Az Élet Menete idén elmarad, de a szervezet dolgozik

Noha az idén a koronavírus-járvány miatt elmarad a nemzetközi Élet Menete és a hazai felvonulás is, a magyarországi szervezők számos egyéb módon folytatják munkájukat.

A magyarországi Élet Menete Alapítvány létrehozását egy civil fiatalokból álló közösség 2003 októberében kezdeményezte, a világ 55 országában működő hasonló szervezet mintájára. A legfőbb cél, hogy rendezvényein bárki felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül, ünnepélyes keretek között róhassa le kegyeletét a holokauszt áldozatainak emléke előtt és tegyen hitet a társadalmi szolidaritás, valamint a demokratikus politikai kultúra mellett.

A kuratórium elnökével, Gordon Gáborral beszélgettünk az alapítványról, a feladatokról és arról, hogyan mérhetőek az eredményeik.

Melyik országban jött létre elsőként hasonló/ilyen szervezet?

Természetesen Izraelben 31 évvel ezelőtt. Nemzetközi anyaszervezetünk vezetői az ottani Oktatási Minisztérium támogatásával kezdték összegyűjteni az egész világról a fiatalokat, akiket aztán Lengyelországba, a volt haláltáborok színhelyeire vittek. A résztvevők egy nagyon „különleges típusú” holokauszt megemlékezésen lehetnek jelen: az Életet ünnepelve emlékeznek a holokauszt áldozataira. Ez a megemlékezés arról szól, hogy minden évben a fiatalok, akik idén már 54 országból érkeznek és a túlélők a zsidó naptár szerinti holokauszt emléknapon Auschwitz-Birkenauban, professzionális tárlatvezetőkkel tíz-tizenöt ezren együtt nézik végig a volt koncentrációs táborokat, majd egy hatalmas nemzetközi esemény keretein belül közösen emlékeznek meg az áldozatokról. A program úgy kezdődik, hogy az összes ország delegációja egyszerre vonul át az auschwitzi táborból a birkenaui táborba. Ennek a szimbóluma: ami annak idején az emberek számára a halál menete volt, most általunk az Élet Menetévé változik. Ez a hatalmas tömeg minden évben azt fejezi ki, hogy a náciknak nem sikerült teljesen elpusztítania a zsidóságot. A holokauszt túlélők, és azok leszármazottai, első, második és harmadik generációk, valamint sok-sok jó érzésű ember közösen mondja ki ott, a világ egyik legborzalmasabb helyén, hogy SOHA TÖBBÉ!

Mikor jött létre Magyarországon az Élet Menete Alapítvány?

Az Élet Menete Alapítványt 2004-ben hoztuk létre, Verő Tamás és Zohar Meir barátaimmal, illetve az áldott emlékű Kézdy György és Székhelyi József színművészekkel közösen, de előtte egy évvel már vittünk csoportokat a nemzetközi menetre. Akkoriban ezen kívül semmilyen más tevékenységünk nem volt még. Mára már komplexebb a munka, hiszen egy hatalmas szervezet lettünk, rengeteg edukációs programmal, és az iskolák is a legkülönbözőbb kérésekkel találnak meg minket az ország minden területéről, aminek természetesen mi nagyon örülünk.

Mi volt a cél?

A cél pontosan az volt, hogy ne csak a zsidó iskolák tanulóit érdekelje a szervezetünk által nyújtott megemlékezési forma, hanem bárkit, járjon bármilyen templomba, vagy szavazzon bármilyen politikai pártra. A lényeg, ha valaki szeretné az áldozatok emlékéhez méltón leróni tiszteletét, akkor tartson velünk a világ egyik legnagyobb temetőjébe, erre a „különleges zarándoklatra”.

Hogyan mérhető, egyáltalán mérhető-e az elvégzett munka, hiszen a lényeg gondolom a tolerancia fokozása, az antiszemitizmus csökkentése lenne?

Erre a kérdésre nagyon egyszerűen tudok válaszolni. Ez a munka úgy mérhető, hogy amikor például a vagonkiállítással álltunk egy hetet a szegedi pályaudvaron és rengeteg érdeklődő jött megnézni a kiállításunkat, vagy amikor a budapesti Élet Menetén több ezer résztvevő tart velünk, de az is tökéletes visszajelzés, amikor a lengyelországi programunkra pár héten belül betelik a maximális létszám. Ilyenkor tudjuk, hogy jó munkát végeztünk.

De higgye el, sok erőfeszítés van részünkről. Ám szerencsés helyzetben vagyunk, mert nekünk, akik napi szinten ezzel foglalkozunk, ez nem munka, hanem küldetés.

Van-e a szervezetnek valamilyen speciális célcsoportja?

Egyértelműen, csak nagyon nehéz őket elérni, mert a mai világban, lássuk be, bőven van más egyéb, ami leköti a fiatalok figyelmét és szabad idejét, mint egy 75 évvel ezelőtt megtörtént esemény. Ráadásul sokszor érezzük azt a hozzáállást is, hogy neki tulajdonképpen mi köze mindehhez, hiszen a zsidókkal és más megkülönböztetett népcsoportokkal történt, nem olyan emberekkel, mint ő. De mint, ahogyan az egyik utazó kiállításunk címe – „A csendes szemlélők” – utal rá:, soha nem szabad némának lenni, csak azért mert engem nem érint a dolog, vagy mert nem az én családomról van szó.

