Az Iszlám Állam fogságában
Részlet az Európa kiadó gondozásában megjelent könyvből.
A hajók hánykolódtak a Nordhavn kikötő hullámain. Daniel a magas, pipázó férfi oldalán baktatott, mellettük ott rohangált szaglászva a férfi fekete kutyája. Daniel azért hívta fel Arthurt, mert azt hallotta róla, hogy praktikus és biztonsági tanácsokat illetően ő a legmegbízhatóbb forrás minden újságíró számára, aki Szíriába utazik. Arthur pedig rögtön meginvitálta egy kávéra.
2013. április 24-e volt, és Arthur véletlenül volt otthon Dániában, éppen pihenőt tartott számos török és libanoni útja között. Egy biztonsági ügyekre specializálódott tanácsadó cég tulajdonosa volt, és túsztárgyalóként, emberrablási szakértőként óriási tapasztalatra tett szert az egész világon, Nigériától és Szomáliától Szírián keresztül Lengyelországig és Egyiptomig. Amikor Daniellel találkozott, éppen egy bonyolult, szíriai emberrablási ügyön dolgozott, amit nem részletezhetett.
2012 novemberének végén Arthurt felhívta egy szintén túszszakértő ismerőse az Egyesült Államokból. Elmondta, hogy november 22-én Szíriában eltűnt egy amerikai szabadúszó újságíró, James Foley. Arthur elfogadta a megbízatást, és azonnal Törökországba repült, ahol James barátai és ismerősei már elkezdték a kutatást. Arthur első feladata az volt, hogy elkülönítse az ügyre vonatkozó tényeket a szóbeszédtől, ami egyáltalán nem bizonyult könnyűnek. Senki nem tudott pontosat mondani arról, hogy kik rabolhatták el Jamest. Noha James sofőrjétől és fixerétől megtudta, hogy hol, és hogyan rabolták el az amerikait, az elkövetőket senki nem ismerte fel. Mintha egy tűt akart volna megtalálni a szénakazalban az egymásnak ellentmondó hírek közepette, melyeket a helyi informátorhálózatától szerzett be. Volt, aki azt állította, hogy Jamest Aleppóban látták, mások szerint Szarakebben tűnt fel. Olyan információ is befutott, hogy látták a holttestét.
Hosszas tanakodás után James családja és az egyik újság, amelynek dolgozott, a The Global Post 2013 januárjában hivatalos kampányt indított Free James Foley címmel. De ez kétélű fegyver volt.
Egyfelől a kampány James személyiségére fókuszált, tehát az emberrablók együttérzésére apelláltak. Ugyanakkor azt is világossá tették, hogy valakinek fontos megtalálnia.
Másfelől viszont senki nem tudta, hogy ki rabolta el, és Arthur attól tartott, hogy a nagy visszhangot kiváltó internetes kampány visszaüthet, mert reflektorfénybe helyez egy olyan ügyet, amelyet az emberrablók talán szeretnének fű alatt elintézni.
– Kockára tesszük a tárgyalási feltételeket – mutatott rá Arthur a kampány gyönge pontjára a család és a The Global Post számára.
Eddig minden kutatási próbálkozás zsákutcába torkollott, de 2013 tavaszán a nyomok délre, a főváros, Damaszkusz felé mutattak. A keresést két másik emberrablási ügy mozdította ki a holtpontról, amelyek mindegyikében a túszok végül Aszad nem hivatalos milíciájánál, a shabihá-nál kötöttek ki. Jamest a shabiha egyik központjától mindössze tíz kilométerre rabolták el, ezért az FBI úgy vélte, Arthurnak ezt a lehetőséget is számításba kell vennie.
James esetében mérlegelni kellett, hogy kinek lehetnek eszközei egy emberrablás végrehajtásához, és miért akarhatnak valakit hónapokra eltüntetni úgy, hogy senki nem áll elő semmiféle követeléssel. A kormány kézenfekvő lehetőségnek tűnt. De azt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy talán a felkelők is képesek elrabolni valakit.
Arthurnak a Foley-ügy és a kiélezett szíriai helyzet járt a fejében, miközben a rakparton sétálva osztogatta tanácsait a fiatal fotósnak.
– Ebben a pillanatban nem ez a legbiztonságosabb úti cél – jegyezte meg a hullámverést figyelve.
