Az apa, aki fia sírján lett öngyilkos

Arje Bar Natan – aki gyógyíthatatlan rákbetegségben szenvedett és végül 85 éves korában vetett véget életének – minden energiáját és idejét fia emlékének szentelte, mióta az, 1992-ben, a libanoni háborúban elesett.

A történet nagyon is izraeli. Haim, a fiú az apa egyetlen gyereke volt, aki persze imádta a fiát. Az ország törvényei szerint, ha egy családban egyetlen gyerek van, az – a szülők kérésére – felmenthető a harcoló egységben való szolgálat alól. Haim azonban, érthető módon nem akart lemaradni bajtársai mögött, s rávette apját, hogy egyezzen bele veszélyes beosztásába. A tragédia végül megtörtént: Haim 1992-ben elesett egy összecsapásban.

Izraelben ez sajnos az élet velejárója: az 1948-as Függetlenségi Háború óta több mint 20 ezer katona halt hősi halált – a terrorista merényletek áldozatairól nem is beszélve.

Ilyenkor a hadsereg, az állam és a közösség is segít feldolgozni a szülőknek a veszteséget: bátorítja őket, hogy elesett fiuk emlékének ápolására létesítsenek alapítványt, adjanak ki könyvet, ültessenek emlékfákat vagy találjanak bármi más, kreatív módot, hogy az Izraelért elesett katonafiú emlékéből a következő nemzedékek inspirációt merítsenek. Ezáltal többnyire enyhül a szülők fájdalma is.

Arje bar Natan is pontosan eszerint cselekedett, csak éppen erőfeszítései sokszorosan felülmúlták az átlagot és fia 1992-ben bekövekezett halála után a gyász és annak feldolgozása határozta meg az életét. A nagyvárosból egy kistelepülésre költözött a Nyugati Parton és Micpe Jericho egyik vezetője, a közösség motorja lett. Évente egy szombat fogadásra meghívta az ország vezető kántorait. Parkot létesített fia emlékére. Azt tervezte, hogy iskolások látogatnak majd ide, és Izrael történelméről tanulnak. Ez volt minden vágya, fia fölötti gyászát ebbe a törekvésbe szublimálta. Mivel azonban Izraelben – sajnos – számtalan ilyen projekt fut, nem olyan könnyű másokat megnyerni ezek támogatására, felkarolására. Arje is ezzel a gonddal küszködött, amikor megtudta, hogy rákja van. Fia emléke a gyógykezelést is teljesen átszőtte: Otthonából gyakran autózott Jeruzsálembe, fia végső nyughelyére, a Herzl-hegyen lévő katonai temetőbe. Azt mondta, ha fia sírján alszik, sokkal jobban érzi magát. Gyakran ez helyettesítette nála az orvosi kezelést.

Két évig küzdött a betegséggel, s mikor már tudta, hogy nem sok ideje van hátra, fia sírja mellett követett el öngyilkosságot.

Búcsúlevelében, melyet elvált feleségének írt, azt kérte, hogy őrizzék meg mindazt, amit 1948-ban elesett fivére és 1992-ben elesett fia emlékére létesített: Micpe Jericho házait és a parkot.

Közvéleményt felkavaró halála egybeesett egy másik halálesettel: ugyanezen a napon hunyt el rákban Herzl Shaul, aki két éven át küzdött azért, hogy a gázai harcokban elesett fia, Oron holttestét visszakapja – mindhiába.