„Az internet az antiszemitizmus katalizátora”

Az EU 2021-ben tette közzé az Antiszemitizmus Elleni Küzdelemről és Zsidó Élet Támogatásáról szóló stratégiáját. E stratégia végrehajtásának koordinátora az Európai Bizottság részéről Katharina von Schnurbein, akivel magyarországi látogatása kapcsán beszélgetett a Szombat munkatársa.

Kérem, magyarázza el a szerepét!

2015 decemberében neveztek ki az antiszemitizmus elleni küzdelem és zsidó élet támogatásáról szóló stratégia koordinátorává. Ez azután történt, hogy több terrortámadás érte a nyugat-európai országok zsidó közösségeit, valamint a Charlie Hebdo francia szatirikus lapot. Mivel láttuk, hogy az antiszemitizmus egyre erősödik, szükségessé vált egy ilyen funkció kialakítása. A megbízatásom hármas jellegű: Az egyik, kapcsolatot teremteni a zsidó közösségekkel, meghallgatni az aggodalmaikat és ezekről beszámolni az Európai Bizottság politikai vezetésének. A második konkrét lépések javaslata, a harmadik, hogy miután a politikai lépésekről megállapodás született, gondoskodni a végrehajtásukról.

A legfontosabb ajánlás, amelyet számos más, korábban történt javaslat mellett tettünk, a 2021-ben meghirdetett, antiszemitizmus elleni küzdelemről és a zsidó élet támogatásáról szóló első uniós stratégia volt. Ez egy, a Biztosok Testülete[1] által elfogadott fő szakpolitikai dokumentum, amely körülbelül száz kezdeményezést tartalmaz. Ezeket a tagállamokkal és a zsidó közösségekkel együtt hajtjuk végre, de természetesen magunk is, amikor európai szintű hálózatokat építünk ki.

Szervezetileg hova tartozik?

Margaritas Schinas, az európai életmód előmozdításáért felelős alelnök a főnököm. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a zsidó életet az európai részeként kezeljük. Ugyanis oda tartozik.

Hogyan lett az antiszemitizmus elleni küzdelem és zsidó élet előmozdításának a koordinátora?

Azt a felelősséget, amit németként a zsidó emberek iránt érzek, otthon kaptam. A szüleim nagyon elkötelezettek voltak Izrael és a helyi zsidó közösség iránt. A 80-as években csak néhány holokauszttúlélő járt abba a zsinagógába, ahová mi is eljártunk. Olyan kevesen voltak, hogy még egy minjen sem jött össze. Nagyon megrendítettek a történeteik. Tízéves voltam, amikor egyikük elmesélte a gyerekkori élményét. Valahol Kelet-Európában a szüleit belelőtték egy árokba. Ő is belezuhant abba a verembe, majd megvárta, amíg az elkövetők elmentek, és kimászott. Az erdőkben bujkálva élte túl a háborút.

Később, mielőtt rám bízták a jelenlegi feladatomat, Barroso elnök úr tanácsadója voltam vallási ügyekben. Így már akkor kapcsolatba kerültem vallásos zsidó közösségekkel. És amikor ez a poszt létrejött, szóltam, hogy szívesen felvállalnám.

Ön nem zsidó, igaz?

Nem vagyok zsidó. Úgy gondolom, nem a zsidóság felelőssége az antiszemitizmus elleni küzdelem.

Kérem, foglalja össze az antiszemitizmus elleni küzdelemre és a zsidó élet támogatására irányuló uniós stratégiát.

Dióhéjban: a stratégia célja annak biztosítása, hogy a zsidók vallási és kulturális hagyományaiknak megfelelően és biztonsági aggályoktól mentesen élhessék életüket Európában.

