Az európai moszlimok körében erősebb az antiszemitizmus, mint a szélsőjobb hívei között

A nyugat-európai közvélekedés szerint antiszemita megnyilvánulások az átlagot meghaladó mértékben köthetők a moszlimokhoz. Erre a következtetésre jutott Günther Jikeli is, a párizsi ISGAP (Institute for the Study of Global Antisemitism and Policy) igazgatója is, aki közelmúltban publikált tanulmányában (Antisemitic Attitudes among Muslims in Europe: A Survey Review) összegezi az európai muszlimok antiszemitizmusára vonatkozó kutatások eredményeit.

Ezen – egymástól függetlenül lefolytatott és összesen kilenc országra kiterjedő – kutatások során több mint 40 ezer embert kérdeztek meg, akik közül csaknem 13 ezer volt muszlim. Megerősítést nyert: az antiszemita attitűdök valóban jóval nagyobb mértékben mutatkoznak meg a muszlimok körében, mint amennyire ez az európai társadalmak egyéb rétegeire jellemző. A kutatás során az is kiderült, hogy az antiszemitizmusban fontos szerepet játszik magának az iszlámnak az interpretálása. Ugyanis az antiszemita attitűdök a hívő és vallásgyakorló muszlimok körében különösen erősek, összefüggésben az iszlám autoriter, fundamentalista értelmezésével.

A közelmúlt antiszemita jelenségeinek összehasonlítását lehetővé tevő szisztematikus, földrajzilag kiegyensúlyozott vizsgálatok hiányában a szerző kénytelen volt a kilencvenes évek második feléig visszanyúlni, és idéz több átfogó, de csupán egy-egy országra korlátozódó vizsgálat megállapításából. Mindezek összegzése azonban alátámasztja, hogy az európai muszlimok között sokkal elterjedtebb az antiszemitizmus, mint az átlagos európai lakosság körében.

Tény, hogy a 21. század első éveitől Nyugat-Európában

 

az antiszemiták között újonnan jelentkeztek a muszlimok,

akik az európai zsidók elleni erőszakot a saját iszlám-értelmezésükkel indokolták. A legutolsó támadások során, 2015. februárban és márciusban 19 embert öltek meg Párizsban és Koppenhágában, és közülük legalább öttel biztosan zsidó származása miatt végeztek. (A tanulmány még a 2015. november 13-i véres párizsi merénylet előtt látott napvilágot. A szerk.)  2014 májusában a brüsszeli Zsidó Múzeumban négy embert lőttek le, 2012-ben Toulouse-ban a zsidó iskola előtt három diákot és egy tanárt öltek meg, 2006-ban Párizsban Ilan Halimit megkínozták és meggyilkolták.

A múlt évtized statisztikai adatai szerint Franciaországban és Nagy-Britanniában aránytalanul nagy a muszlim származású antiszemita elkövetők száma. Pontos adatok ugyanakkor nincsenek, mert sok elkövetőt nem tudtak azonosítani. Óvatos becslések Nagy-Britanniában az antiszemita cselekedetek elkövetőinek 20-30 százaléka tekinthető muszlimnak, miközben ez a csoport az ország lakosságának csupán öt százalékát teszi ki. Franciaországban az elkövetők 30 százalékát vélik muszlimnak/arabnak, ha pedig ehhez hozzávesszük a felderítetlen esetek számát, akkor arányuk 50 százalék felett lehet, jóllehet a moszlimok a teljes lakosságnak csak 6-8 százalékát teszik ki. Miközben az antiszemita bűncselekmények az izraeli-palesztin viszály és az iraki háború legkiélezettebb hónapjaiban kulmináltak, megállapítható, hogy ezek éves száma is jelentősen megnőtt a kilencvenes évekhez képest, és nem lehet egyedül az aktuális politikai konfliktusokhoz kötni őket.

Az antiszemita attitűdök általában a muszlim többségű országokban a legerősebbek, beleértve azokat az államokat is, ahonnan az európai muszlimok vagy szüleik származnak. A Rágalmazás Elleni Liga (ADL) 2014-es felmérése azt mutatta, hogy az észak-afrikai és közel-keleti országok lakosságának 74 százaléka 11 antiszemita kijelentés közül legalább hattal egyetértett. Algériában 87, Egyiptomban 75, Irakban 92, Jordániában 81, Líbiában 87, Marokkóban 80, Szaúd-Arábiában 74, Tunéziában 86 és Törökországban 69 százalék volt az egyetértők aránya.

A nyíltan antiszemita beállítottság szintje az európai országokban alacsonyabb: a nyugat-európaiaknak 24 százaléka értett egyet legalább hattal a 11 antiszemita kijelentés közül.

Milyen mértékben terjedtek el az antiszemita nézetek az európai muszlimok között és ezek minek tulajdoníthatók? Léteznek sajátos antiszemita megnyilvánulások az európai muszlimok körében? Az európai antiszemitizmussal szembeni küzdelem nem kerülheti meg ezeket a kérdéseket. A közelmúltbeli kutatások áttekintése megpróbál választ adni ezekre a kérdésekre.

