Aly Raisman két olimpiája – és versenytársa

Aly Raisman a két olimpián szerzett hat érmével a második legsikeresebb amerikai tornásznő.

Élt egy kislány az USA Massachusetts államában, akit édesanyja tornásznak szánt, mivel maga is ezt a sportot űzte a középiskolában. Ezért már 18 hónapos korában elvitte az apróságot a „Mama és én” tehetséggondozóba. Néhány évvel később Alexandra VHS kazettán újra meg újra végignézte, ahogyan Kerri Strug súlyosan sérülten végrehajtott ugrásával győzelmet szerez az amerikai női tornászcsapatnak az atlantai olimpián, 1996-ban. Ők voltak a „Szuper hetes” (Magnificent Seven); akkor még ennyien vetélkedtek csapatonként.

Aly a juniorok között tizenöt évesen, 2009-ben érkezett be az amerikai élvonalba. A következő évben válaszúthoz ért: a Floridai Egyetemre menjen, ahol ösztöndíjasként tanulhatott és sportolhatott volna, vagy profiként folytassa pályafutását. A végső döntést már a tokiói világbajnokságot nyert USA válogatott tagjaként hozta meg, 2011-ben. A divatdiktátor Ralph Lauren személyében tekintélyes szponzorra talált.

A 2012-es év első fele a londoni olimpiára való felkészülésről szólt. Egymást érték a világversenyek (American Cup, City of Jesolo Trophy, Secret US Classic, Visa Championship), és végül július elején került be a „Vad ötösbe” (Fierce Five), a nemzeti válogatottba. A válogatóversenyt megelőző kilenc hónap történéseiről „Hajtás az aranyra” címmel forgattak róla dokumentumfilmet, nagy volt tehát a várakozás, és ezzel együtt a teher is a versenyzőkön.

Mindezek fényében érdekes, hogyan értékelte Aly versenyzői erényeit Károlyi Márta, a legendás edző Károlyi Béla felesége és a csapat koordinátora, azaz szövetségi kapitánya: “Egyáltalán nem látható, hogy nyomás lenne rajta, és ez a legfontosabb. Az olimpián arra lesz szükség, hogy a lányok érezzék: tökéletesen felkészültek, képesek lesznek sikerrel venni az akadályokat, és ez a legfontosabb.” Nem véletlen hát, hogy Aly lett a csapatkapitány, aki nagyon bízott benne, hogy az előző világbajnoksághoz hasonlóan övék lesz az elsőség.

A 2012. július végén Londonban rendezett olimpián az amerikai női tornászcsapat – az előző évtized hullámvölgyét feledtetve – visszavette az elsőséget, és ebben nagy szerepe volt Raismannek: az összetett csapatverseny aranyán kívül – amire nagyon büszke volt, mert igazi csapatember – további két érmet szerzett: talajon aranyat, gerendán pedig (óvás után) bronzot. Talajon győztes gyakorlatát – amit a Hava Nagila zenéjére koreografáltak – a müncheni olimpia 11 izraeli áldozata emlékének ajánlotta. Ő volt az első női amerikai tornász, akinek sikerült győznie talajon. A sikert újabb szponzorokkal (American Girl, Poland Spring és Pandora Jewelry) kötött szerződések koronázták meg.

Még az év szeptemberében súlyos térdsérülést szenvedett; leesett a felemás korlátról, ami a leggyengébb szere a négy közül. Hosszú kényszerszünet következett, de nem feledkeztek meg róla: a 2013. évi Izraelben rendezett Maccabi Világjátékokon, amit zsidó olimpiának is neveznek, ő gyújtotta meg a lángot.

Egy éves alapos előkészítés és komoly edzések után 2014 októberében indult újra versenyen, majd csaknem egy év múlva már ismét világbajnoki címet szerzett az összetett csapatversenyben. Az USA női tornasportjának legtündöklőbb csillaga ekkorra már a nálánál három évvel fiatalabb afro-amerikai Simone Biles, a két olimpia közötti világbajnokságok koronázatlan királynője lett.

A mostani riói olimpiára a júliusi válogatóversenyen állt össze a nemzeti válogatott. Kettejükön kívül Gabby Douglas, London egyéni győztese, Laurie Hernandez és Madison Kocian szerepelt a csapatban, és hozták a papírformát: megszerezték az első helyet. Aly és Gabby – a sportág történelmében első ízben – duplázott. Raisman még két ezüstöt is begyűjtött: egyéni összetettben és talajon. A „Végső ötös” (Final Five) nevet kapták, mert négy év múlva Tokióban már csak négy főből állnak majd a nemzeti válogatottak, és ez volt utolsó olimpia, ahol Károlyi Márta irányította a csapat munkáját.

Aly Raisman a két olimpián szerzett hat érmével a második legsikeresebb amerikai tornásznő.

Általános vélemény, hogy az Amerikában élő zsidók és afro-amerikaiak között akad feszültség. Nos, akik látták, hogy a talaj egyéni versenyt követően a győztes, második generációs Simone Biles (apja Haitiból vándorolt be) és a második helyezett, felső középosztályból származó Aly Raisman hogyan ölelkeztek össze, ebből semmit nem érezhettek. De hát ők egy csónakban eveztek, azaz egy szőnyegen versenyeztek.