„Amit az utcán láttunk, nem csak a zsidókra veszélyes”

Katharina von Schnurbeinnel, az Európai Bizottság az antiszemitizmus elleni küzdelem és a zsidó élet előmozdításáért felelős koordinátorával Polgár György beszélgetett.

Az antiszemitizmus tavaly október 7-e óta meredeken emelkedett több uniós országban, különösen nyugaton. Az úgynevezett palesztinbarát, de valójában Izraelhez kötődő zsidóellenes erőszak és vandalizmus gyakran terrorizálja a zsidó közösségeket. Az antiszemitizmus elleni harcra tett minden erőfeszítés, beleértve az antiszemitizmus elleni küzdelem és a zsidó élet előmozdításáért kidolgozott uniós stratégiát, mintha hiábavaló lett volna. Ön nem csalódott?

Az október 7-i terrortámadást követően az antiszemitizmus cunamiját láttuk, ami olyan helyzethez vezetett, amelyben a zsidók elrejtik identitásukat, visszahúzódnak és nem érzik magukat biztonságban. Ez elfogadhatatlan. Abszurd, hogy október 7-e antiszemitizmust váltott ki. Nem hiszem, hogy a „csalódott” a helyes szó. Amit én látok, az inkább megerősíti bennem a cselekvés iránti elszántságot. Azt hiszem, realistának kell lennem. A valóság pedig az, hogy az előttünk álló problémák túlmutatnak például az antiszemitizmus elleni küzdelemre vonatkozó stratégián. Többszintű struktúrára van szükség. Biztosítanunk kell, hogy a radikalizálódás és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos minden, rendelkezésünkre álló jogi elemet felhasználjuk. Például foglalkoznunk kell az online szempontokkal, valamint a biztonsággal, hogy a zsidó élet előmozdítása valóban a stratégiánk középpontjába kerülhessen.

Kifejtené ezt részletesebben?

Többdimenziós problémáról van szó. Az erőszakos, szélsőséges struktúrák nemcsak a zsidókra, hanem általánosságban a demokráciára és a biztonságra egyaránt veszélyesek. A másik elem az online gyűlöletkeltés, ami az antiszemita tartalmak soha nem látott gyorsaságú terjedéséhez vezetett. Aztán ott van a harmadik aspektus, amit mindig is hangsúlyoztunk, hogy ami online történik, az nagyon gyorsan átkerül az utcára. Ez a zsidóságra nézve veszélyes, és ez az oka annak, hogy egyes zsidó személyek igyekeznek elrejteni az identitásukat. Úgy gondolom tehát, hogy nagyon is tudatában kell lennünk a különböző dimenzióknak és annak, hogy hogyan kell ezeket kezelni. Ezeket az Antiszemitizmus elleni küzdelemről és a zsidó élet előmozdításáról szóló stratégiában is érintjük. Emellett természetesen szükség van hosszú távú és megelőző intézkedésekre is. Így például szorosan együttműködünk az Europollal és a CEPOL-lal – ez utóbbi Budapesten található – a bűnüldöző hatóságok képzése tekintetében. Az online fronton foglalkozni kell digitális szolgáltatókkal is. Lényegében a nagy platformoknak – azoknak, amelyeknek több mint negyvenöt millió felhasználójuk van – közzé kell tenniük az Európai Bizottság előtt az algoritmusaikat, és hogy mit kívánnak tenni a gyűlöletkeltés terjedése ellen. Mivel némelyikük nem felel meg a jogszabályoknak, mint például az X [korábban Twitter], jogsértési eljárást indítottunk ellenük. További szempont a biztonság. Megnöveltük az anyagi támogatást, különösen a zsidó események és létesítmények védelme tekintetében, jóllehet ez elsősorban a tagállamok felelőssége. Azt láttuk, hogy október 7-e után az összes EU-tagállamban fokozták a biztonságot. Tehát van fenyegetés, de van cselekvés is. Ezt még fokozni kell, de úgy gondolom, hogy a koordinációnak és az uniós stratégiának köszönhetően valami megmozdult.

Az antiszemitizmus mindenekelőtt a zsidókat fenyegeti, de ne higgyük, hogy csupán a zsidóknak tennénk szívességet, azzal, hogy harcolunk ellene. Mert mindaz, amit az utcán láttunk, nem csak a zsidókra nézve veszélyes, hanem a demokráciára és a biztonságra is. Ezért úgy gondolom, hogy ezt a kapcsolatot meg kell erősíteni, és az antiszemitizmus elleni harcot a demokrácia és a jogállamiság védelmének részévé kell tenni.