Ha valaki önkéntes lesz a szervezetben, mit kell csinálnia?

Ezt pár mondatban képtelenség kifejteni, mert nagyon sokféle és személyre szabott feladatot tudunk adni, különösen a rendezvényeink alkalmával. Azt kérem, hogy aki szeretne nekünk segíteni, az írjon a [email protected] címre és természetesen válaszolni fogunk mindenkinek, sőt még személyes beszélgetésre is invitáljuk az érdeklődőket.

Hány önkéntes dolgozik jelenleg a szervezetnek?

Szerencsére nagyon sokan. Azt is önkéntesünknek tekintjük, aki minden évben csak a budapesti Menetre tud eljönni segíteni fáklyát osztani, vagy akár zászlót vinni, és azt is, akivel bár egész évben szinte nem is találkozunk, de a saját környezetében hirdeti programjainkat, és foglalkozik a témával. Minden évben el szoktam mondani Auschwitzban a 18-as számú magyar barakk előtt megrendezett megemlékezésünk végén, hogy akik ott és akkor velünk vannak, azok akaratlanul is önkénteseinkké válnak. Ott voltak velünk a világ egyik legborzalmasabb helyén, személyesen látták a barakkokat, a krematóriumokat, több ezer emberrel közösen emlékeztek és emlékeztettek, mindezek után, amikor visszautaznak a saját városukba, közösségiekbe, biztos vagyok abban, ha csak nagyon érintőlegesen is, de mindenki tovább foglalkozik a témával, és sok-sok embernek elmeséli azt, amit látott, vagyis az alapítványunk önkéntesévé válik.

Ezen kívül elárulok még valamit: minden évben összesen négyen csináljuk az említett feladatokat, és nagyon büszke vagyok a munkatársaimra. Nálunk nincs olyan fogalom, hogy munkaidő, és ezt mindenki elfogadta. Az alapítványt így működtetjük immáron 18. éve Magyarországon. Vallom, hogy aki akár csak 1-2 évet szán erre a témára az életéből az már „Igaz Ember”, mert bevallom, néha nagyon nehéz lelkileg is, amit csinálunk, amit képviselünk.

Létezik-e éves munkaterv? Ha igen, mennyiben változnak évente a célok, feladatok?

Igen, létezik, és próbáljuk minden évben betartani, de bevallom, még soha nem sikerült, mert minden évben jóval több dolgot csinálunk, mint azt az előző évben elterveztünk.  Szinte maguktól jönnek a felkérések, a feladatok és az ötletek, és alapítványi vezetőként nehezen tudok nemet mondani munkatársaim ötleteire. De egy idegen embert sem tudok elutasítani, aki megkeres bennünket ötletével, és az illik a célkitűzéseinkbe. Szeretjük a kihívásokat, és szeretjük látni, amikor megvalósul egy-egy olyan projekt, amit pár hónappal azelőtt még csak az irodában ülve asztalnál egyeztettünk.

Vannak-e az évente megrendezett Élet Menete sétán kívül más események is?

Természetesen, rengeteg egyéb módon próbálunk eljutni a célcsoportjainkhoz. A legnépszerűbb projektünk az utazó vagonkiállításunk, melyet 14. éve működtetünk Novák Ilona önkéntesünk ötlete alapján, aminek lényege, hogy egy korabeli marhavagonnal járjuk az országot, amely belül utazó múzeummá van alakítva, és egy-egy hetet állomásozunk a felkeresett vidéki városok pályaudvarain. Ezalatt várjuk az ottani iskolákat, érdeklődőket a pályaudvaron, hogy bemutathassuk nekik, mi történt 1944-ben. Ezen kívül öt egyéb utazó kiállításunk is van a legkülönbözőbb témákkal és címekkel: Párhuzamos sorsok, Elhurcolt életek, Válasz-utak, Embernek maradni és a legújabb: Cinkos aki néma. És persze, amiről már meséltem, a lengyelországi illetve az azt követő jeruzsálemi Élet Menete felvonulás, ahol már nem a holokauszt áldozataira emlékeznek a résztvevők, hanem Izrael államának megalakulását ünnepelik közösen. Mindenfelé kirándulnak az országban, fát ültetnek, kerékpároznak, fürdenek a Holt tengerben, illetve a bátrabbak megmásszák a Masszadát is. Egy fantasztikus programja ez is minden évben nemzetközi szervezetünknek.

Milyen kommunikációs felületeket használ a szervezet, hogy célba jutassa mondandóját?

Igyekszünk minden lehetőséget kihasználni, amit a mai világban lehet és lehetőségünk van rá. Weboldalt, közösségi oldalak adta lehetőségeket, médiát stb., és mindig nagyon hálásak vagyunk a lehetőségekért, mert ahol alapítványunk teret kap, akár csak egy bemutatkozásra, azok mind célkitűzéseink megvalósítását segítik.