„Az antiszemitizmus nem nyert tért ebben az iskolában…”

A bonyhádi evangélikus főgimnázium küzdelme a Volksbund és az antiszemitizmus ellen.

Mint azt a Szombat hírül adta Magyar Zsidó Kulturális Egyesület 2024 november 18. hétfő 12.30 órakor avató ünnepség keretében Üres padok emlékjelet helyez el a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban.

A bonyhádi gimnáziumot 1806-ban Sárszentlőrincen alapította az evangélikus egyház. A korszak legendás tanára volt Lehr András, aki 1831 és 1853 között tanított Sárszentlőrincen, a fiatal Petőfit ebben az iskolában ismertette meg a latin nyelvvel és a klasszikus irodalommal.

Az iskolát 1870-ben helyezték át Bonyhádra, 1906-ban pedig nyolcosztályos – az akkori szóhasználattal – főgimnáziummá fejlesztették.1992 óta az iskola neve „Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium”.

Amikor a gimnázium átköltözött Sárszentlőrincről Bonyhádra, a leendő iskola épületét és területét a Chevra egyesület adta el az evangélikus egyházközségnek és hitelt is nyújtott. „Akkor fizesse meg, amikor tudja és akarja”- állt a megállapodásban. Az 1870-ben megnyílt evangélikus gimnáziumban 1895-ig a diákok több mint 11%-a zsidó volt, számszerűen 380 fő. 1877-ben a gimnázium bővítéshez két helyi zsidó adott kölcsönt, akik aztán lemondtak annak visszatérítéséről. Az iskola évkönyvei 53 zsidó nevét jegyzik, akik a fenntartáshoz hozzájárultak. Dr. Rozenstein orvos ezer forintos alapítványt tett a szegény, de jó tanuló diákok számára. Raubitschek Izor nyomdatulajdonos 1877-ben könyveket adományozott az iskola könyvtárának.

Az 1906/07-es évben közadakozást hirdettek a gimnázium építési alapja számára. Az adakozók névsorában helyi rabbik, továbbá zsidó családok, vállalkozók szerepelnek, összesen negyvenhatan.

Az intézményben a kezdetektől magas szintű képzés folyt, így méltán büszkélkedhet híressé vált tanítványaival: négy püspök, több akadémikus, egyetemi tanár, író, költő, orvos (Ordas Lajos, Cserháti József, Mayer Mihály, Illyés Gyula, Sass István, Balassa János, Lotz János, Mőcsényi Mihály, Tamás Menyhért, stb.) kerültek ki a falai közül.

Blau László holokauszt túlélő a harmadik és negyedik osztályt szintén a bonyhádi gimnáziumban végezte. „Bonyhád, egy elpusztított zsidó közösség” című könyvében írja: „A világi oktatás elérhető volt a zsidó gyerekek számára is a bonyhádi keresztény középiskolában. A zsidó fiúk rendes, a lányok magántanulók voltak, illetve a katolikus leányiskolába jártak. Mindkét iskola kerülte az antiszemitizmust. A zsidó diákok neveit a gimnáziumi évkönyvek évenként és osztályonkénti névsoraiban megtaláljuk a tanulmányi érdemjegyeikkel együtt. Még a legádázabb antiszemita években is ösztöndíjat és jutalmakat kaptak tanulmányi előmenetelük alapján. A zsidó gyerekek általában szombaton is mentek iskolába, azonban felmentést kaptak minden olyan tevékenység alól, amely ellenkezett volna vallási meggyőződésükkel. A tanárok gondot fordítottak arra, hogy a zsidó diákok ne írjanak szombaton. A zsidó ünnepeken felmentést kaptak, otthon maradhattak. Schwartz rabbi, a neológ gyülekezet vezetője a gimnáziumban óraadó tanár volt.”

Dr. Kolta László, a gimnázium egykori igazgatója írta iskola történetében: „Az antiszemitizmus nem nyert tért ebben az iskolában még a zsidó törvények bevezetése után sem. Az iskola elve az volt, hogy meg kell tanítani a fiatalokat valamennyi diák vallásának tiszteletére.”

Az 1930-as években a Völgységet Németországból érkező náci agitátorok járták, hogy a helyi svábokat megnyerjék a nagynémet ügynek.

A gimnázium tanulói önkéntes alapon jelentős ellenállást fejtettek ki a szerintük hazaárulók tevékenysége ellen a diákcsínyektől kezdve politikai gyűlések félbeszakításáig.

Fő célpontjuk, a később a Volksbund alelnökévé váló Mühl Henrik többször is feljelentette a fiatalokat. 1933 nyarán a gimnáziumban maturált osztály diákjai a bankett éjszakáján leszakították az orvosi táblát Mühl doktor háza faláról. Az 1933. évi bonyhádi diákper az első középiskolai náci-ellenes per volt Magyarországon, a kiskorúak megyei bírósága pedig mind a 13 előtte álló diákot felmentette. Az 1935. évi, második bonyhádi diákper mozgatója ugyancsak a „volksdeutsch”- gimnazista diák ellentét volt, melynek során náci szellemiségű aktivisták súlyosan bántalmaztak egy nem zsidó, gimnazista diákot.

