Amikor a “fehér zulu” a varsói gettóról énekelt

Írta: Lázár György - Rovat: Kultúra-Művészetek, Politika, Történelem, Zene

Johnny Clegg, a „fehér zulu” – Dél-Afrika zsidó származású legendája.

Johnny Clegg (a kép jobbszélén) és a Juluka együttes (Photo by Mike Hollist/ANL/Shutterstock (5812800a)

Bevallom, először azt hittem tévedésről van szó. Johnny Clegg Nyíregyházán? Ez nem lehet igaz! Aztán kiderült, hogy Clegg 2007-ben valóban fellépett a nyíregyházi tornacsarnokban a Happy Art 2007 fesztiválon. Tudtommal ez volt az egyetlen magyarországi fellépése.

Johnny Clegg élete, munkássága és művészete azt bizonyítja, hogy a multikulturalizmus elfogadása alapvető komponense volt a rasszista dél-afrikai apartheid rezsim elleni harcnak. Tarthatatlanná vált a teljes kulturális és faji elkülönülést hirdető politika. A fehérek, feketék, valamint „színesek” szegregációja csődöt mondott és a dél-afrikai társadalom nem tudott funkcionálni a multikulturális alapelvek elfogadása nélkül.

Amikor 2019 júliusában bejelentették, hogy Johnny Clegg hasnyálmirigyrákban elhunyt, megállt az élet Johannesburgban. Az egész ország gyászolt, mert sokan vélik úgy, hogy aktivizmusa, muzsikája nagyban segítette a mai Dél-Afrika megteremtését.

Clegg Zulu tánc közben

Világszerte népszerű Clegg apartheid ellenes dala, Asimbonanga. Világszenzáció volt mikor a dal előadása közben 1999-ben Nelson Mandela is megjelent a színpadon egy németországi, Frankfurtban tartott koncertjén.

Clegg ízig-vérig dél-afrikai volt. Ez azért meglepő, mert nem ott született, nem ott gyerekeskedett és ráadásul zsidó származású volt.

Jonathan Clegg 1953-ban Angliában született. Édesapja a skót származású Dennis Clegg; édesanyja Muriel Braudo, egy zsidó származású jazzénekesnő. Muriel Afrikából, Rodéziából származott. Litván bevándorlók lánya volt, eredeti neve Braslovsky.

A kis Johnny szülei hamarosan elváltak. Édesanyjával visszaköltözött Afrikába, az akkori Dél-Rodéziába, majd onnan kivándoroltak Izraelbe. Nyughatatlan édesanyja aztán visszavitte Afrikába, szülőhazájába, amelyet akkor már Zimbabwénak hívtak.

Clegg édesanyjával Muriel Braudo-val

Muriel ekkor ismerkedett meg a neves dél-afrikai fehér afrikaans újságíróval, Dan Pienaar-ral. Összeházasodtak és Dél-Afrikába költöztek. Pienaar lett a kis Johnny nevelőapja, ami fordulópontot jelentett az életében.

Az újságíró ugyanis számos tényfeltáró cikket írt a Zulu vándormunkások életéről. Gyakran magával vitte nevelt fiát a feketék által lakott, szegregált városrészekbe. Ott hallotta először a tizenéves Johnny az afrikai zenét, ott látta először táncaikat. Valósággal megbabonázta a Zulu kultúra.

Clegg és Mandela

Johnny megtanulta a Zulu nyelvet és antropológusnak készült. Kiváló minősítéssel szerzett diplomát a johannesburgi University of the Witwatersrand (Wits) egyetemén és végzése után évekig oktatott is ott. Kurzusokat tanított a Zulu kultúráról, akadémiai pályára készült.

1969-ben találkozott a Zulu muzsikussal Sipho Mchunu-val és egy együttest alakítottak, a Juluka-t. Zenéjüket és táncaikat meghökkenve fogadta a közönség, hiszen Dél Afrikában nem volt elfogadott, hogy fehérek és feketék együtt muzsikáljanak, ráadásul afrikai zenét. A három fehér és három fekete zenészből álló együttes 1979-ben adta ki első lemezét.

Az apartheid rendszerben „vegyes zenekar” nem adhatott nyilvános koncerteket. Cleggék állandó zaklatásnak voltak kitéve. Gúnynévként ráakasztották a „fehér Zulu” becenevet. A zenekar kijátszotta az apartheid rendelkezéseket, zárt magánkoncerteket adtak egyetemeken vagy templomokban. Tömegek tódultak a fél-legális rendezvényekre. Európai és észak-amerikai turnéik sikeresek voltak, főleg Franciaországban ahol Clegg szupersztárrá vált. 1985-ben új együttest alakított Savuka néven. Zenéje politikussá vált, ekkor már követelték Nelson Mandela szabadon bocsájtását.

Clegg koncertjeit nehéz beskatulyázni, hiszen előadásaiban felhasználta az afrikai zene, tánc és ruhaviselet elemeit. Remek táncos volt és „crossover” zenéje valósággal berobbant a nemzetközi színtérre. Produkciói egyaránt érthetőek voltak a dél-afrikai fehérek és feketék számára. Egyfajta „híd-kulturát” teremtett a korábban teljesen szegregált társadalmi csoportok között. A zulu viseletet sikkes lett, a zenét és táncot modern elemekkel ötvözte és az őshonos afrikai kultúrát „lefordította” a szélesebb közönség számára.

Clegg nem volt vallásos, nem követte a zsidó hagyományokat és hangsúlyozta, hogy nem volt bár micvója. Viszont mindig büszke volt zsidó származására, és támogatta Izrael államát ahol rövid ideig gyerekeskedett. Egy kicsit beszélt héberül is. A Juluka korszakból való a Jerusalema című dala, amelyikben Jeruzsálem szépségéről énekel.

Warsaw 1943 – Johnny Clegg & Savuka – Live at Zenith (Paris)

Filmed live in Paris

Később a Savuka együttessel készítette Warsaw 1943 című dalát, zulu muzsikusaival a varsói gettólázadásnak állított emléket.

Már életében szinte minden kitüntetést megkapott. Többek között Dél-Afrika legmagasabb állami kitüntetését, az Ikhamanga díjat, a francia Becsületrendet, az angol királynőtől pedig az Order of the British Empire-t.

Clegg koncertjei stadionokat töltöttek meg, de magánéletében szerény volt. Nem voltak sztár allürjei, botrányai. Csendben élt családjával és sokan inkább egyetemi oktatónak hitték, mint énekes világsztárnak.

Mindössze 66 éves volt, amikor elhunyt.

támogatás
Pop up banner

Címkék:apartheid, Dél-Afrika, Johnny Clegg, Juluka, Zulu kultúra

[popup][/popup]