Amikor a háború fröcsköl, az antiszemitizmus a médiumokba szivárog

Putyin 22 évvel ezelőtti hatalomra kerülése után szinte azonnal fölszámolta az elődei által bátorított, megtűrt vagy figyelmen kívül hagyott antiszemitizmust.

Mostanság Oroszország ukrajnai háborújával párhuzamosan a nyílt zsidóellenes retorika visszatért a fősodrú médiumokba. Egy népszerű beszélgetős tévé műsorvezető, aki maga is zsidó származású, hirtelen egy sor zsidó média személyiségről állította, hogy nem eléggé hazafias, egy influenszer pedig ismert külföldi filozófust vádolt meg azzal, hogy merő pénzsóvárságból állt Ukrajna oldalára a konfliktusban.

A változás mintegy két hónapja kezdődött, amikor Roman Bronfman korábbi izraeli kneszet képviselő könyvet jelentetett meg a szovjet zsidóságról. Azután az ukránok bizonyos katonai sikereket könyvelhettek el a háborúban.

Bronfman írja: „A zsidó kártya kijátszása nem új keletű, amikor a hatalom meginog. Ott voltak például Sztálin végnapjai.”

Az antiszemitizmus az 1991-es összeomlást megelőző évtizedekben a belpolitika része volt, Jelcin idején pedig a hatalom nem sokat törődött a dologgal. Putyin viszont keményen lépett föl: 2019-ben valaki két és fél év börtönt kapott graffiti fölfestéséért, 2020-ban pedig a rendőrség rabbi halálát szimulálta, hogy terroristagyanús személyeket vehessen őrizetbe.

Putyin hadmozdulatai azonban Oroszország nemzetközi elszigetelődéséhez vezettek, a határon túl kevesen hittek Ukrajna „nácítlanításának” jogosságában. És most, amikor a katonai sikerek híján az elnök 300 ezer tartalékos behívását rendelte el a múlt héten, jelek arra mutatnak, hogy az antiszemitizmus tabusítása átmeneti volt.

Júliusban Vlagyimir Szolovjov – a fentebb említett műsorvezető – a tévében közéleti személyiségeket nevezett meg, és hiányolta hazafiságukat. A kormányzat ugyanekkor jelentette be, hogy a Szohnut oroszországi működése nem kívánatos, ami zsidók kivándorlási hullámát indíthatja el Izraelbe. Az ügyben bírósági eljárást indítottak.

Az elmúlt hetekben az események felpörögtek. Szeptember 18-án Dmitrij Popov ismert veterán író tollából cikk jelent meg a Moszkovszkij Komszomolec c. befolyásos lapban, ismert zsidókat „külföldi ügynökökként” említve. Hozzátette: egy szép napon ők alakíthatnak kormányt „egy jövőbeni szép Oroszországban”– nyilván akkor, amikor Putyin már nem lesz hivatalban.

A cikk sokakat sokkolt. A zsidó Julija Kalinyina, aki Popov közeli munkatársa volt korábban, az újság weboldalán fejezte ki tiltakozását, és a szövegből törölték a nyíltan antiszemita részeket.

Az antiszemita retorika előretöréséről tanúskodik az is, ahogyan Bernard-Henri Lévy, az ukrán szimpatizáns neves francia-zsidó filozófus és újságíró kijevi látogatását kommentálták Moszkvában. Egy konzervatív orosz agytröszt véleménye a 19–20. századi klasszikus zsidógyűlölet hangvételét idézi.

„Ez a 74 éves francia állampolgár algériai zsidó családból származik, és rögtön kiszagolja a vért. Késedelem nélkül odamegy, hogy jó pénzért fölplankolja az ügyet” – írja Agnia Krengel, a Strategic Culture Foundation munkatársa.

Becslések szerint 2022-ben az oroszországi zsidóságból mintegy húszezren alijáztak Izraelbe; a sorozások felgyorsíthatják a folyamatot. A tömeges kivándorlás azt az érzést keltheti, hogy a zsidók nem hazafiak. Az oroszországi Chabad időnként kritikus véleményt fogalmaz meg a háborút illetően, miközben az országban működő egyéb egyházak és vallási szervezetek támogatják azt. (Moszkva főrabbija korábban lemondásra és Oroszország elhagyására kényszerült biztonsága érdekében, mert nem támogatja a háborút – A szerk.) A legismertebb oligarchák: Roman Abramovics, Viktor Vekszelberg és Mihail Friedman, még a háború elején távoztak az országból.

Bronfman véleménye szerint az antiszemitizmus aligha írható csupán Putyin számlájára. Amikor a korszellem azt diktálja, felerősödik, különösen, amikor az egyszerű oroszok sorsa rosszabbra fordul, vagy akár a háború miatt.

„Az antiszemitizmus jelenleg tapasztalható növekedése, a tabu oldódása nem származik a kormányzattól, éppen úgy, mint ahogy korábban sem törődtek különösebben a zsidókkal. Az általános légkör függvénye mindez… A hivatalnokok és a népek tudják, hogyan kell olvasni a sorok között és hogy kell bánni a zsidókkal. Ám az üzenet folyamatosan változik” – írja Bronfman.

A JTA cikke nyomán Bassa László