Három pillére van: az első az antiszemitizmus megelőzése és az összes formája elleni küzdelem. Támogatjuk egy olyan módszer kidolgozását, amely biztosítja, hogy az antiszemita incidenseket Európa-szerte hasonló módon rögzítsék. Az online antiszemitizmus az első számú bejárat a nappalinkba, ha antiszemita gyűlöletbeszédről van szó. Ezért nagyon fontosnak tartjuk az egyértelmű szabályozást, amelyet az Európai Bizottság a Digitális Szolgáltatásokról Szóló Jogszabály keretén belül fogadott el. A gyűlöletbeszédet bűnténnyé nyilvánítottuk. Most szükség van arra, hogy a különböző platformok képesek legyenek felismerni a zsidóellenes gyűlöletbeszédet, és ha illegális, töröljék. A holokauszttagadás szintén bűnténynek számít.

A stratégia második pillére a zsidó élet védelme és támogatása. A védelem állami felelősség, pénzügyi szempontból is. A biztonságot előfeltételnek tekintjük ahhoz, ami az egész stratégia középpontjában áll: a zsidó élet támogatása, annak biztosítása, hogy a zsidók úgy élhessenek itt Európában, ahogyan szeretnének. Néhány országban például vita keletkezett a kóser vágás betiltásáról. Nemrégen szerveztünk egy konferenciát, ahol összehoztunk zsidó és muszlim képviselőket a tagállamok meghatalmazottjaival, hogy elmagyarázzuk, milyen hatással lehet ez a közösségekre. Hogy nem csak a húshoz való hozzájutásról van szó. Valójában ez megbélyegzés lenne, hiszen a tilalom nem más, mint a visszamaradottság, a kegyetlenség vádja.  Van egy másik – és nekem nagyon tetsző – példám is. Létezik ugyanis egy biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia, amely szerint 2030-ig hárommilliárd fát kell ültetni. A Tu Bisváttal összekötve magyarázzuk el a természet gondozásának zsidó hagyományát. Ezek csak apró, de fontos dolgok, amelyek rávilágítanak zsidó hagyományokra. Ugyanis a zsidó kultúra ismertsége nagyon alacsony. Az európai nem-zsidóknak csak a három százaléka állítja magáról, hogy jól ismeri a zsidó tradíciókat.

A harmadik pillér a Soáról szól, az emlékezésről, az oktatásról és a kutatásról. Ide értjük az antiszemitizmusról való oktatást is, vagyis hogyan alakult ki, milyen mai formái lehetnek, de ide tartozik a zsidó élet és örökség is. Sok kezdeményezésünk van a tanítással kapcsolatban, amiben együttműködünk a tagállamokkal. Így például Magyarország néhány évvel ezelőtt felülvizsgálta a tankönyveit. Jelenleg egy kutatási központ létrehozásán dolgozunk, hogy összehozzuk azokat, akik ezekben a kérdésekben kutatnak, és hogy nagyobb perspektívát adjunk az ilyen jellegű tanulmányoknak. Már 2010-ben létrehoztuk a holokausztkutatás infrastruktúrájának alapjait, amelyre azóta összesen körülbelül 25 millió eurót költött az EU, hogy európai hálózattá bővítse ki ezt.

A három pillérnek van egy közös aspektusa: Nemzetközi emberi jogi és politikai fórumokon is szeretnénk biztosítani, hogy az antiszemitizmussal is foglalkozzanak, ahogyan más emberjogi sérelmekkel is. Ez nem könnyű feladat, mivel a külpolitika a tagállamok felelőssége. Az Izraellel való együttműködés nyilvánvalóan szintén nagyon fontos. Biden elnök decemberben bejelentette, hogy ők is ki akarnak dolgozni egy nemzeti stratégiát. Meghívtak engem is a Fehér Házba, valamint néhány más európai és latin-amerikai különmegbízottat, hogy elmagyarázzuk, hogyan hoztuk létre a mi stratégiánkat, hogyan hajtjuk végre, és hogyan működünk együtt a zsidó közösséggel.

Tanulmányok szerint az antiszemitizmus és a holokauszttagadás aggasztó mértékben növekszik, nemcsak Európában. Ráadásul egyes felmérések azt mutatják – amit Ön is említett –, hogy az antiszemitizmus- és holokauszt-tudatossága nagyon alacsony némely tagországban.

