Amit az iráni atomprogramról feltétlenül tudni kell

Avagy: mi az Iránnal folytatott tárgyalások tétje?

Váratlan a hír: Irán és a Hatok csoportja – az USA, Oroszország, Kína, Franciaország, Egyesült Királyság és Németország – a svájci Lausanne-ban  megegyeztek a teheráni atomprogramot szabályozó keret-szerződés alapjairól.

Mit kell tudni a részletekről?

A vitatott témák összetettek és nagyrészt műszaki jellegűek. Egyre sűrűbben röpködnek az olyan kifejezések, mint urándúsítás, centrifugák, nehézvizes reaktorok, szankciók.

Nemcsak az átlagembernek támadhatnak nehézségei, ha meg akarják érteni ezeket a fogalmakat – a témáról naponta tárgyaló politikusok számára sem mindig kristálytiszta, miről is van szó.

Alább egy gyakorlati összefoglalás és útmutató a zavar oszlatása érdekében.

 

Mióta tart ez az egész? Hogyan kezdődött?

Irán atomprogramja négy évtizedre nyúlik vissza, s még az 1979-es Iszlám Forradalom előtt kezdődött. Titkosszolgálati jelentésekre alapozva gyanújukat, 1990 óta több vezető izraeli politikus – így Rabin és Netanjahu is – is figyelmeztetett, hogy Irán, atomprogramja keretében a hadászati célú kísérleteket végzett: nagy hatósugarú rakétákhoz illeszthető nukleáris robbanófejek előállításával próbálkozik és más robbanószerkezeteket tesztelt. Az USA ugyan azt állítja, hogy 2003-ban, Irak megszállásakor Irán leállította katonai célú atomprogramját, Izrael szerint azonban a programot titokban újra indították.

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség is arra gyanakszik, hogy Irán katonai atomprogramon dolgozik és követeli, hogy a perzsa állam fedje fel annak minden részletét. Irán tagadja, hogy valaha is létezett volna katonai atomprogramja, sőt azt állítja, hogy a nukleáris fegyverek gyártása ellentmond az Iszlám tanításainak.

 

Mióta tartanak a tárgyalások?

A Nyugati hatalmak több mint egy évtizede folytatnak tárgyalásokat Iránnal. 2005-ben a főbb európai országok létrehoztak egy egyezményt, ami jelentősen korlátozta az iráni atomprogramot, de azt Washington a Bush kormányzat alatt elutasította. Hassan Rohani 2013-as választási győzelme óta az amerikai-iráni viszonyok enyhülni látszanak, s a két állam komoly és közvetlen tárgyalásokat folytat a nukleáris programról. A Genfben lezajlott nyilvános és az Ománban folytatott titkos találkozok eredményeként 2013 novemberében történelmi jelentőségű átmeneti egyezményt írtak alá. Irán beleegyezett, hogy az urándúsítás szintjét maximálisan 20 százalékban korlátozza, cserében az ellene érvényben lévő nemzetközi szankciók enyhítéséért, és a külföldi bankszámlákon befagyasztott iráni pénzek feloldásáért.

Ha Genfben megegyeztek miről tárgyalnak mégis tovább?

A genfi megállapodás ideiglenes jellegű volt, végső megegyezés nem született, annak határidejét többször kitolták, jelenlegi állás szerint a feleknek június 30-ig kellene megegyezniük.

Ha az atomtárgyalások június 30ig folynak, akkor most miért van ez a felhatás?

Az elmúlt hónapokban egyre erősödik az Obama elnökre nehezedő nyomás az egyezményt ellenző tábor részéről, akik nyomásgyakorlásként újabb szankciók bevezetését sürgetik Irán ellen. A Fehér ház viszont ezt ellenzi, mert úgy véli, ezzel a tárgyalások zátonyra futhatnak. Ezért jelentették be, hogy március végéig egy keret-megállapodást kívánnak tető alá hozni.

Miről szól a keret-megállapodás?

A keret-megállapodás lényege a kulcsfontosságú alapelvek írásos megfogalmazása, mely a további tárgyalások és az átfogó megegyezés alapjául szolgál a jövőben; afféle „elvi nyilatkozat”, illetve „diplomáciai egyetértés”. Az iráni tárgyalófélre nehezedő belpolitikai nyomás (az otthoni, szélsőséges csoportok részéről) viszont kétségesé teszi, hogy az iráni vezetők hajlandóak lennének-e bármit írásban elfogadni, s ezáltal feketén-fehéren elkötelezni magukat, ami a további tárgyalások során nagymértékben korlátozná mozgásterüket.

Mit akarnak az amerikaiak kihozni egy keret-megállapodásból?

Az USA célja Irán nukleáris kitörési képességének maximális korlátozása, vagyis annak a megakadályozása, hogy Irán elégséges dúsított urániummal rendelkezzen atombomba előállításához. Eltérnek a vélemények, hogy Irán jelenleg mennyire áll közel a kitöréshez: az USA szerint 2-3 hónapra, Izrael szerint mindössze 6 hétre lenne szüksége atombomba előállításához. Az USA ezt az időszakot legalább egy évre akarja kitolni, mely korlátozás 10- 15 évig maradna érvényben, teljes átláthatóságot biztosító, rendkívül szigorú nemzetközi felügyelet mellett.

Miről szólnak a tárgyalások?

