Az aleppói csata véget ért – a háború folytatódik tovább

A szíriai kormányerők visszafoglalták a rommá lőtt várost

A kaotikus szíriai polgárháborúban lezárult egy fejezet, de nem biztos, hogy a háború vége ettől közelebb került. Aleppót elfoglalták a kormánycsapatok, s a város szunnita lakossága menekül – ha hagyják.

A Szíriát a hatvanas évek óta vaskézzel uraló Asszad-rezsim a a baath ideológia követője, ami afféle arab nemzeti szocializmusként jellemezhető. Nacionalizmus, szocialisztikus törekvések és brutális hatalomgyakorlás jellemzi. Hasonló ideológiából táplálkozottt Szaddam Husszein rendszere.

A rezsim hatalma akkor ingott meg, amikor az Arab tavasz hullámai elérték Szíriát. A békés tüntetésekre a rezsim gátlástalan sortüzekkel válaszolt, mire az ellenzék fegyverkezni kezdett.

A rezsimhez hű alavita (a siíta vallás egyik ága) népcsoport a lakosságnak kevesebb, mint harmadát teszi ki. A többségi – és ellenzéki – szunniták számtalan fegyveres frakcióra bomlanak, a mérsékeltektől (Szabad Szíria Hadsereg) az Al kaida franchise-ként harcoló Al Nuszra frontig. Ezt a nagyon laza koalíciót illetik a „lázadók” névvel, őket támogatják a mérsékelten iszlámista szunnita országok: Törökország meg az olajmonarchiák. Közöttük próbál elfogadható partnert találni Amerika és az Európai Unió. Ez nem könnyű, mert a demokráciához ezeknek a csoportoknak sincs sok közük, de legalább nem fanatikus nyugat-ellenesek. (Egy éve még az Al Nuszra front is nevet változtatott, mert Al kaida közeli szervezetként tekintetetk rá, s emiatt nem számíthatott sem a nyugat, sem a szunnita országok támogatására.)

A szintén szunnita Iszlám Állam (IÁ) külön bekezdést érdemel: a nyugati civilizáció elleni totális küzdelme alkalmatlanná teszi minden nyugati támogatásra, s emiatt a „lázadók” sem szövetkeznek vele (és viszont). Az IÁ minden és mindenki ellen harcol, és kizárólag magát tekinti az igaz hit letéteményesének.

A lázadók mellett harcoltak a kurd milíciák is, amelyek kivívott területi önállóságukat védik az Asszad rezsimtől(és mindenki mástól) – a rezsim ugyanis soha semmilyen autonómiát nem volt hajlandó a kurdoknak. A szíriai kurdok nem vallási, hanem etnikai-nemzeti alapon törekednek önállóságra.

A rezsim mellett harcolnak – vallási alapon – a szintén siíta libanoni Hezbollah segédcsapatai (többezer fő), különféle iraki siíta miliciák, valamint iráni harcosok is, noha Irán (a siíta fundamentalizmus központja) főleg pénzzel és fegyverrel segíti az Asszad rezsimet.

Az öt éve tartó háborúban a rezsim lassan de biztosan szorult vissza a sokszínű ellenzék csapásai alatt. Ezt Oroszország végül nem nézte tétlenül: gyakorlatilag egyetlen megmaradt szövetségeséről, az orosz nagyhatalmi státusz utolsó támogatójáról volt szó, amelynek kikötője nyitva áll az orosz flotta hadihajói előtt. A brutális orosz beavatkozás (főként a civil lakosságot egyáltalán nem kímélő légicsapások formájában) megroppantotta az ellenzéket s a rezsim haderői támadásba lendültek.

A többezer éves Aleppó, a közel-keleti civilizáció egyik legrégibb városa, egyben az ország legfontosabb gazdasági központja szimbolikus jelentőségű hadszíntér, s a harcoló felek mindent elkövettek, hogy megtartsák, illetve birtokba vegyék. Ezalatt egyikük sem kímélte a civil lakosságot, ami a szíriai polgárháború mérhetetlen eldurvulásának bizonyítéka.

Az Egyesült Államok megpróbált valami megegyezést elérni, de mivel az Obama-kormány nem kívánt fegyveresen beavatkozni Aleppóban, pozíciói nem erősek a térségben, ahol ma a rezsimet támogató Irán és Oroszország osztják a lapokat. Az Európai Unió, amelynek egyáltalán nincsenek a térségben bevethető fegyveres erői, szintén szavakban ítélte el a vérontást, amivel az érintettek nem sokat foglalkoztak.

Aleppó bevétele nagy szimbolikus győzelem a rezsimnek, valamint siíta és orosz támogatóinak, akiket nem érdekelnek a civil lakosság megpróbáltatásai. A gyilkos küzdelem azonban minden bizonnyal tovább folyik majd, mert a rezsimnek nincs elegendő ereje az ország egész területének visszavételére. Így gyakorlatilag a területek újrafelosztásáért folytatódik majd a könyörtelen küzdelem. A gyilkolás, a civil lakosság gátlástalan nyomorgatása minden valószínűség szerint tovább tart.

Az egyetlen, amit a jelenlegi helyzetben remélhetünk, hogy a győztes kormányhadsereg egy menekülő folyosót nyit, s ezen keresztül Törökországba távozhatnak a várost védő szunnita fegyveresek és családjaik. A legutóbbi hírek erről szólnak, de más hírek szerint a kormánykatonák már megkezdték a bosszúhadjáratot mindazokellen, akiket a fegyveres küzdelemben való részvétellel gyanúsítanak.