Egyetértek Önnel. Egy felmérés szerint tízből kilenc zsidó ember azt állítja, hogy az antiszemitizmus erősödött az országában. A nem-zsidó európaiaknak viszont csak a fele mondja, hogy az antiszemitizmus probléma náluk. Egyértelmű, hogy van különbség az antiszemitizmus megítélésében, már csak azért is, mert az érintettek sokkal közvetlenebbül érzékelik. És az a gondolat, hogy az antiszemitizmus önmagában a zsidók ellen irányul, de végső soron a demokráciát fenyegeti, nincs feltétlenül jelen ez emberek fejében. Láttuk a dzsihádisták által a franciaországi zsidó közösség ellen elkövetett támadásokat, különösen Toulouse-ban, késeléseket és mindenféle egyéb akciót, amelyeket muszlim-zsidó problémának tekintettek. Valójában azonban ezek a demokráciát és a szólásszabadságot fenyegetik. Amikor politikusokkal beszéltem erről, és amikor megértették ezt az összefüggést, egészen másképp kezdtek el viselkedni.

Az antiszemitizmus a zsidókról szóló mendemonda. Ha az emberek személyesen nem is ismernek zsidókat, akkor is táplálhatnak antiszemita előítéleteket. És ez az, amit az interneten látunk, és ez az, ami a világjárvány során hirtelen fellobbant. Sokkoló volt! Készítettünk egy tanulmányt a pandémia első évében. A francia nyelvű antiszemita tartalom a hétszeresére, a német nyelvű pedig tizenháromszorosára nőtt. Az internet mindennek a katalizátora.

Az elmúlt hét évben azonban jelentős tudatosságnövekedést is tapasztaltam, alapvetően azóta, hogy elkezdtünk szisztematikusan együttműködni a tagállamok képviselőivel ebben a kérdésben. Az első nyilatkozatot 2017-ben az Európai Parlament tette, majd 2018-ban az osztrák elnökség alatt az összes tagállam, 2020-ban pedig a németek egy újabb közleményt tettek közzé. Ez tudatosította, hogy az antiszemitizmust, mint öntörvényű jelenséget kell kezelni.

Mit tesz az Unió, illetve mit tesznek az egyes országok a tudatosság növelése érdekében?

Európai szinten struktúrákat hoztunk létre a zsidó közösségekkel való kapcsolattartás érdekében. Évente kétszer összehívunk Brüsszelben két képviselőt a tagállamokból, valamint a zsidó testületből, hogy megvitassunk olyan kérdéseket, mint az oktatás, az IHRA antiszemitizmus munkadefiníciója, az adatgyűjtés stb. A fő eredmény, hogy az eszmecserék révén most már nemzeti szinten is történnek lépések. A tagállamok megállapodtak abban, hogy nemzeti stratégiákat dolgoznak ki. Magyarország is dolgozik egy stratégián az antiszemitizmus holisztikus kezelése érdekében.

AZ EU tavaly óta anyagilag támogatja a Zsidó Diákok Európai Szövetségét, amely ezáltal finanszírozást tud biztosítani a tagszervezeteknek az egyes országokban, hogy akciókat szervezhessenek az olyan egyetemeken, ahol antiszemita vagy anticionista megnyilvánulásokat tapasztalnak.

A nemzeti kezdeményezésekre kiváló példa Németország, ahol 2021-ben rendezvények sorával emlékeztek meg az ottani zsidó élet 1700 évéről. Mindezt a kormány dotálta, de a projektek helyi jellegűek voltak. Egyikük, a Szukkot XXL különösen szép volt. Garmisch Partenkirchen-től Brémáig sokhelyütt nyilvános szukkoti sátrakat állítottak fel, ahol az érdeklődőknek alkalmuk volt a zsidó közösségekkel találkozni. Jelenleg az Európai Városok Koalíciója a Rasszizmus Ellen elnevezésű szervezettel iránymutatást készítünk arról, hogy mit tehetnek a városok az antiszemitizmus megelőzése, a kultúrák közötti párbeszéd támogatása vagy a hatóságok képzése terén.

