Amerikai vita: mit tegyünk az anticionista zsidó fiatalokkal?

Egyre több amerikai zsidó – köztük nagyon sok fiatal – nevezi Izraelt ‘apartheid’ államnak; a nagy zsidó szervezetek igyekeznek fékezni a trendet.

Sharon Nazariannak, a Rágalmazás-ellenes Liga (ADL) külkapcsolatokért felelős alelnökének megvan az elmélete arról, hogy a szervezet által is támogatott washingtoni szolidaritási gyűlésen (“No Fear: A Rally in Solidarity with the Jewish People”) miért csupán kétezren voltak jelen. Összehasonlításképpen: 2002-ben a második intifáda csúcsán rendezett izraeli szolidaritási gyűlés még százezer embert vonzott. Nazarian szerint Izrael megerősödése nagyobb felelősséget ró a zsidó államra, ugyanakkor elfordítja az embereket tőle.

„Az Izraelről szóló narratíva legyen reálisabb, figyeljen az ország erősségei mellett annak gyengeségeire is” – vélekedik Nazarian asszony, aki családjával együtt filantróp tevékenységéről ismert, és főleg oktatással kapcsolatos kutatásokat támogat. A csekély létszámot magyarázhatja szerinte az, hogy a rendezvényt a forró nyár közepén tartották, amikor még a pandémiatól való félelem is visszatartott sokakat.

A gyűlés után két nappal egy zsidóságról szóló felmérés meglepő eredményei láttak napvilágot. A megkérdezettek amerikai zsidók 25%-a egyetértett azzal a megállapítással, hogy “Izrael apartheid állam”; 34%-uk azzal, hogy „ahogyan Izrael kezeli a palesztinokat, az hasonló az USA rasszizmusához”; és 22%-uk azzal a kijelentéssel, hogy „Izrael népirtást követ el a palesztinok ellen”. A fiatal zsidók körében a kép még sarkítottabb: a 40 év alattiak több mint egyharmada ért egyet az „Izrael „apartheid állam” címkével.

A fenti számok különösen megdöbbentőek – vélekedik a Jewish Telegraphic Agency kommentátora – , ha figyelembe vesszük az amerikai zsidóság Izrael iránti régre visszanyúló és állhatatos támogatását. Ez még a Netanjahu-korszak éveiben is fönnállt, amikor az izraeli politika összeütközésbe került számos amerikai zsidó egyéni meggyőződésével. Az amerikai kritika a gázai akciók – különösen a 2014. évi és a most májusi konfliktus nyomán – egyre keményebb lett. Az ez évi közfelháborodást számos befolyásos híresség támogatása tette még hangsúlyosabbá. Sokak azonosultak az influenszerek és mások állásfoglalásaival, akik szerint az izraeli katonai fellépés a Gázából indított rakétatámadások nyomán “genocídiumnak” minősíthető – még ha emberjogi szakértők túlzásnak is tartják ebben az esetben.

„Az a probléma, hogy a meghatározó zsidó szervezetek, amelyek évek óta hallgatják a szélsőséges, Izrael-ellenes uszítást, nem léptek föl kellő eréllyel azok ellen, mivel marginálisak voltak, és azt hittük, hogy ez így is marad. A májusi konfliktus nyomán ez a nyelvezet a fősodor része lett” – nyilatkozza Nazarian.

A másik tényező a George Floyd gyilkosság óta növekvő tudatosság a faji különbségeket illetően az amerikaiak körében. Az Izraelt bírálók hajlamosak az ottani konfliktust a faji igazságtalansággal azonosítani.

Meg kell értenünk azt, hogyan épül föl mindez, a kereteket. A “No Fear” szónokai közül sokan Izrael keményebb kritikáját antiszemitizmusnak minősítették, és ez egyes szervezeteket, pl. a balliberális Izrael-párti J Street csoportot távol tartotta az eseménytől.

Jeremy Ben-Ami, a J Street elnöke nyilatkozta: „Ahelyett, hogy megértenék a jelenlegi helyzetet és a zsidó fiatalok problémáit, sok fölszólaló nem akart tudomást venni ezekről. Ez azután polarizációt eredményezett, és igyekeztek lesöpörni az ellenvéleményeket.”

A gyűlés résztvevői közül számosan egy felmérési adatlapot is kitöltöttek. Ezen sokan hangsúlyozták, hogy a zsidó közösségnek többet kellene tenni a fiatalok jobb tájékoztatása érdekében Izraelt illetően, mert az országról szóló jellemzések nagy része a zsidó állam ellenségeitől származik.

David Harris, az American Jewish Committee vezérigazgatója emailben írt arról, hogy a szervezet által a múlt hónapban rendezett felmérés szerint a zsidó válaszadók mindössze 37%-a véli úgy, hogy megfelelő tájékoztatást kapott gyerekkorában és „erős” a tudása Izraelről. Továbbá a fiatalok ismeretei többnyire a közösségi médiából származnak, amely „hemzseg a valótlanságoktól”.

JTA – Bassa László