Irán urániumdúsító kapacitásának korlátozása

Irán jelenleg 19.000 centrifugával rendelkezik, mely képes lehet atomfegyverhez szükséges uránium előállítására. Ezek közül 10,000 üzemel. Irán beleegyezett, hogy 40%-kal csökkentse kapacitását és az uránium dúsítását 3.5-5 %-ra korlátozza, ami csakis a békés célú felhasználáshoz elégséges.

Irán dúsított uránium készletei

Iránnak jelenleg 8 tonna 3.5-5 százalékosra dúsított uránkészlete van, ami – ha 90 százalékosra dúsítják – öt vagy hat atombomba előállításához lenne elégséges. Az előrehozott megállapodás keretében Irán urániumkészletei jelentős részét Oroszországnak adná át, s 350-500 dúsított urániumot tarthatna meg, ami nem elégséges atomfegyverek előállításához.

Az egyezmény hatálya

Ez a tárgyalások egyik kritikus kérdése; hány évig fog az egyezmény érvényben maradni és mikor oldják fel a korlátozásokat? Nemzetközi kapcsolatait Irán csak ez után tudja normalizálni. A jelenlegi állás szerint az egyezmény 10 évig marad érvényben, de azt több ország is szigorítaná, így az USA 15 évre tolná ki, míg Izrael hosszabb, 20 éves periódust követel.

A nemzetközi felügyeleti rendszer

A Hatok rendkívül szigorú felügyeletet követelnek, többek között, azt, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei bármikor, bejelentés nélkül is felkereshessék a különböző egységeket, s az iráni fél biztosítsa a létesítmények állandó, élő adásban történő videokamerás felügyeletét. Az egyezmény részeként Iránnak alá kell írnia az Atomsorompó Szerződés kiegészítő jegyzőkönyvét, amely számos olyan korlátozást tartalmaz, amely az egyezmény lejárta után is érvényben marad.

A szankciók feloldása

Az iráni fél azt követeli, hogy az egyezmény aláírását követően azonnal mindenféle nemzetközi szankciót azonnal oldjanak fel Iránnal szemben, – mint az iráni olaj vásárlásának tilalma és az iráni bankokkal tiltott kereskedelem – továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsának korlátozó határozatait is semlegesítsék.
A Hatok elutasítják Irán követelését, s a szankciók lépcsőzetes feloldása mellett foglalnak állást, annak függvényében, ahogy Irán végrehajtja az egyezményben vállalt kötelezettségeit. Jelenleg ez a megbeszélések legvitatottabb kérdése.

Az Arakban található nehézvizes reaktor kérdése

A jelenleg nem üzemelő reaktor melléktermékként plutóniumot állítana elő, melyet atomfegyverek gyártásához lehet felhasználni. Irán beleegyezett, hogy az üzemet áttervezi, úgy, hogy a keletkező plutónium mennyisége minimális, küszöb alatti mennyiség legyen.

A Fordo-ban található, megerősített urániumdúsító létesítmény

Az USA és Izrael által 2009-ben leleplezett, titokban épített, uránium dúsítására alkalmas létesítmény a legtöbb amerikai és izraeli rakéta által bevehetetlen. Irán belegyezett, hogy nemzetközi felügyelet alatt a létesítményt csakis kutatás-fejlesztésre használja.

Irán nukleáris kutató és fejlesztő tevékenysége

A kérdés, hogy Irán folytathatja-e a korszerűsített centrifugák fejlesztését. Izrael és Franciaország ezt ellenzi, mert az egyezmény lejárta után a korszerű centrifugák a nukleáris kitörést 3 illetve 4 hónapon belül lehetővé tennék. Irán egyelőre elutasítja, hogy korlátozzák kutató és fejlesztő tevékenységét.

Az iráni atomprogram lehetséges katonai jellege

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint Irán 2003 előtt számos olyan kísérletet végzett eldugott katonai létesítményekben, melyek kapcsolatba hozhatóak atomfegyverek előállításával. Irán ezt tagadja. Franciaország és Izrael ragaszkodik hozzá, hogy Irán felfedje gyanús tevékenységeinek körülményeit. Az USA nem foglakozik a témával, hanem a jövőbeli korlátozásokra koncentrál.

Miért ellenzi az izraeli kormány a tárgyalásokat és miért állítja, hogy ez egy „rossz egyezmény”?

Netanjahu álláspontja az, hogy csak Irán urániumdúsító infrastruktúrájának teljes felszámolása zárhatja ki, hogy Irán nukleáris kitörésre alkalmas állammá váljon a közeljövőben.

Az izraeli miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi megállapodás következményeképpen nukleáris fegyverkezési verseny alakulhat ki a Közel-Keleten, mely Törökországot, Egyiptomot és Szaúd-Arábiát is saját atomprogramjuk fejlesztésére kényszerítené. Továbbá Irán befolyásának lehetséges növekedése a síita lakosságú országok körében az olyan terrorszervezeteket erősíthetné, mint a Hezbollah és a Hamasz.

Netanjahu az amerikai kongresszusban elmondott beszédében újabb szankciók bevezetését szorgalmazta, mivel nézete szerint ez az egyetlen útja, hogy Iránt rábírják atomprogramjának leállítására.

Legfőképpen: Netanjahu meggyőződése az, hogy az Iránnal kötendő nukleáris egyezmény Iránnak nemzetközi legitimációt biztosítana, mellyel Izrael rovására meghatározó hatalommá válhat a Közel-Keleten.

A Haaretz cikke nyomán.