 

A franciaországi vizsgálat

érdekes összefüggésekre világított rá, amikor az antiszemitizmus és a vallásosság viszonyát firtatta. Miközben a vallásgyakorló muszlimok 60 százaléka hatból legalább négy antiszemita megállapítással értett egyet, addig ez 43 százalékra csökkent a csupán hívő moszlimok és 30 százalékra a muszlim származású nem hívők esetében. A szám persze még mindig magas a teljes lakosság arányát nézve (15 százalék), de alacsonyabb, mint a Nemzeti Front szimpatizánsai körében (38 százalék). Míg a franciák többsége (53 százalék) nem ért egyet a hat antiszemita kijelentés egyikével sem, a muszlimoknak csupán 17 százalékáról mondható el ugyanez.

 

 

 

A feltételezéssel szemben minimális annak a jelentősége, hogy a megkérdezettek személyesen ismernek-e zsidókat. Ez egyaránt vonatkozik a teljes népességre és a muszlimokra. A teljes népesség 55 százaléka, aki egyetlen zsidót sem ismer, illetve 51 százaléka azoknak, akiknek van zsidó ismerősük, nem értenek egyet egyetlen antiszemita kijelentéssel sem. Ugyanakkor azoknak, akik legalább néggyel a hat antiszemita kijelentés közül egyetértenek, valamivel nagyobb az arányuk (18 százalék) azok körében, akiknek nincs zsidó ismerősük, mint az átlagnak (15 százalék). A muszlimok körében mindazok, akiknek a közeli ismeretségük körében van zsidó, valamivel kisebb mértékben (41 százalék) értenek egyet legalább néggyel a hat antiszemita kijelentés közül, mint a muszlimok átlaga (46 százalék). Viszont akik ismernek zsidót személyesen, némileg kevésbé valószínű (16 százalék), hogy nem értenek egyet az összes antiszemita kijelentéssel, mint azok, akik nem ismernek zsidókat (19 százalék).

Noha több más európai vizsgálat is alátámasztotta, hogy az antiszemita megnyilvánulások erőteljesebbek a muszlimok, mint a teljes népesség körében, Günther Jikeli hangsúlyozza, hogy több felmérésre volna szükség ahhoz, hogy kimutassák a különbségeket az európai országok reprezentatív mintái között.

 

Németországban

egy középiskolás diákok körében végzett közvélemény-kutatás során az antiszemitizmusra is rákérdeztek. A 2683 diákból 500 volt muszlim. A bevándorlói hátterű muszlimok 15,7 százaléka, a nem muszlim, de migráns hátterűek 7,4 százaléka és nem muszlim és nem migráns hátterűek 5,4 százaléka gondolja erőteljesen, hogy a „zsidók arrogánsak és kapzsiak”.

Egy másik német kutatás a fiatal muszlimok (14 és 32 év közöttiek) radikalizálódására volt kíváncsi. Ennek során 200 német muszlimot, 517 nem-német muszlimot és 200 német (nem muszlim hátterű) fiatalt kérdeztek meg 2009-ben és 2010-ben. A kérdőív két antiszemita állítást is tartalmazott, mindkettő Izraelre vonatkozott: „Izraelt kizárólagos felelősség terheli a közel-keleti konfliktus kezdetéért és folytatásáért” és „jobb lenne, ha a zsidók elhagynák a Közel-Keletet”.  A német és nem-német muszlimoknak mintegy 25, a nem-muszlim németeknek 5 százaléka értett egyet mindkét állítással. Egy 1997-es kutatásban, amelyben török háttérrel rendelkező fiatalok vettek részt, 33,2 százalék vélte úgy, hogy a cionizmus fenyegeti az iszlámot.

Ugyancsak Németországban végeztek felmérést 2010-ben 2404 középfokú oktatásban részesülő, heterogén hátterű diák körében. Az Izraellel összefüggő antiszemita vélemény, a vallási antiszemitizmus, a hagyományos antiszemitizmus és az Izrael és a nácik között egyenlőségtétel is jóval nagyobb számban volt kimutatható muszlim és főként arab diákok körében, mint a nem moszlimok között. A vallási antiszemitizmust két kijelentésre adott válasz mérte: a török hátterű diákok 15,2 százaléka, az arab hátterűek 18,2 százaléka és kurd hátterűek 20,8 százaléka értett teljesen egyet a következő megállapítással: „a vallásom óva int attól, hogy megbízzunk a zsidókban”. A migráns háttér nélkülieknek csupán 2,8 százaléka osztotta a nézetet. Hasonló arányt ért el ez a kijelentés: „a vallásom szerint a zsidók azok, akik katasztrófába taszítják a világot”. Ezzel teljesen egyetértett a török hátterűek 15,9 százaléka, az arab hátterűek 25,7 százaléka és a kurd hátterűek 16,7 százaléka.

A szerző szerint a közvélemény-kutatások határozottan alátámasztják, hogy a muszlim identitás és hit mai értelmezései a zsidók elleni gyűlölet fő forrásai. További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy beazonosíthassuk, a muszlim identitásnak és az iszlámnak mely interpretációjából következik leginkább az antiszemitizmus, és talán még fontosabb volna tudni, hogy melyek nem vonzzák az antiszemita megnyilvánulásokat. Bizonyára fontos különbséget tenni az iszlámizmus és az iszlám között, de talán nem elegendő: jóllehet az antiszemitizmus különösen erős a fundamentalisták és a vallásukat gyakorlók között, az antiszemitizmus foka a kevésbé vallásos muszlimok között is magasabb, mint a teljes népesség körében.