„Át kell őket nevelni”

Az alábbiakban Tyimofej Szergejcev, félhivatalos orosz állami ideológus kiskátéjából olvashatnak részleteket. A „Mit kell tennie Oroszországnak Ukrajnával?” c. írás a hivatalos Ria Novosztyi hírügynökség weboldalán jelent meg. Az írást Timothy Snyder brit törtész a „népirtás kézikönyvének” nevezte. Az írás csupán egy Szergejcev hasonló szellemiségű agyszüleményei közül.

Nincs szükségünk a náci, banderista* Ukrajnára, Oroszország ellenségére, amit a Nyugat eszközként használ a mi megsemmisítésünkhöz. Manapság a nácitlanítás már gyakorlati síkra terelődött.

Nácitlanításra akkor van szükség, amikor a náci rendszer az egész népességet megfertőzi. Esetünkben nem beszélhetünk arról, hogy „a nép jó, de a hatalom rossz”. Hiába hirdetett békét Porosenko vagy Zelenszkij, miközben az oroszok elleni győztes villámháborúval fenyegetőztek és terrort alkalmaztak Odesszában, Harkovban, Dnyepropetrovszkban és Mariupolban. Mindez megfelelt az ukrán köznép egyszerű fiának…

A nácitlanítás – bonyolult föladat. A fegyveres nácikat a csatatéren kell megsemmisíteni. Mindegy hogy az ország reguláris hadseregéről/ВСУ, a nacionalista zászlóaljakról/нацбат vagy a területvédelmi alakulatokról van szó. Ezek egyenlő mértékben felelősek az orosz nép genocídiumáért, nem tartják magukat a hadviselés törvényeihez és szabályaihoz. Példás büntetést érdemelnek. A vezetést illetően teljes tabula rasát kell teremteni. Minthogy azonban a néptömegek passzívan támogatták a nácikat, az ő megbüntetésük óvatos körültekintést igényel. Át kell őket nevelni, a náci ideológiát a cenzúra alkalmazásával kell elnyomni a politika, kultúra és oktatás területén…

A nácitlanítást egyedül a győztes végezheti el, mert az föltétlen ellenőrzést igényel. A nácítlanítandó ország ezért nem élvezhet szuverenitást. A mostani esetben a krími forgatókönyv nem alkalmazható, de azt már a 2014-ben a Donbaszban kialakult helyzet sem tette lehetővé. A náci rezsimmel szembeni nyolcéves ellenállás során bebizonyosodott, hogy a tömegek egységesen elutasítják az Ukrajnával, mint náci társadalommal történő együttélést…

Egyetlen emberöltő nem elegendő a nácitlanítás végrehajtásához. Ukrajna nácivá válása 30 év alatt folyamatosan zajlott. 1989-ben kezdődött el; a nacionalizmus ekkor tett szert jogi és legitim formákra, vezette a függetlenségi harcot, ami végül nácizmusba torkollott. A mostani Ukrajna különlegessége a nácizmus amorf és ambivalens jellege, amely a „függetlenségre” való törekvés és az „európai utas” fejlődés (valójában hanyatlás) jelszavai mögött igyekszik megbújni. Ukrajnában úgymond nincs nácizmus, csupán időnként tapasztalhatók kilengések. Hiszen nincs náci párt, nincsen Führer, nincsenek faji törvények (csupán oroszellenes nyelvtörvény). Következésképpen nincs ellenzék, a rezsimmel szemben nem tapasztalható ellenállás. A nácizmus ugyanolyan szabadon bontakozhatott ki, mint az európai, vagy fejlettebb formában az amerikai rasszizmus. Éppen ezért a nácitlanítás nem ismer kompromisszumot olyan formában, hogy NATO – nem, EU – igen. A kollektív Nyugat az ukrán nácizmus tervezője, forrása és pénzelője, míg a banderisták és emlékezetpolitikájuk a nácivá válás végrehajtói. Az ukrán nácizmus nagyobb fenyegetést jelent Oroszországra nézve, mint a hitlerizmus jelentett annak idején…

Az Ukrajna elnevezés nem alkalmazható a majdani, teljesen nácitlanított államalakulatra; vissza kell térni a történelmi Malorosszija és Novorosszija felosztáshoz. A jövő állam nem lehet ideológiai és politikai alapon semleges, csakis Oroszországra támaszkodva fejlődhet tovább. Semmiféle „Marshall segély” nem alkalmazható. Fenti két területen nincs helye a még a szovjethatalom által megfogalmazott etnikai identitástudatnak, ami azután a Nyugat hatására bontakozott ki teljes egészében. Ezért a nácitlanítás egyben európátlanítást is jelent.

