Az államtitkár megvédi a zsidó-keresztény civilizációt Sorostól

Úgy két hete a magyar kormánypropaganda, valamint különféle EU fórumok/vezető személyiségek ütésváltásaitól hangos a honi és a nemzetközi média.

Az első forduló kb. két hete kezdődött, amikor Donald Tusk, az Európai Néppárt vezetője egy interjúban a magyar demokrácia leépítésével kapcsolatban azt találta mondani, hogy Carl Schmitt is büszke lehetne Orbán Viktorra. A sokáig Hitlerrel szimpatizáló német alkotmányjogász felemlítését a magyar kormánymédia egyértelmű lenácizásként értelmezte és azonnal visszavágott, mondván: Donald Tusk ne ugráljon, mert az ő nagyapja is náci volt, az SS-ben szolgált. Mint hamarosan kiderült, a vád hamis volt, az ennek bizonyítására használt fényképen nem Tusk nagyapja volt látható. Radoslaw Sikorski, volt lengyel külügyminiszter vissza is szólt, finoman emlékeztetve: nem a lengyelek, hanem a magyarok harcoltak Hitler oldalán a II. világháborúban. A magyar kormánypropaganda erre is csípőből tüzelt vissza. Petri Lukács Ádám és Deutsch Tamás azzal vágtak vissza, hogy Tusk sérti a Holokausztban elhunyt felmenőik emlékét. A válaszban az volt a lényeg, hogy sikerült úgy beállítani, mintha Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke megsértette volna a magyar Holokauszt áldozatait és túlélőit.

Még nem ültek el ennek a botránynak a hullámai, amikor Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár vágott vissza az EUobserver nevű hírportálnak, amely közölte Kenneth Roth, a Human Rigths Watch (HRW) nevű nemzetközi NGO vezetőjének cikkét, „Európa autoriter rohadásának megállítása” címmel. Ebben Roth az Orbán-rendszer demokráciát leépítő politikáját állítja pellengérre. Válaszában Kovács persze egytől egyig visszautasítja a vádakat, de nem marad szigorúan a tárgynál, hanem goebbelsi módszerekkel vádolja meg a HRW elnökét.

Az EUobserver ezt a sértést hajlandó volt lehozni, viszont nem volt hajlandó közölni Kovács válaszából azt a bekezdését, amiben az államtitkár szokás szerint sorosozik. Ez a bekezdés így szólt:

„Politikailag motivált csoportok szövetségével állunk szemben – közülük többet, mint a Human Rights Watch-ot a ‘filantróp’ Soros György pénzel -, amely egy politikai problémát generál. Azért küzdenek az Orbán-kormány ellen, mert mi a nemzeti szuverenitást, a judeo-keresztény kultúrát és az erős nemzetállamokra építő erős EU-t támogatjuk, és ez akadálya az ő globalista agendájuknak”. (444.hu fordítása)

A bekezdés kihúzását Kovács sérelmezte, és a magyar kormány által fenntartott abouthungary honlapon tette szóvá, hogy őt, úgymond, cenzúrázták. Az eljárást „orwellinek” minősítette, megjegyezve, hogy az EUobserver, úgy látszik „gondolatbűnnek” tekinti az ő válaszát.

Az EUobserver főszerkesztője erre így reagált: „Ahogy már korábban is figyelmeztettük Önt, nem fogjuk közölni az ön antiszemitizmusát (your anti-semitism) sem nyílt, sem burkolt formában.”

Ez kulcsmozzanat, mert a magyar kormányfő és egész propagandagépezet ragaszkodik hozzá, hogy a sorosozás nem antiszemitizmus.

És ragaszkodik ahhoz, hogy van egy nagy, magyarellenes összeesküvés Soros Györggyel az élen. De aki azt meri mondani, hogy ez összeesküvés-elmélet és antiszemitizmus, az mindjárt megkapja, hogy ő az, aki goebbelsi és orwelli módszerekkel dolgozik. Náci és kommunista tehát.

Miközben tehát a kormánypropaganda változatlan dühvel sorosozik, előszeretettel hasonlítja saját bírálóit a nácikhoz és a kommunistákhoz, mert szerinte ezek éppúgy a szuverén, konzervatív, zsidó-keresztény kultúrán alapuló nemzetállamok ellen törnek, mint Soros György.

*

De hát miféle történelemkép az, ahonnan a nácik, a kommunisták és Soros György ugyanolyan ellenségnek látszanak?

Ennek a történelemképnek a centrumában a mesebeli Horthy-rendszer áll, és annak szigorú, ámde igazságos vezére, aki sosem volt antiszemita és sosem volt Hitler szövetségese – viszont egyszerre harcolt a nácik, a kommunisták és a liberálisok ellen a zsidó-keresztény civilizáció megmentéséért.

Itt tart ma önismeretben a nemzeti, konzervatív uralkodó elit.