Állami holokauszt megemlékezések Lengyelországban: lengyel felelősségéről nem volt szó

A megemlékezések során Lengyelország kormánya annyira hangsúlyozta a lengyelek szenvedését és igyekezetüket a zsidómentésben, hogy egy izraeli történész megjegyezte: a náci genocídium az ő beállításukban inkább „lengyel mentőakciónak” tűnik, miközben a valóságban több tízezren – ha nem százezren – segítették a németeket a zsidók ellenében.

A Yale és Grinnell amerikai egyetemek legújabb tanulmánya szerint a lengyelek makacsul tagadják tömeges részvételüket, együttműködésüket a nácikkal, háborús bűneiket a zsidók elleni népirtásban. A versengő áldozatiság részeként a lengyel veszteséget hangsúlyozzák. Ma már a lengyel részvétel említése a holokauszt atrocitásaiban büntetendő cselekménynek számít. „A kormány jelentős erőfeszítéseket tesz, hogy átírja a történelmet ahelyett, hogy tudomásul venné és levonná a tanulságokat.”

A vasárnapi auschwitzi megemlékezésen Mateusz Morawiecki miniszterelnök kijelentette, hogy a holokausztról szóló igazság „semmiképpen sem relativizálható”. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy a német nép a felelős a népirtásért. A holokauszt végrehajtói nem a nácik voltak, hanem a hitleri Németország, amely lelkesen üdvözölte az ideológiát, „minden gonosz forrását”. – olvasható a kormány honlapján.

A külügyminisztérium nyilatkozatából az tűnik ki, hogy a hatmillió zsidó áldozatért a nácik a felelősek, a lengyelek sokat szenvedtek, és sokan mentették a zsidókat.

„Az első transzport 1940. június 14-én érkezett Auschwitzba, és lengyel politikai foglyokat szállított. Erre a tömeges letartóztatások miatt volt szükség, mert a börtönök túlzsúfoltak voltak. Auschwitz-Birkenauban 1-1,5 millió ember halt meg, köztük egymillió zsidó. Az áldozatok között sok volt a lengyel állampolgár… Humanizmusba vetett hitünket megerősíti a sok zsidómentő lengyel története… Az emberi szolidaritás példája volt, hogy a lengyel emigráns kormány ‘Żegota’ néven a zsidók segítésére tanácsot hozott létre; a háború idején ez volt az egyetlen, kifejezetten a zsidók mentésére alakult kormányzati szervezet.”

A minisztérium nyilatkozata hangsúlyozza, hogy ezt a tevékenységet halálbüntetéssel torolták meg, ezért sokan még a háború után sem fedték fel az ilyen tevékenységüket. A Jad Vasem 6.863 „Népek Igazát” tart nyilván Lengyelországból.

Marek Magierowski, Lengyelország izraeli nagykövete nyilatkozatában megemlítette, hogy az Auschwitzi Múzeum, valamint az emlékhelyek Majdanekben, Stutthofban és másutt közreműködnek az emberiség legnagyobb genocídiumának dokumentálásában, és ezzel nagy szerepet játszanak a jövő nemzedékeinek nevelésében. A lengyel felelősségről ő is hallgatott.

Havi Dreifuss, a Tel-avivi Egyetem izraeli-lengyel kapcsolatokkal foglalkozó intézetének vezetője elszomorítónak tartja a lengyel megnyilvánulásokat, ugyanakkor nincs meglepve. „Ismert torzítások ezek, amiket a jelenlegi kormányzat alkalmaz emlékezetpolitikájában” – mondja.

A vasárnapi beszédek – hangsúlyozta Dreifuss – nem szóltak arról, hogy „lengyelek százezrei voltak részesei a zsidó tragédiának, oly módon, hogy kiszolgáltatták a zsidókat a lengyel Kék Rendőrségnek, a németeknek, vagy éppen maguk gyilkoltak meg őket elképesztő kegyetlenséggel.”

2018. június 27-én Benjámin Netanjahu és Mateusz Morawiecki találkozója során közös nyilatkozatot adtak ki a két ország között feszültségek keltő témákban, elsősorban a náci bűnökkel kapcsolatos lengyel felelősség emlegetésének kriminalizálásáról. A „lengyel haláltáborok” kifejezést elítélték, és elismerték a lengyel emigráns kormány erőfeszítéseit a nácik zsidóellenes tevékenységének tudatosítása érdekében a szövetséges hatalmak körében. Miközben a nyilatkozat elítélte “a lengyelek zsidók elleni kegyetlenkedéseinek minden egyes esetét”, rámutatott a nagyszámú lengyel zsidómentő akcióra.

Netanjahu nagy sikernek könyvelte el a kompromisszumot „a történelmi igazság visszaállításával”, amely izraeli tudósok és politikusok felháborodását vonta maga után. A Jád Vasem különösen kemény kritikával illette a megállapodást. Az emigráns kormány egyértelműen pozitív szerepét megkérdőjelezik, a lengyelek szerepét a zsidóüldözésben nem tartják marginálisnak. A zsidókat segítő Żegota valóban zsidók ezreit, gyermekek százait mentette meg, ám „tagjait a lengyel társadalom hajlamos volt kivetni magából, ezért titkolták akcióikat később is”.

Netanjahu később némiképp visszakozott, erről azonban Jehuda Bauer történésznek a következő a véleménye. „A miniszterelnök ezzel a dologgal egyáltalán nem törődik. Őt a Lengyelországgal fenntartott védelmi, gazdasági és diplomáciai kapcsolatok foglalkoztatják. Minden más számára másodlagos. A két kormány érdekelt az együttműködés szorosabbra fonásában. A holokauszt ügye ennek útban áll, ezért szépen félretették.”

Hétfőn az izraeli külügyminisztériumban bejelentették, hogy a jövő hónap közepén a visegrádi négyek vezetői konferencián találkoznak Netanjahuval.

A Times of Israel cikke nyomán Bassa László