„Alternatív zsidó kulturális tér létrehozása”

Írta: Szombat - Rovat: Közösség, Politika

A Marom Klub Egyesület Zsidó Kultúra 2028 (ZSK 2028) című kezdeményezése ajánlattétel a magyar zsidó közösségeknek és szervezeteknek egy újfajta összetételű és működésmódú, kortárs zsidó kulturális élet létrehozására. Schönberger Ádámmal, a Marom Klub Egyesület vezetőjével és Ausztrics Andreával, a ZSK 2028 vezetőjével beszélgettünk.

Schönberger Ádám és Ausztrics Andrea (Fotó: Fórizs Dániel)

2018-ban indítottátok el a Zsidó Kultúra 2028 kezdeményezést. Miről szól a projekt, és miért éreztétek szükségét, hogy megszülessen?

Schönberger Ádám: Azt érzékeltük 18 évnyi, a Maromban megszerzett zsidó kulturális szervezői tapasztalattal a hátunk mögött, hogy elenyészően kevés művész foglalkozik zsidó kultúrával. Akik pedig mégis, azok sincsenek kapcsolatban egymással, illetve a hangsúlyozottan zsidó művészi törekvések nagy része nem kapcsolódik a kortárs művészethez és befogadóhoz, ezek néha akár anakronisztikusak is, vagy túlzottan erős intézményes kötöttségek között működnek.

Ausztrics Andrea: Kapcsolódva az utóbbi években végzett kurátori munkáimhoz, zsidó témákat, problémákat szerettem volna végiggondolni, és olyan embereket megkeresni, akikben van hajlandóság együtt gondolkodni és alkotni. Végső soron pedig szeretném, ha jobban láthatóvá tennénk zsidó művészeti projekteket, kísérleteket.

Mik a projekt célkitűzései, és hogyan működik a ZSK 2028?

SÁ: Ahogy Andi is mondta, szeretnénk segíteni, hogy a zsidó témájú művészi problémákkal foglalkozó alkotók eljussanak a közönségükhöz, ehhez részben mentorálással, részben pedig mikrotámogatásokkal tudunk hozzájárulni. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy egy hozzáértő tanácsokat ad, legalább ennyire reflexiós közegek létrehozását, networkök kiépítését is, ahol az alkotók meg tudják vitatni egymással az elképzeléseiket. Ezen kívül olyan programokat is szervezünk, amelyek illeszkednek a Marom és a hozzá kapcsolódó hálózat szervezeteinek missziójához, például vallási rendezvényeknek nyitnak kulturális dimenziókat. Ezek az alkalmak arra szolgálnak (ha éppen nincs rendkívüli helyzet), hogy a megszülető alkotásokat bemutassák, fórumot teremtsenek nekik. A hosszú távú cél olyan tágabb mező megteremtése, amelyben megszületnek és befogadásra lelnek ténylegesen kortárs zsidó alkotások, vagyis egy alternatív magyar zsidó kulturális tér létrehívása.

AA: A járvány óta most el először szerveztünk a projekt keretében kulturális eseménysorozatot. Ez volt a Marom 20 fesztivál, melynek apropója a Marom magyarországi működésének 20. évfordulója. A járványhelyzet miatt „csúsztatva” követték egymást a programok: Farkas Zsófia kurátor tárlatvezetése a 2B Galériában rendezett Szemtanúk című kiállításhoz, Flohr Zsuzsi Hogyan jöttem rá…? kiállítása a Massolit könyvesboltban, illetve az Aurórában, majd a Gödörben (vagyis egykori Sirályban) bemutatott Tablók című tárlat, valamint Göndör László Nagymamával álmodtam című előadása a Trafóban. A projekt keretében egyébként rendszeresek a nem nyilvános network-események, műhelybeszélgetések, és tervezzük alkotótáborok megrendezését is.

Hogyan tudjátok biztosítani a kezdeményezés és hosszabb távon ezeknek a műhelyeknek a fenntarthatóságát?

SÁ: Általában pályázati forrásokból, ami nem mindig könnyű feladat. Ha jól működne a hosszú távú elképzelésünk, tulajdonképpen zsidó kulturális menedzsment irodává nőhetnénk ki, amelynek az volna az elsődleges feladata, hogy promotálja a művészeket, és forrást szerezzen a projektek megvalósításához. Ugyanakkor civil szervezeti közegből érkezve tudjuk, hogy a mai magyar támogatási környezetben nagyon korlátozott mértékben állnak rendelkezésre források.