A biztonsággal kapcsolatos tudatosság is növekszik, jóllehet sajnos többeknek a nehezebb úton kellett erre rájönni, például Dániában a koppenhágai zsinagóga elleni halálos merénylet, Németországban pedig a hallei zsinagóga elleni támadás révén. De biztonság alatt nem csak a fizikai biztonság értendő. Ami szintén káros, az a mindennapi antiszemitizmus. A zsidóságról szóló sztereotípiák, amelyeket a zsidó emberek az iskolákban, a munkahelyükön tapasztalnak. A megjegyzések, miszerint hatalmuk van, hogy gazdagok. Ez generációk óta folyik, ezért nagyon fontos, hogy ezzel foglalkozzunk. Van néhány jó kezdeményezés ezen a téren is, ahol egyes szervezetek szembeszállnak az ilyen gondolkodásmóddal. Például a berlini Amadeu Antonio Alapítvány, amely nyilvánosan megkérdőjelezi az „Én nem vagyok antiszemita, de…” típusú kijelentéseket. Ez elég hatékony, mert gondolkodásra készteti az embereket.

Tavaly novemberben összehoztuk Európa különböző civil szervezeteinek kétszáz képviselőjét egy úgynevezett civil társadalmi fórumra, ahol nyolc különböző műhelyben vitattunk meg különböző szempontokat az oktatástól a holokausztra való emlékezésen át a kommunikációig. Lehetőséget adtunk a határokon átnyúló kommunikációra is, mert azt látom, hogy az egyes közösségek azt gondolják, hogy csak ők küzdenek valamilyen témában, miközben más országban is hasonló dolgokkal foglalkoznak. Lehetőségük van összefogni, hogy például bizonyos területeken uniós finanszírozású projektekre együtt pályázhassanak.

Izraelt aránytalanul gyakran ítélik el a különböző ENSZ-fórumokon. Ön ezt antiszemitizmusnak tekinti?

Európai oldalról ennek semmi köze az antiszemitizmushoz, de nem zárhatom ki, hogy az ENSZ-en belül vannak bizonyos előítéletek. Mi, mint Európai Unió, többször hangoztattuk, hogy kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség, és azon vagyunk, hogy más országok jogsértéseit is napirendre tűzzék. Az ENSZ Emberi Jogok Tanácsának úgynevezett 7. állandó napirendi pontja[2] megváltoztatásához az ENSZ összes tagállamának az egyetértésére van szükség. El lehet képzelni, hogy ez milyen nehéz. Viszont kifejezetten pozitívan értékeljük azt a tényt, hogy az ENSZ nemrégen létrehozott egy antiszemitizmus elleni funkciót („fókuszpontot”[3]), amelynek felelősével szorosan együttműködünk. Úgy tudom, júniusban fog előterjeszteni egy cselekvési tervet az ENSZ-en belüli. Vagyis határozott mozgást láthatunk a helyes irányba.

Mindazonáltal az Európai Unió továbbra is a Palesztin Hatóság egyik fő támogatója, annak ellenére, hogy a palesztin erőszak és a fiatal generációk antiszemita nevelése tovább folyik.

Egy dolog nagyon világos: uniós forrásokat nem lehet uszításra használni! Uniós pénzeket vissza lehet vonni, ahogyan ez a múltban a nemzeti források esetében is megtörtént, amikor egy iskolát egy terroristáról neveztek el. Az EU nem finanszírozza a tankönyveket, ezzel az UNRWA[4] foglalkozik. Együttműködünk a Palesztin Hatósággal annak érdekében, hogy oktatási rendszerükben ne legyen bujtogatás. Úgy tudom, hogy létrehoztak egy albizottságot, amely a tankönyvek vizsgálatával foglalkozik. A magunk részéről szeretnénk ellenőrizni, hogy valójában mi van bennük. Ennek egy módja a digitalizálás lenne. Jelenleg annak a lehetőségét vizsgálják, hogyan lehetne a nyolcadik osztály tananyagát digitalizálni. Így a szöveg nyilvánossá, és ezáltal jobban ellenőrizhetővé válna.

