RIA Novosti” hivatalos állami hírügynökség április 3-án nyílt programot tett közzé az ukrán nemzet mint olyan fölszámolásáról. A kiadvány mindmáig olvasható, és arról több angol fordítás is készült.

Már a háború kezdetén megjegyeztem, hogy a „nácilanítás” az orosz hivatalos nyelvhasználatban az ukrán állam és nemzet megsemmisítését jelöli. Ahogyan azt a genocídium kézikönyve magyarázza, a „náci” egyszerűen olyan ember, aki magát ukránnak tartja. A szövegben az áll, hogy „Ukrajna nácifikálása” harminc éve, az ukrán állam létrejöttével kezdődött. Valójában „egy ilyen állam létrehozására irányuló kísérlet” – „náci” cselekedetnek minősül. Az ukránok „nácik”, mert nem fogadják el „annak szükségszerűségét, hogy a népnek Oroszországot kell támogatnia”. Az ukránoknak azért kell bűnhődniük, mert külön nemzetnek tartják magukat; csakis ez vezethet „a bűntől való megváltáshoz”.

Bárki, aki még hisz abban, hogy a putyini Oroszország az ukrán vagy más országbeli szélsőjobb ellenfele, a népirtási programot olvasva elgondolkozhat. Az oroszországi rezsim nem azért emleget „nácikat”, mert a szélsőjobb ellenfele, hanem mert azt retorikai eszközként használja a ki nem provokált, háborús és népirtó politika igazolására. Maga a putyini rendszer a szélsőjobb; a fasizmus világközpontja. Fasisztákat és szélsőjobb tekintélyelvű rendszereket támogat szerte a világban. Az olyan szavak jelentésének lecserélésével, mint a „náci”, Putyin és propagandistái retorikai és politikai teret biztosítanak a fasisztáknak Oroszországban és másutt.

A kézikönyv azt magyarázza, hogy a „nácilanítás” orosz politikája nem az általában használatos értelemben vett nácik ellen irányul. Azt is elismeri, hogy semmi sem mutat arra, hogy az általában vett nácizmus jelentős szerepet játszana Ukrajnában. A speciálisan orosz definíció szerint „náci” az az ukrán, aki nem hajlandó elismerni, hogy ő – orosz. A kérdéses „nácizmus” – „nehezen körülírható és nem egyértelmű”. Ezen az alapon valaki az ukrán kultúra iránti vonzódását vagy az Európai Unió iránti rokonszenvet könnyedén „nácizmusnak” minősítheti.

Az igazi nácik igazi története és igazi rémtetteik az 1930-as és 1940-es években így aztán teljesen érdektelenek és félre vannak téve. Ez teljesen megfelel a mostani orosz hadviselésnek. A Kremlben senki sem siratja, ha Holokauszt túlélők halnak meg, vagy emlékhelyek mennek tönkre, mert a zsidóknak és a Soának semmi köze a „náci” jelenlegi orosz definíciójához. Ez magyarázza azt is, hogy Volodimir Zelenszkij ugyan demokratikusan megválasztott elnök és zsidó, akinek családjában vannak, akik a Vörös Hadseregben harcoltak a háborúban, és olyanok is, akik a Holokauszt áldozatai, mégis nácinak minősül. Zelenszkij ukrán, tehát „náci”.

Az ilyen abszurd definíció alapján a nácik mindenképpen ukránok, és az ukránok föltétlenül nácik, de Oroszország nem lehet fasiszta, függetlenül attól, hogy az oroszok mit cselekszenek. Ez így roppant kényelmes. Ha a „náci” azt jelenti, hogy „ukrán, aki nem akar orosz lenni”, az orosz nem lehet náci. Mivel a Kreml számára a nácizmus nem jelent fasiszta ideológiát horogkereszttel vagy más jelképekkel, ordas hazugságokkal, nagygyűlésekkel, az etnikai tisztogatás hangoztatásával, agresszív háborúkkal, az elitek leváltásával, tömeges deportálásokkal, és civilek halomra gyilkolásával – az oroszok mindezt megtehetik, és eszükbe sem jut, hogy esetleg a rossz oldalon állnak. Az oroszok így valósíthatnak meg fasiszta politikát a „nácilanítás” nevében.

Az orosz kézikönyv a legnyíltabban népirtó dokumentum, amit valaha olvastam. Az ukrán állam és minden Ukrajnához kapcsolódó szervezet megsemmisítését hirdeti. Azt föltételezi, hogy Ukrajna „lakosságának többsége” – „náci”, ami azt jelenti, hogy ukrán. (Ez nyilvánvaló utalás az ukrán ellenállásra; a háború kezdetén úgy gondolták, hogy kevés az ukrán, és könnyű lesz legyűrni őket. Ez abból a cikkből is kiderül, amit a RIA Novosti február 26-án tett közzé és az oroszok győzelméről szól.) Ezt a több mint húsz millió személyt szánják halálra, vagy „munkatáborokban” töltendő kényszermunkára, hogy megtisztítsák őket bűneiktől, mert nem szeretik Oroszországot. A túlélőket „átnevelik”. A gyermekeket orosz nyelven tanítják. Az „Ukrajna” név eltűnik.

Ha ezt a genocídiumot hirdető anyagot máskor, vagy máshol jelentetik meg, talán elkerülte volna a figyelmet. De éppenséggel az orosz média centrumában látott napvilágot az oroszok által indított pusztító háború idején, amit az orosz államfő azzal a kijelentéssel tetézett, hogy a szomszédos állam nem létezik. Ugyanazon a napon, április 3-án jelent meg, amikor a világ tudomást szerzett az oroszok által az ukránokon elkövetett tömeggyilkosságokról.

Két nappal korábban fedezték föl Bucsában több száz ember holttestét, akiket orosz katonák öltek meg. Egy volt ez azon tömeggyilkosságok sorában, amiket a Kijevi megyéből visszavonuló oroszok követtek el. A genocídium, az ukrán nemzet kiiktatásának programja már korábban elkészült. A szerző és a szerkesztők ezt a pillanatot tartották alkalmasnak a közzétételre.

Mint tömeggyilkosságokkal foglalkozó történész, nehezen tudok fölidézni olyan példákat, amikor államok saját tetteik népirtó jellegét nyíltan hirdették, mégpedig abban a pillanatban, amikor azok a tettek nyilvánosságra kerültek. Jogi szempontból egy ilyen szöveg léte (más hasonló kijelentések és Putyin Ukrajna létezését tagadó beszéde kontextusában) még nagyobb súlyt ad a népirtás vádjának. A genocídium egy népcsoport teljes vagy részbeni, bizonyos szándékkal történő megsemmisítését jelöli. Oroszország elkövette a tettet, és elismerte a szándékosságot.

Fordította: Bassa László