AA: Magyarországon ilyen jellegű kulturális munkára nem nagyon lehet támogatást kapni az állami költségvetésből. A képzőművészet és főleg az ilyen karakterű és „témájú” képzőművészet nagyon nehezen piacosítható, különösen ilyen kis piacon. Ebből kifolyólag nehéz ennek a nonprofit vállalkozásnak piaci fenntarthatósági modellt kitalálni, bár nem lehetetlen, ha például a hasonlóan működő, New York-i székhelyű Asylum Arts-ra gondolunk, amely hálózatnak egyébként én is tagja vagyok.

SÁ: A közösségi intézményeknek, illetve az államnak felelősséget kell vállalnia valamilyen mértékben ezért a szcénáért, általában a művészeti életért, amelynek nagyon is van közösségi funkciója. Ez az egyik legfontosabb strukturális kérdés szerintem, amikor például zsidó kortárs művészetről beszélünk.

A ti értelmezésetekben mit jelent a zsidó kultúra?

SÁ: Nyilván nem lehet egységes definíciót adni. Három kérdéskört is látunk, amelyből az első kettő az alkotáshoz és a befogadáshoz kapcsolódik, a harmadik pedig a közeghez és a kontextushoz. Zsidó kultúra lehet az egyéni, identitás alapú művészet, amikor a kötődésem kifejezése az, amit csinálok. Alkotóként van valamilyen személyes kapcsolatom a zsidósággal, és ez valamilyen értelemben kiolvasható a műveimből, vagy lélektani értelemben van hatással arra, amit létrehozok. Ugyanakkor, ha valakinek a sajátos zsidó tapasztalatok és az ezekből származó érzékenységek miatt fontos egy-egy nem nyilvánvalóan zsidó probléma, mondjuk, a menekültek helyzete, és erről akar közölni valamit, felmerül a kérdés, hogy ezt zsidónak definiáljuk-e. Van, aki azt mondaná rá, hogy nem, de szerintem ezeket a rétegeket nem lehet mereven elkülöníteni. A harmadik kérdéskör, hogy milyen kontextusban valósul meg mindez. Adott egy zsidó közösségi intézmény, amely elvégez közösségi feladatokat, oktatási, egészségügyi, szociális intézményeket működtet, és reprezentatív kulturális eseményeket is szervez érdekképviseleti feladatainak ellátásán túl. Emiatt ez részben egy intézményi kérdés is. Ugyanakkor viszont a fősodrú zsidó kulturális kínálat sokszor muzealizálónak, nosztalgikusnak tűnik, elkerüli, hogy eleven, aktuális és zsidó dolgokra kérdezzen rá, ezekről beszéljen.

AA: Talán van egy negyedik kérdéskör is: különösen érdekes az a helyzet, amikor zsidó és nem zsidó alkotók egymás mellett jelennek meg egy zsidó téma feldolgozásában. Ilyen volt a Szemző Zsófia által kúrált, TuBisváthoz kapcsolódó Stikli című zine* és a belőle készült kiállítás. Szerintem ezek a fajta egymásra hatások nagyon fontosak, hiszen így változik, fejlődik a zsidó kultúra is.

Hogy látjátok, a ti javaslatotok, amely a befogadót nagyobb aktivitásra, végiggondolásra, vitára készteti, milyen fogadtatásban részesül?

SÁ: A zsidó kulturális szervezők között szinte mindenki egyetért abban, hogy ami most zajlik, az egyfajta biztonsági játék, ami a kulturális kínálatot illeti. Hiszen könnyebb eladni a jegyet ismert előadók népszerű darabjaira, mint kortárs művészeti kezdeményezésekre. Legtöbbször a fizetőképes, stabil anyagi helyzetű közönség elvárásai határozzák meg a programok összeválogatását.

AA: Épp ezért volna szükség átgondolt promóciós stratégiákra, a fiatal, még nem ismert alkotók helyzetbe hozására, amiről az előbb beszéltünk. A mi feladatunk megmutatni, hogy az, amit csinálunk, nem valami szubkulturális zárvány, hanem aktuális és széles körben hathat, a saját életüket láthatják benne viszont az emberek.

A beszélgetés a Szombat folyóirat és a Mozaik Zsidó Közösségi Hub együttműködésében készült interjúsorozat része. (x)

* Zine: (Az angol magazine szóból) kis példányszámú, gyakran valamely szubkultúrában terjedő nyomtatott vagy fénymásolt kiadvány.

támogatás
Pop up banner1

Címkék:Marom Klub, zsidó kultúra

[popup][/popup]