Korábban több politikus azt állította, hogy az „importált”, azaz muszlim antiszemitizmus jelentéktelen, és az antiszemitizmus főként a jobboldali és baloldali szélsőségesek részéről jelentkezik. Mi a véleménye erről? Egyetért ezzel?

Mindig is hangsúlyoztuk, hogy az antiszemitizmus mindegyik formája egyaránt káros. Nem számít, honnan jön, milyen eredetű és milyen csoportok hordozzák. Nyugat-Európában sokkal magasabb a muszlim lakosság aránya. A muszlim közösségen belül valóban fokozódik az antiszemitizmus, ezt a tényt nem szabad elhallgatnunk. Másrészt, Közép-Kelet-Európában a hagyományos zsidóellenes rágalmakat, összeesküvést, zsidók nélküli antiszemitizmust látjuk, amelyek nagyon mélyről jönnek, és mérgező környezetet teremtenek, ha elszabadulnak.

Mit vár az új Európai Bizottságtól?

Von der Leyen elnök nagyon egyértelmű volt. Október 7-én, a Hamász-támadások első évfordulójának megemlékezésén beszédet mondott a brüsszeli zsinagógában. Azt mondta, hogy eltökélten folytatja az antiszemitizmus elleni harcot, és ez magában foglal további pénzügyi forrásokat is, és szükség esetén a jelenlegi stratégia aktualizálását. Tehát politikai szinten egyértelműen erős támogatást várhatunk.

A Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség (IHRA) antiszemitizmusra vonatkozó munkadefinícióját az EU hivatalosan elfogadta. Néhány tagállam azonban még nem tette ezt meg. Mit kellene tenni annak érdekében, hogy ösztönözzük őket az IHRA meghatározásának az elfogadására?

Tudomásom szerint két tagállam, Málta és Írország tartozik ezzel. Írország 2016-ban ott volt a tárgyalóasztalnál, amikor az IHRA elfogadta a definíciót. Úgy tudom, csak a formai jóváhagyás van függőben a kormány vagy más állami szerv részéről, de „de facto” az írek elfogadták. Málta csatlakozása az IHRA-hoz most van folyamatban, és ennek kapcsán fogják jóváhagyni. Tudni kell, hogy IHRA meghatározása szakpolitikáink alapját képezi. Ugyanis jól reprezentálja azt, amit a zsidók túlnyomó többsége antiszemitának tart. Tehát nagyon fontos ez a – bár jogilag nem kötelező érvényű – értelmezés. Az IHRA-definícióban felsorolt példák közül nem minden illegális, de minden példa antiszemita. És ha azt akarjuk – ahogyan a stratégiában is írjuk –, hogy egy „antiszemitizmustól mentes EU” érdekében dolgozzunk, akkor az IHRA-ban szereplő antiszemitizmus azon formáival is foglalkoznunk kell, amelyek nem illegálisak. Az IHRA-definíció mindenképpen hasznos, de nem szabad túlpolitizálnunk. Ez egy eszköz, amely képzési célokra, az előítéletek azonosítására, használható, de ez nem csak az antiszemitizmus elleni küzdelemről szól.

Josep Borrell, akinek most járt le mandátuma, mint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, számos Izraellel kapcsolatos kijelentését európai zsidó közösségek és az izraeli kormány antiszemitának minősítették. Valószínűleg ez is táplálhatta az antiszemitizmust néhány uniós országban. Volt alkalma szembesíteni őt ezzel?

Nem, nem beszéltem vele személyesen. Úgy gondolom, egy tisztviselőnek nem feladata, hogy ilyesmivel szembesítsen egy politikust. De azt látom, hogy az új Európai Bizottságban, ahogyan azt már korábban is mondtam, egyértelműen megvan a hajlandóság arra, hogy az antiszemitizmus minden formájával foglalkozzon, és ebbe az irányba haladunk.

Egyre több zsidó gondolkodik azon, hogy elhagyja hazáját, például Hollandiában, Franciaországban. Mit tehet ez ellen az EU?