 

Ukrajna nácitlanítás a különleges hadműveletekkel kezdődött, és a békeidőben hasonló logika mentén folytatódik. Minden stádiumában visszafordíthatatlan változásokat kell előidéznie. A kezdeti lépések a következők:

• A fegyveres náci alakulatok (ide értendők a reguláris erők, a nacionalista zászlóaljak/”nacbat”, és a területvédelmi egységek) fölszámolása, a tevékenységüket biztosító katonai, információs és képzési infrastruktúrával együtt;
• Népi önkormányzatok és rendőrségi szervek létrehozása a fölszabadított területeken, az illegális náci csoportok elleni védelem és a közrend biztosítása céljából;
• Az oroszországi információs tér meghonosítása;
• Az oktatási anyagok elkobozása, és a náci ideológiai álláspontokat hirdető tanrend betiltása;
• A háborús bűnökért és emberiség ellenes cselekményekért, a náci ideológia terjesztéséért és a náci rezsim támogatásáért viselt személyes felelősség széleskörű föltárása;
• Átvilágítás, a náci rezsimmel együttműködők listájának közzététele, a személyek munkaszolgálatban eltöltendő alkalmazása az infrastruktúra újjáépítésében – kivéve a halálra, ill. szabadságvesztésre ítélteket;
• Helyi szinten – Oroszország felügyelete alatt – elsődleges norma kialakítása (törvényalkotás) a náci ideológia bármilyen megnyilvánulási formája újjászületésének megakadályozására;
• Az ukrán nácizmus ellen küzdők és az áldozatok emlékét őrző emlékművek és emlékhelyek létrehozása;
• Antifasiszta és nácitlanítási normák beiktatása az új népi köztársaságok alkotmányába;
• Állandóan működő nácitlanítási szervek létrehozása az elkövetkező 25 évre.

Oroszország nem számít szövetségesekre Ukrajna nácitlanításában, mivelhogy ez kizárólagosan orosz ügy. A feladat nem csupán a náci Ukrajna banderista változatának megsemmisítése, hanem elsősorban a nyugati totalitarizmus által ráerőltetett civilizációs hanyatlás és fölbomlás megakadályozása, amit a Nyugat és Amerika hatalma jelentett volna fölötte.

 

Területi felosztás

Fentiek azt jelentik, hogy a nácitlanítás nem mehet végbe a népesség támogatása nélkül, amelynek át kell állnia Oroszországhoz, miután fölszabadult a kijevi rezsim által diktált terror, erőszak, ideológiai nyomás és információs elszigeteltség alól. Természetesen bizonyos időnek kell eltelnie, amíg az emberek fölocsúdnak a harci cselekmények okozta sokkból, és meggyőződnek Oroszország hosszú távú szándékairól — arról, hogy „nem hagyják őket magukra”. Előre nem látható, melyek azok a vidékek, ahol az ilyen emberek többséget alkotnak a népességen belül. A „katolikus Ukrajna” – ahová öt nyugat-ukrajnai megye tartozik – aligha lesz orosz-barát terület. A választóvonalat tapasztalati úton kell megvonni. Azon túl megmarad az Oroszországgal ellenséges, ám kötelezően semleges és demilitarizált Ukrajna, ahol betiltják a formális nácizmust. Az Oroszországot gyűlölők oda települnek át. Az ilyen maradvány-Ukrajna semlegességét a harci cselekmények kiújulásának fenyegetése tartja fönn. Elképzelhető, hogy ehhez állandó orosz katonai jelenlétre lesz szükség. A választóvonaltól az orosz határig húzódó terület lakói számára nyitott a lehetőség arra, hogy integrálódjanak a természeténél fogva antifasiszta orosz civilizációba.

Oroszból fordította: Bassa László

* Sztepan Bandera: A náci megszállókkal együttműködést kereső ukrán nacionalista politikus.