Mőcsényi Mihály Kossuth és Széchenyi-díjas magyar kertészmérnök, tájépítész, egyetemi tanár a gimnázium egykori tanulója így emlékezik vissza a diákellenállásra :„Nos, történt egyik vasárnap, a konviktusi ebéd után, amint a diákok zárt sorban – talán százan – a vacsorára kapott két tojással a zsebükben az internátus felé menve azt látták, hogy Mühl doktor úr bricskájával a közúton feléjük galoppozik. Sohasem sült ki, ki hajította elsőnek a vacsora-tojásokat az orvosra, lovára. Pillanatok alatt ugyanezt százan tették. A ló megvadult, őrjítő vágtába kezdett, hajtóját árokba röpítette, és ki tudja hol állt meg. A tetőtől talpig horzsolt, sebes bőrű Volksbundos feljelentésére a ’hatóság’ intézkedett. Mühl úr – szuronyos csendőr kísérettel – meg akarta mutatni, hogy a gimnázium udvarára felsorakoztatott háromszáz diák közül ki dobott elsőnek. Nem merte, lehet tudta: tojás helyett már kő volt a zsebekben.

Basch úr, egy másik fő-fő ’bundista’, országgyűlési képviselő szeretett volna lenni. Bonyhád főterére hirdetett kortes-beszédet. A környék falvaiból özönlöttek a bundisták a nagyközségbe. A gimnázium önképző körének választott vezetői a beszéd időpontját úgy másfél órával megelőzően a szónoki pulpitus köré csoportosították a diákokat. Ügyelniük kellett, hogy más, főleg ismert bundista ne férjen közéjük. Basch urat és néhány kísérőjét persze átengedték. Amint a szónok megkezdte beszédét németül, a diákok ordítani, pfujjolni kezdtek magyarul. Mivel a szónoklatot nem értette senki, Bonyhád főterén nem tartottak több bundista ’nagy rendezvényt’.”

A bonyhádi evangélikus gimnázium tanári kara és diákjai kezdettől fogva következetesen ellenálltak a hitleri propagandának. A náci eszmék ellensúlyozására a Petőfi Sándor Önképzőkör – Kunszt Henrik tanárelnök vezetésével bemutatta a magyar szellemi élet európai és összemberi értékeit a nyilvános irodalmi délutánokon. Az előadássorozatot 1934-ben Ady Endrével kezdték.

1938. november 26-án Budapesten megalakult a náci szellemiségű Volksbund der Deutschen in Ungarn. A Volksbund az első tömeggyűlését a következő tavaszon, 1939. április 30-án a Bonyhádtól 6 km-re fekvő Cikó községben tartotta. Az ez évi országos választásokon a bonyhádi választókerületben a kormánypárt támogatásával Mühl Henrik, a Volksbund országos elnökségének tagja lépett fel. Vele szemben az ellenzéki Független Kisgazdapárt jelöltjét támogatta három gimnáziumi tanár. A választás után a Bonyhádi Öregdiákok Szövetsége (ugyanők voltak a később megalakuló Hűségmozgalom előkészítői) 1939. július 3-án tartott évi közgyűlésén hangsúlyozták: „Az iskolának a jövőben elsőrendű hivatása lesz a sváb származású diákokban felébreszteni a sorsközösség tudatát.” A közgyűlés „fontos nemzetépítő munkájáról ” az országos napilapok (Pesti Hírlap, Magyar Nemzet, 8 Órai Újság, Az Est) is beszámoltak.

1941 tavaszán-nyarán a Volksbund rohamra indult a náci szellemű iskolarendszer kiépítése érdekében, hogy „a német gyermekek német lelkületű népi oktatást kapjanak”.

1942. január 25-én Bonyhádon zászlót bontott a Hűséggel a Hazához, a magyarországi németek Magyarország-párti, Volksbund- és nemzetiszocializmus-ellenes „Hűségmozgalma”. Az ország több területére kiterjedő mozgalom hétfős vezetőségében három bonyhádi gimnáziumi tanár is volt.

A nyilas hatalomátvétel után a mozgalmat betiltották, vezetőit, tagjait üldözték. Többek közt Perczel Béla egykori főispánt is elhurcolta a Gestapo, aki belehalt a megpróbáltatásokba.

 

A Bonyhádi Evangélikus Gimnázium holokauszt áldozataivá vált zsidó gimnazistái:

1943-1944 tanév:

Sugár István II. o.

Kőnigsbaum Tamás III. o.

Rónai Tamás III. o.

Lőwy Iván IV. o.

Lőwenbeim Pál IV. o.

Rónai Károly VI. o.

Dick István VII. o.

Kuttner Marcell VII. o.

Lőwy Zsuzsánna I. o.

Sajó Judit II.o.

Engel Alice II. o.

Viola Györgyi VIII. o.

Neveiket őrzi majd az Üres Padok emlékjel a gimnázium falán, Bonyhádon.