Ez valóban nagyon aggasztó. Az FRA felméréséből is tudjuk, hogy sok zsidó a távozáson gondolkodik. És amikor a múltban a zsidók azon gondolkodtak, hogy elhagyják Európát, az soha nem volt jó Európának. Úgy gondolom, hogy a Bizottságnak a tagállamokkal együtt olyan keretet kell teremtenie, amelyben garantálják a zsidók biztonságát, és hogy vallási és kulturális hagyományaik szerint élhessék az életüket. De ez csak akkor fog működni, ha szorosan együttműködünk a tagállamokkal és nemzeti szinten is foglalkoznak a témával. Ebben az értelemben nagyon bátorító, hogy jelenleg huszonhárom tagállam rendelkezik nemzeti stratégiával. Európai szinten pedig évente kétszer összeülünk az [antiszemitizmus elleni küzdelemért és a zsidó élet fejlesztéséért felelős] különmegbízottakkal és országonként egy-egy zsidó szervezet képviselőjével, hogy megvitassuk a konkrét ügyeket. Igyekszünk a tagállamok kezébe eszközöket adni, bemutatunk nekik felhasználható projekteket, anyagokat stb. De ismétlem, a kihívások egy része túlmutat a stratégián, és valójában a nemzeti kormányok szintjén kell meghatározni. A legtöbb ország valóban növelte elszántságát az antiszemitizmus elleni küzdelemben, de a kiváltó okokat és a mély előítéleteket, amelyek előjöttek, erőteljesebben kell kezelni. Ez sajnos nem egy rövid távú feladat.

Az Európai Unió továbbra is az UNRWA iskoláinak egyik fő támogatója, a folyamatos palesztin erőszak és az antiszemita oktatás ellenére. Nem gondolja, hogy ezt meg kellene szüntetni?

Semmiképpen sem szabad összeköttetésbe kerülnünk gyűlöletkeltő tartalmakkal a tankönyvekben, ez teljesen világos. És ez olyasmi, amivel szintén foglalkoztunk. Ez egy nagyon hosszú út, és arról is eltérő vélemények vannak, hogy hogyan és milyen finanszírozást kellene kapniuk a palesztin hatóságoknak. Jelenleg is történnek változások. Mivel ez nem tartozik a feladatkörömhöz, így nem ismerem a részleteket. De az biztos, hogy bármit is támogat az EU, meg kell felelnie az UNESCO demokráciára, egyenlőségre, megkülönböztetésmentességre stb. vonatkozó normáinak. Ami a jelenleg rendelkezésre álló anyagok egy részénél nem így van. Azonban – határozottan hangsúlyozom – ezek nem uniós finanszírozásúak. De nyilvánvalóan latba kell vetnünk a befolyásunkat.

A magyar EU-elnökség a végéhez közeledik. Egyik kiemelt témája az antiszemitizmus elleni küzdelem volt. Ön szerint sikeres volt?

Üdvözöltük, hogy a magyarok már nagyon korán jelezték, hogy szeretnének lépéseket tenni az antiszemitizmus elleni küzdelem politikájában. Tartottunk egy munkacsoport-megbeszélést, a már említett kormánytisztviselőkkel és zsidó képviselőkkel szeptemberben a budapesti Rumbach zsinagógában. Ott ráláthattunk a csodálatos zsidó életre, és láthattuk, milyen nyugodtak a mindennapok a zsidó közösségben. A Magyar Elnökség egy Tanácsi Nyilatkozatra tett javaslatot a zsidó élet előmozdításáról és az antiszemitizmus elleni küzdelemről. Méghozzá ebben a sorrendben. Azt gondolom, helyes, hogy ebben a sorrendben, mert elsősorban a zsidó élet előmozdításáról van szó, és ezért kell küzdenünk az antiszemitizmus ellen. Nem volt könnyű megtárgyalni, de van benne utalás például az anticionizmus jelenlegi formáira, ami nagyon fontos. Lényeges volt számunkra, hogy az október 7-e utáni helyzettel is foglalkozzon. Tehát egy lényeges és szükséges megállapodás volt a tagállamok között, hogy a jelenlegi helyzetre való tekintettel cselekedni kell. December 4-én itt Brüsszelben a tagállamokkal, a különböző közösségek képviselőivel, a rendőrséggel és a bűnüldöző hatóságokkal együtt külön konferenciát tartottunk a zsidó intézmények és a zsidó élet biztonságáról. Úgy gondolom, hogy a [magyar] elnökség ezt a kérdést valóban kiemelt helyen tűzte a napirendjére.