Daniel felpillantott a magas férfira, aki komolyan, de csillogó tekintettel okította négy órán át mindarról, amit tudnia kell, ha Szíriába utazik. A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy Arthur megpróbálta Danielt lebeszélni a tervéről, mert a 2012-es év vége óta az emberrablások aránya nagyon megnövekedett. Bizonyos iszlamista felkelőcsoportok körében különösen megváltozott az, ahogy az újságírókhoz viszonyultak. Arthur úgy vélte, hogy Danielnek érdemes fokozottan vigyáznia az an-Nuszra Front embereivel. A csoport Észak-Szíriában működik és ők állnak számos újságíró elrablása mögött.
– Ugyanakkor az ügyek többsége viszonylag egyszerűen, néhány nap vagy hónap leforgása alatt megoldódik – mondta Arthur, és röviden beszámolt James esetéről is, amely viszont sokaknak okozott fejtörést.
A fiatalember figyelt, és lejegyezte az Arthurtól kapott információkat.
– Lehet, hogy én vagyok a legnagyobb hülye egész Dániában – mondta Daniel, aki még sosem járt a Közel-Keleten. – Attól tartok, hogy a végén úgy fognak cikkezni rólam a napilapok, mint az idiótáról, aki nem vette figyelembe a kockázatokat.
Arthur lépésről lépésre elmagyarázta az alapvető biztonsági óvintézkedéseket: Daniel próbáljon meg nem túl sokat mutatkozni ugyanazon a helyen, és ne csatlakozzon olyanokhoz, akiket nem ismer.
– Ez egy vadon, ahol nem tudod, ki az, akiben megbízhatsz – jegyezte meg.
Az utazás előtt Daniel kössön biztosítást, írja le részletesen az útitervét a családjának, és utazás közben próbáljon minél gyakrabban üzenni, hogy tudják, éppen hol tartózkodik.
Arthur úgy vélte, James megtalálását éppen az nehezítette meg, hogy az utóbbi két óvintézkedést nem tartotta be.
Ha Danielt elrabolják, az aranyszabály a következő: sose hazudj, alakíts ki magadnak egy rutint, és játssz a túszejtők szabályai szerint. Arthur azt javasolta, hogy Daniel csak rövid időszakokra menjen át Szíriába, és keveset tartózkodjon egy-egy helyszínen.
– Maradj mindig a határ közelében, hogy bármikor visszatérhess Törökországba, mert a határátkelőt 17 óra körül lezárják. Lehetőleg ne éjszakázz Szíriában – mondta Arthur.
Amikor elváltak, Daniel úgy vélte, felkészült, noha természetesen mindig kockázatos vállalkozás háborús övezetbe utazni – különösen úgy, hogy ez volt az első ilyen alkalom.
Úgy érezte, ez az utazás ahhoz hasonlít, mint amikor először próbált ki egy új tornamutatványt. Mindig legelső alkalommal volt a legnagyobb esélye annak, hogy a fején landol és nyakát szegi. Megfogadta magában, hogy betartja Arthur tanácsait. Óvatos lesz, nem utazik be Szíria mélyére, és csak rövid túrákat tesz, hogy feltérképezze a hangulatot.
Csakhogy Szíriában ekkor már nem állta meg a helyét semmilyen korábbi szabály, szakértelem vagy statisztika, mert fellépett egy ismeretlen tényező, amivel senki nem számolt. Tapasztalattól és felkészültségtől függetlenül bármelyik újságíró lehetett rosszkor rossz helyen. Szíria már nem az a hely volt, ahol szabad kockáztatni vagy érdemes szerencsét próbálni. James Foley elrablása volt mindennek a legékesebb bizonyítéka.
*
Daniel megvette a Törökországba szóló repülőjegyet. 2013. május 14-én indult. Az utazás előtti hétvégét a szüleinél töltötte. A táskájába bepakolta az Arthurtól kölcsönzött golyóálló mellényt és az elsősegélydobozt.
Susanne és Kjeld tudták, hogy Szíriában háború van, de nem követték napról napra az eseményeket. Susannét lefoglalta az új munkahelye, mert nemrégiben vették fel eladónak egy legolandi játékboltba, Kjeld pedig gabonát szállított Dánia-szerte.
Susanne a konyhában állva nézte, amint a fia csomagol.
– Mit fogsz ott csinálni? – kérdezte.
– Rengetegen meghaltak, az emberek menekülnek. Szeretném lefotózni, hogy hogyan lehet megélni a mindennapokat egy háború kellős közepén – felelte Daniel.
Pap Vera-Ágnes fordítása
Puk Damsgård: Az Iszlám Állam fogságában. Európa Könyvkiadó, 2016.
