Az etnikailag bonyolult és homogén Magyarország
Orbán Viktor beszédet mondott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) gazdasági évnyitóján. Ebben – sok egyéb mellett – az ország etnikai viszonyairól is elhangzott egy-két érdekes megállapítás.
Az inkriminált részlet, az MTI összefoglalója szerint:
Kiemelte továbbá az újraiparosítást – rámutatva a magyar buszgyártás újjáélesztésére vonatkozó kísérletre -, a mezőgazdaság megújítását, valamint a munkaalapú gazdaság megteremtését. Ezzel összefüggésben kritizálta a munkavégzés nélkül járó alapjuttatásra vonatkozó elképzeléseket. “Magyarországnak az etnikai viszonyai is bonyolultak, tehát ez nem egy olyan egyszerű kérdés”, de mind az ország adottságai, mind a munkaalapú versenyképesség logikájából tekintve “ez egy teljességgel elképzelhetetlen program” – mondta a kormányfő.
A további vállalásokat érintve szólt az energiaárak csökkenéséről – jelezve, hogy az olcsó energiához szerinte mindenképpen kell az atomerőmű -, a kutatás-fejlesztési források bővítéséről és a demográfiai helyzet javulását segítő intézkedésekről.
A kormányfő arról is beszélt, hogy az ország “felértékeléséhez” meg kell őrizni az etnikai homogenitást, mert “a túl nagy keveredés bajjal jár”, ugyanígy fontos a kulturális egyszínűség, a kimagasló közbiztonság megtartása, ahogyan az is, hogy Magyarország egy “tiszta, zöld ország”, vagyis nem sújtja ipari szennyezettség, a földet pedig megművelik.
A „munkaalapú gazdaság” nyilván valami olyasmit jelent, hogy az állam nem támogatja a különböző jogcímeken kapott, munka nélküli jövedelmeket. A kifejezés azonban így is kínos: a totalitárius diktatúrák istenítették a munka felszabadító, nemesítő hatását, miközben gazdaságuk jó részt a lágerekben folytatott gyilkos kényszermunkán alapult. Ez a szóhasználat egyszerűen túl közel esik a náci/kommunista retorikához, túl erős az áthallás. Ha ezek után a közfoglalkoztatásban kínlódók százezreit tekintjük, akik választhatnak az éhbér vagy a nulla jövedelem között, akkor nem is kell folytatni, milyen kínos asszociációkra adódik lehetőség.
Ezek után a miniszterelnök a munkavégzés nélkül járó alapjuttatás kapcsán így szól:
“Magyarországnak az etnikai viszonyai is bonyolultak, tehát ez nem egy olyan egyszerű kérdés”…
Ez köznapi nyelvre lefordítva nyilván valami ilyesmit jelent: az alapjuttatást a cigányok azonnal kihasználnák, amitől óvakodnunk kell.
Ezután:
az ország “felértékeléséhez” meg kell őrizni az etnikai homogenitást, mert “a túl nagy keveredés bajjal jár”
Magyarországot tehát egyfelől bonyolult etnikai viszonyok jellemzik, másfelől viszont etnikailag homogén. A szónok nyilvánvaló ellentmondásba keveredik, de ezt elég könnyű feloldani, valahogy így: van elég bajunk a magunk etnikai viszonyaival, a bevándorló etnikum már nem hiányzik.
Ez éppen ókonzervatív álláspont a mai Európában, de még a védhetőség határán belül van – csak az a fránya szóhasználat ne lenne: az „etnikai homogenitást” kis rásegítéssel etnikai tisztaságként is lehet fordítani. És máris itt vagyunk újra az 1930-as évek közép-európai diktatúráinak szóhasználatánál.
ugyanígy fontos a „kulturális egyszínűség”
A „kulturális egyszínűség” a 21. századi Európában teljesen idejétmúlt és csakis adminisztratív eszközök bevetésével érhető el. Úgy tűnik, itt a miniszterelnök vágyai kapnak szerepet, nem a valóság.
…a kimagasló közbiztonság megtartása, ahogyan az is, hogy Magyarország egy “tiszta, zöld ország”, vagyis nem sújtja ipari szennyezettség, a földet pedig megművelik.
E néhány rövid bekezdésből tehát a következő kép áll össze:
Az etnikailag homogén, kulturálisan egyszínű, munkaalapú társadalmat építő, közbiztonságára ügyelő, tiszta magyar nép még valahogy együtt él a munkanélküli jövedelemre áhítozó cigányokkal, de ennél több idegent már nem óhajt.
19. századi, ókonzervatív, nacionalista nemzetkép, a 20. századi diktatúrák szóhasználatát idéző erős áthallásokkal.
P.s. Az Index tudósítása szerint elhangzott ez a kedves mondat: „A pénznek nincs szaga, de a tulajdonosának van”. Hogy itt kire utalhatott a miniszterelnök, abba már bele sem merek gondolni.