Az iráni sportolóknak elegük van Izrael bojkottjából

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) alapszabálya szerint tilos a sportolók megkülönböztetése faj, bőrszín, nem, szexuális irányultság, anyanyelv, vallás, vagyoni státusz alapján. A versengésnek szabadnak és tisztességesnek kell lennie. A politikának nem lehet beleszólása a sportba. A világ legtöbb országában ezek az elvek érvényesülnek. Nem úgy Iránban, ahol a teokratikus rendszer alakítja a szabályokat az élet minden területén, így a sportban is.

 

A most 40 éves cselgáncsozó, Vahid Sarlak először 17 éves korában érezte a korlátozásokat, de igazán a 2005-ös világbajnokságon szembesült az imámok előírásaival, amikor a 60 kilogrammos súlycsoportban saját országa sportvezetői visszaléptették azeri ellenfelével szemben, mivel győzelme esetén izraeli dzsúdóssal kellett volna találkoznia. Sarlak elhagyta Iránt, jelenleg Németországban él.

A perzsa állam íratlan törvényei szerint iráni sportoló nem állhat ki izraelivel. Hivatalosan persze maguk a sportolók döntenek így, önként. De leginkább az edzők feladata, hogy bedobják a törölközőt. A küzdősportokban – ökölvívás, cselgáncs, taekwondo, birkózás – szinte elkerülhetetlen a találkozás.

Shiva Amini a női futsal válogatott tagja volt és vezette győzelemre csapatát ázsiai tornákon. A női sportolóknak kötelező a hijabot (fejkendőt) viselni minden sportág versenyein, ami lehetetlenné teszi a részvételt például úszásban. Shiva egyszer hijab nélkül ment ki a pályára egy mérkőzésen 2017-ben, és erről képeket osztott meg közösségi oldalán. Ezután olyan üzeneteket kapott, mint „levágjuk a fejedet, és a fényképet elküldjük a családodnak.” Svájcban kért és kapott menedékjogot.

Sardar Pashaei kötöttfogású birkózónak kurd származása és apja politikai meggyőződése miatt akadtak kellemetlenségei. Jelenleg az USÁ-ban él.

Mahdi Jafargholizadeh karatéző nemzetközi versenyeken szerzett több mint húsz érmet. 2004-ben történt, hogy a repülőtéren letartóztatták, és azzal vádolták meg, hogy Izraelnek kémkedik. Fél éven keresztül tartották őrizetben, kihallgatások, kínzások közepette. Majd újra a tatamira állhatott, de 2008-ban úgy döntött, hogy menedékjogot kér Németországban. Jelenleg Finnországban él. Szerinte az iráni sportvezetők egytől egyig a biztonsági erők emberei.

A disszidens sportolók összefogtak és kampányba kezdtek az iráni olimpiai bizottság ellen. A kiváltó ok az volt, hogy 2020 szeptemberében kivégezték Navid Afkari birkózót. A vád ellene gyilkosság volt, bár családja tagadta a bűnrészességet. Sardar még 2018-ban állt a ’United for Navid’ mozgalom élére, de a kivégzést nem tudták megakadályozni. A kampány folytatásaként ez év elején három levélben szólították föl a NOB vezetőségét arra, hogy foganatosítsanak büntető intézkedéseket az iráni olimpiai bizottság ellen. Húsz esettanulmány juttattak el a nemzetközi szervezethez, amik arról tanúskodnak, hogy Iránban ártatlan sportolóknak diszkriminációban, zaklatásban, megtorlásban, őrizetbe vételben és kínzásban van részük. Félelemben élnek.

A NOB vezetőség tudomásul vette a mozgalom felvetéseit, de határozat még nem született az ügyben.

Pashaei: „Amikor a sportolók nem állnak ki az izraeliek ellen a vezetők azt állítják, hogy ez személyes döntésük. Ez szemenszedett hazugság. Minden külföldi utazás során biztonsági emberek tartják őket megfigyelés alatt a nap 24 órájában. Ha valamit nem találnak rendben, a sportolót megbüntetik. Kérdezném a NOB-ot, tisztában vannak ezzel? A nemek egyenlőségéről beszélnek és a faji egyenlőségről. Tudomásuk van arról, hogy az egyik tagország folyamatosan megsérti ezt? Önök hallgathatnak róla, de minket nem lehet elhallgattatni”.

CNN – Bassa László