Az értelmezés nem minősítés

Válasz Radnóti Zoltánnak.

Radnóti Zoltán mindjárt cikke elején leszögezi, hogy (az én korábbi írásomból) „csak és kizárólag azon részekkel szeretnék foglalkozni, amelyek a legnagyobb hazai zsidó szervezettel, a MAZSIHISZ-szel és más civil szervezetekkel foglalkoznak”.

Vagyis: tudatosan figyelmen kívül hagyja írásom mondanivalóját, a benne kifejtett összefüggéseket, a teljes képet. Csak az fontos neki, ami őt és az általa képviselt szervezetet közvetlenül érinti. Hogy ez a szervezet hol helyezkedik el az összképben – jelen esetben a magyar társadalomban, illetve a tágabb zsidó világban – az nem foglalkoztatja. Mintha ezzel is visszaigazolná cikkem azon állítását, amely szerint „A Mazsihisznek… nincsenek víziói…”

*

E tudatosan választott perspektíva következtében Radnóti Zoltán több helyen teljesen félreérti cikkem mondandóját. Például úgy értelmezi írásomat, mint amely számon kéri a Mazsihisz vezetésén, hogy miért nem legitimálja a kormány politikáját.

„A mi „messiási küldetésünknek” – ez talán furcsának hat majd Gadó szerkesztő úr számára – nem része semmilyen kormány „legitimálása”, mi ilyen furcsa egyház vagyunk, mentségünk legyen, hogy a próféták sem kimondottan ezt tekintették feladatuknak Izrael és Júda királyait illetően…”

Mi sem áll tőlem távolabb, mint hogy ilyesmit kérjek számon. Cikkemben ilyesmi nem szerepel. Radnóti Zoltán összekeveri a tényleírást és az erkölcsi iránymutatást.

Leírtam a helyzetet, ahogy azt látom: a Chabad/EMIH mozgalom vallásos víziókkal rendelkezik, melyek fényében az aktuálpolitika másodlagos, így nem lát problémát abban, hogy a kormány aktuális politikai lépéseit legitimálja. Ez egy összefüggés leírása, s a legkevésbé sem ilyenfajta politika számonkérése más zsidó szervezeteken. Amikor azt írom, hogy „Az egyéb zsidó szervezetek gyengék, nem komoly partnerek, kormányt legitimáló feladatra alkalmatlanok”, a legkevésbé sem feddő vagy lenéző hangsúllyal mondom ezt. A kormány szempontrendszerét érzékeltetem, és az olvasónak próbálom megvilágítani, miért éppen a Chabad/EMIH, és nem más lehet alkalmas ilyen szerepre.

Radnóti Zoltán gúnyosan jegyzi meg, hogy én talán a népet próbálom leváltani, mert nem vagyok vele megelégedve:

Mint MAZSIHISZ-rabbi mondom, mi „csak” a magyar zsidóságot szeretnénk képviselni, azokat a magyar zsidókat, akikkel Gadó János elégedetlen, mert nem látják olyan tisztán a világfolyamatokat, mint ő. Nem baj, nekünk jók lesznek, mi nem akarjuk leváltani a népet.

Egy sok éve a témával foglalkozó újságíró (ráadásul szociológus) feladata mi lenne más, mint hogy próbálja „a világfolyamatokat” bemutatni, az általa meglátott összefüggésekre felhívni a figyelmet? Miért nem az általam felvázolt képet vitatja bírálóm? Miért azon gúnyolódik, hogy szélesebb összefüggéseket próbálok bemutatni, térben és időben is kitágítva a képet? Talán, mert – mint cikke fentebb idézett bevezetőjéből is kiderül – az ilyesmi nem érdekli?

A sikeres, víziókban gazdag, a magyar közösség előtt fényévekkel járó, a Messiást is perceken belül elhozó EMIH nagyszerűségét, sajnos, nem értékelték eléggé az éretlen magyar zsidó tömegek, az ő támogatottságuk kis híján 20%-ot zuhant.

Az irónia itt célt téveszt – én arról beszéltem, hogy a Chabad/EMIH mozgalmat messiási várakozások fűtik, s egyebek közt ez magyarázza a mozgalom átütő erejét, intenzív terjeszkedését. Mindez a háttér és az összefüggések bemutatása – szó sincs arról, hogy én messiási céljaikkal azonosulnék, vagy ezt várnám el a Mazsihisz rabbijaitól, híveitől. Cikkemben világosan leírtam, hogy a Mazsihisz szellemisége ettől teljesen eltér.

Ami az EMIH támogatottságát, vagyis az adózók által felajánlott egy százalékos támogatásokat illeti, az adóhivatal statisztikái szerint ez 2013 és 2017 között így alakult:

Rendelkezés éve	Felajánlók száma	Felajánlott összeg (forint)
2013	1578	9 666 062
2014	1450	7 305 521
2015	1861	10 065 314
2016	2843	16 480 767
2017	2571	13 758 931

A számok hullámzóak, de növekvő tendenciát mutatnak. Az utolsó két év adatait kiragadni és ezzel igazolni, hogy az EMIH-től elfordulnak „a magyar zsidó tömegek” – ez zsonglőrködés a számokkal.

A fentiekhez hasonló félreért(elmez)éseken alapul a Radnóti rabbi által felhozott érvek többsége – nem mennék rajtuk végig egyenként.

Kiinduló témám, az említett konferencia kapcsán ez volt: mi a magyarázata annak, hogy az EMIH távlatosan hajlandó az Orbán-kormány politikáját támogatni, a Mazsihisz (és a zsidó civil szervezetek) pedig nem. Magyarázatokat kerestem, nem minősítettem.

Az alábbi három mondatból talán lehetséges ezt megérteni:

A magyar zsidó identitás először és másodszor Holokauszt identitás. 1944 után ez nem is lehet másképp. És a Mazsihisz mélységesen magyar zsidó szervezet.

Mindez egyszerű leírás, nem minősítés és nem szemrehányás. Az adott – valóban nem szívderítő – helyzet bemutatása, ahogy én látom. A dolgok ilyen állásáról – a magyar zsidók körében – nem tehet senki. És ez puszta akarással nem is változtatható meg. Ezt az örökséget visszük tovább.

*

Nem akarom a magyar zsidókat leváltani, csak szeretném őket jobban megérteni.

Ezt a célt szolgálják azok az elemzések, amelyeket nem „könnyű kézzel”, hanem sokkal inkább nehéz szívvel írok.