Az államügyész titokzatos halála

AZ államügyész itt nem olasz, hanem argentin. Nem a maffia hálózatát szeretné leleplezni, hanem zsidó közösségi ház elleni terrortámadás iráni tetteseit. Nem egy filmről van szó, hanem a valóságról. De az államhatalom mindkét esetben egyformán cinkos: ide értve az állam elnökét és a külügyminisztert is. 

A Kneszet Diaszpóra Bizottságának ülésén megemlékeztek Alberto Nisman titokzatos halálának második évfordulójáról. Az argentin államügyész tíz éven keresztül dolgozott az AMIA Buenos Aires-i zsidó központ ellen 1994 júliusában elkövetett, 85 emberéletet követelő robbantásos merénylet felderítésén.

Életrajzírója szerint „Nisman meggyilkolása tökéletesen bizonyított tény” és hátterében iráni megbízók állhatnak.

2015 januárjában jelentette be Alberto Nisman, hogy Cristina Fernandez de Kirchner argentin elnök és Hector Timerman külügyminiszter titkos megállapodást kötött az iráni kormánnyal arról, hogy nem hozzák nyilvánosságra egyes iráni hivatalos személyek robbantással kapcsolatos szerepét. Röviddel ezután, és órákkal azelőtt, hogy Nisman az ügyet az argentin parlament elé kívánta tárni, holtan találták fürdőszobájában – koponyájában golyóval.

Halála óta Argentínában több alsófokú bíróság utasította vissza, hogy az ország magas rangú tisztviselőivel szemben indítson vizsgálatot. Múlt év december 30-án azonban a fellebbviteli bíróság újabb nyomozást rendelet el Kirchner ügyében, és ez reményt nyújt arra, hogy a zsidó közösségi központ elleni merénylet kiagyalói illetve a Nisman haláláért felelős személyek bíróság elé kerüljenek.

Gustavo Perednik, Nisman életrajzírója a Knesszet ülésén kijelentette: „Úgy vélem, Alberto Nismant nem az argentin kormányzat gyilkolta meg. Azzal viszont, hogy ’szabad zónát’ nyitottak, ahol nem volt rendőrség, ahol nem alkalmazták a törvényt, lehetőséget nyújtottak arra, hogy az irániak gyilkoljanak – ahogy végül meg is tették.”

„Az argentin kormány pedig úgy döntött, hogy védelmet nyújt számukra… A gyilkosság ténye nyilvánvaló, de jelenleg nincs olyan bíróság, amely ezt kimondaná. Ezen változtathat a fellebbviteli bíróság döntése. A Nisman-akták újranyitása ígéretes lehet. Lassan megtudjuk az igazságot, ahogyan Nisman is remélte.”

Carlos Faustino Garcia, Argentína izraeli nagykövete az ülésen kijelentette, hogy a jelenlegi elnök, Mauricio Macri kormánya fontosnak tartja azt, hogy fény derüljön az ügyész halálára.

Modi Efraim izraeli diplomata, aki 2005 és 2008 között dolgozott Izrael Buenos Aires-i nagykövetségen, azt mondta a képviselőknek, hogy Nismant “az igazságért küzdő, becsületes, és hozzáértő embernek ismerte meg. Várjuk a múlt évben megindult változások folytatását.”

***

Az első Buenos Aires-i terrorcselekmény 1992 márciusában történt: az izraeli követség elleni terrortámadás következtében 29-en vesztették életüket, a sebesültek száma 242 volt. Ezt követte két év múlva az AMIA elleni terrortámadás, amely 85 emberéletet követelt. A sebesültek száma több száz volt.

Több mint huszonkét évvel az AMIA-robbantást követően, és Nisman halálának második évfordulóján, változatlanul sokasodnak a kérdőjelek a múltbéli események körül. Az elkövetők vagy felbujtók között Iszlám Dzsihád és Hezbollah öngyilkos merénylők, magukat dezertált irániaknak kiadó személyek, az ügyész szakértői csapatában tevékenykedők, de akár argentin hivatalosságok is lehettek. A bűncselekmények kivizsgálásában a rendőri és nyomozati szervek távolról sem álltak feladatuk magaslatán. (Az AMIA esetében a közelben talált emberi fejet minden vizsgálat mellőzésével dobták szemeteszsákba, Nisman esetében a revolverről a vért toalettpapírral törölték le, és a helyszíni bizonyítékokat sem kezelték megfelelően.)

A korrupció ugyancsak virágzik az országban, mint ahogyan az a vizsgálatok során kiderült. A kihallgatott tanúk magas rangú hivatalnokokról állították, hogy többszázezer dollártól több millióig terjedő összegeket helyeztek el svájci bankszámlákon; Carlos Menem volt elnök (1989–99) is ezek között van.

Egy 2013 májusában összeállított, 502 oldalas vádiratban Nisman nem kevesebbet állított, mint hogy az 1980-as évektől kezdődően Irán terrorista hálózatot hozott létre Latin Amerikában, közelebbről Argentínában, Brazíliában, Paraguayban, Uruguayban, Chilében, Kolumbiában, Guayánában, Trinidad és Tobagóban és Suriname-ban. Ugyancsak ekkoriban talált új bizonyítékokat Mohsen Rabbani ellen, aki Irán argentínai kultúrattaséja volt; ő tervelte ki az AMIA elleni akciót. 2015 januárjára 300 oldalas anyagot állított össze többek között Cristina Fernández de Kirchner elnök és Foreign Héctor Timerman külügyminiszter Rabbanival fenntartott kapcsolatáról. Az elnökasszony Nisman halálával kapcsolatban először öngyilkosságot emlegetett, majd a gyilkosságot a rendszer megdöntésére irányuló kísérlet részének minősítette.

A Debkafile, az izraeli katonai felderítés honlapján, egy hónappal az eseményt követően cikk jelent meg arról, hogy az ügyészt egy olyasvalaki gyilkolta meg, aki négy évet töltött azzal, hogy elhitesse a környezettel, hogy iráni disszidens. Titokban kibérelte a Nismanéval szomszédos lakást, és az ügyészt azzal a 22-es kaliberű revolverrel lőtte le, amit az egy ismerősétől kapott. A két lakást összekötő fűtésrendszeren keresztül távozott, és mivel argentin segítőtársai kikapcsolták a biztonsági kamerákat, felvétel sem maradt róla. Hamis útlevéllel utazott Montevideóba, majd onnan Dubajba és tovább Teheránba. Már messze járt, amikor Nisman holttestét felfedezték fürdőszobájában.

A két esemény felkeltette a világ közvéleményének érdeklődését. 2005-ben Jorge Mario Bergoglio Buenos Airesi bíboros, a későbbi Ferenc pápa az elsők között írta alá a „85 áldozat, 85 aláírás” petíciót, amelyben neves közéleti személyiségek követelték az AMIA ügy kivizsgálását a merénylet 11. évfordulóján. Nisman halálát követően Martina Navratilova teniszezőnő és Mia Farrow filmszínésznő emlékeztette teendőjére az argentin kormányzatot.

Utóbbi esetben sokan államilag eltussolt zsidóellenes merényletről beszélnek. Alberto Nismant a La Tablade zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra.

A Times of Israel cikke nyomán Bassa László