Hogyan értékeli a magyar kormány tevékenységét az antiszemitizmus elleni küzdelem és a zsidó élet támogatása terén?

Általában három szempontot kértünk figyelembe venni a tagállamoktól. Az egyik egy nemzeti stratégia kidolgozása, a második egy különmegbízott kinevezése, a harmadik pedig az IHRA munkadefiníciójának elfogadása és használata, mint az antiszemita elfogultság megállapításának alapja. Ez a három központi kérdés.

Ismereteim szerint, most készül az Önök nemzeti stratégiája. Mi a magunk részéről reméljük, hogy szorosan illeszkedik majd az Európai Unióéhoz. Természetesen a biztonság az egyik szempont, amelyért Magyarország már eddig is sokat tett. A módszert is nagyon fontosnak tartjuk, vagyis, hogy a zsidóságot a stratégia kidolgozásának egész folyamatába bevonják. Mi az EU-s stratégiát a zsidó közösséggel való konzultációra alapoztuk. Bevontuk a vallásosokat, a szekulárisokat, a baloldaliakat, a jobboldaliakat, vagyis minden irányzatot, hogy ezáltal biztosítsuk a zsidó közösség felelősségvállalását. Igyekeztünk minden területet lefedni: az online antiszemitizmust, az oktatási szempontokat, a holokausztra való emlékezést és a kutatást, valamint a szabad kutatás támogatását. Úgy gondolom tehát, hogy az EU-stratégia felépítése holisztikus, és reméljük, hogy az EU-stratégiában foglaltak különböző aspektusai a nemzeti stratégiákban is tükröződni fognak. Természetesen a nemzeti stratégiáknak kötelezettségvállalást is kell jelenteniük a jövőbeli intézkedésekre, és ambiciózusnak kell lenniük.

Ön hamarosan Magyarországra érkezik.

Nagyon örülök ennek a látogatásnak! A fő ok az Élet Menetén való részvétel április 16-án. Csatlakozom a menethez, és beszédet is tartok. A másik a zsidó közösséggel való találkozás, ahol meghallgathatom az aggodalmaikat, és elemezzük, hogyan tudnánk jobban együttműködni. Megtekintem a kulturális örökség egy részét, például a Rumbach zsinagógát. Szeretnék elmenni a Cipők a Duna-parton emlékműhöz is. Találkozom emberi jogi szervezetekkel, például a Magyar Helsinki Bizottsággal, akikkel arról fogok beszélni, hogyan lehet az antiszemitizmust tágabb értelemben kezelni. És végül a negyedik témakör a kormány képviselőivel való együttműködés. Magyarország lesz az EU soros elnöke 2024-ben, és szeretnénk megnézni, hogyan tudnánk az uniós stratégia szempontjaival foglalkozni az elnökségük részeként. Tárgyalok az európai ügyekért felelős államtitkárral, valamint az antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős államtitkárral, aki részt vesz a munkacsoportunkban. Nagyon várom ezeket, különösen a találkozót a zsidó közösséggel. Heisler úrral évek óta nagyon szoros az együttműködésünk, és jó lesz vele személyesen találkozni.

Jegyzetek

[1] Az Európai Bizottság politikai vezetéséről a Biztosok Testülete gondoskodik, melyet tagállamonként egy, összesen tehát huszonhét biztos alkot. (PGy)

[2] „Az emberi jogok helyzete Palesztinában és más megszállt arab területeken.” (PGy)

[3] A spanyol Miguel Ángel Moratinost, az ENSZ Civilizációk Szövetségének főképviselőjét bízták meg az antiszemitizmus elleni küzdelem fokozásával. Az ilyen funkciót „fókuszpont” -nak nevezik. (PGy)

[4] UNRWA: Az ENSZ Közel-Keleti Palesztin Menekülteket Segélyező Ügynöksége. (PGy)