Alárendelt szerepben – Önérdek után loholva megoszthatók a zsidó szervezetek

Írta: Szombat szerkesztősége - Rovat: Kiemelt, Politika

Március 5-én, csütörtökön ismét összeült a Zsidó Közösségi Kerekasztal. Immár negyedik éve, évente három-négy alkalommal találkozik a kormány delegációja a zsidó hitközségek és szervezetek képviseletével, hogy a zsidó közösségeket érintő aktuális ügyekben egyeztessenek.

A kommunikáció kezdettől fogva nyitott volt: bár a kormány meghívója foglalta össze a napirendet, ha az egyes zsidó szervezetek kívántak előterjeszteni javaslatot, kérdést, témát, erre is volt lehetőség. Igaz, ha ezt nem tették meg időben és kellő nyomatékkal, nem vált hivatalos napirendi ponttá, legfeljebb az „egyebek” között, olykor időszűkében tárgyalt vagy elnapolt s olykor feledésbe merülő üggyé.

Az összbenyomást tekintve úgy tűnik, a zsidó szervezetek alárendelt szerepet töltenek be a dialógusban. Ez az alárendeltség nem az éppen aktuális politikai hangulattól függ: alárendeltségüket a zsidó közösségek és szervezetek jórészt maguknak: megosztottságuknak köszönhetik, míg a kormány képviselői határozott törekvésekkel lépnek fel.

Zsidó Közösségi Kerekasztal

Évente három-négy alkalommal ül össze a Zsidó Közösségi Kerekasztal.

Több mint három év kellett ahhoz, hogy a zsidó közélet hangadói rájöjjenek, politikai érdekképviseletük hatékonysága és eredményessége erősödhet, ha álláspontjukat a Zsidó Közösségi Kerekasztal soron következő ülésének összehívása előtt egyeztetik, és közös javaslatot terjesztenek elő.

Nem olyan magától értetődő ez, mint a józan gondolkodású ember vélné, mert a zsidó hitközségek és szervezetek képviselői közül sokan semmi egyébre nem használják az igen magas szintű találkozót, mint szervezetük anyagi helyzete miatti panaszra, vagy szervezetük egyéb érdekeinek képviseletére. Egy-egy kérdésben gyakran szakmai hozzáértés hiánya nehezíti az eszmecserét. Miközben a miniszterelnökséget vezető államtitkár vezetésével, olykor miniszterek, államtitkárok, fontos állami intézmények vezetői, legfőbb ügyész, legfelsőbb bírói szervek képviselői jelenlétében zajlik a kerekasztal-beszélgetés, az egyes zsidó szervezetek jelen lévő képviselői gyakran mellékvágányra terelik a disputát. Érdemeiket, nehézségeiket ecsetelik, képviselőik olykor saját személyük jelentőségét próbálják kidomborítani, a kormány iránti lojalitásukat bizonygatni, lobbitevékenységet folytatnak, nem pedig a zsidó közösség egésze számára hangsúlyos témákat, ügyeket terjesztenek elő.

A zsidó hitközségek, szervezetek közötti szolidaritásnak, érdekegyeztetésnek alig-alig látni nyomait.

Három év után, jó kilenc hónapja történt tehát első ízben, hogy a Mazsihisz hívására tizenkét zsidó szervezet/közösség/intézmény képviselője egyeztette álláspontját, milyen ügyekre kívánják helyezni a hangsúlyt, mit képviselnek közös, és ily módon hatékonyabb fellépéssel a soron következő Zsidó Közösségi Kerekasztalon – az EMIH távol maradt az összejövetelről. Diffúz, hullámzó színvonalú volt a bel-zsidó eszmecsere, de úgy tűnt, valami elindult, és a Kerekasztalon volt is némi többletsúlya a közösen előterjesztett álláspontnak. Az is megfogalmazódott, hogy a zsidó szervezeteknek egyeztetési jogot kell kapnia a kormánnyal a Kerekasztalra kitűzendő témákról.

Három hónap múlva már kevesebben jöttek el a Mazsihisz meghívására a bel-zsidó egyeztetésre, viszont fókuszáltabb volt a megbeszélés. Az egyeztetett álláspont következtében volt is olyan cél, amelyet sikerült elérni a kormánnyal folytatott disputa során, bár – minthogy megkésett volt az összejövetel – a hivatalos napirendet érdemben nem nagyon tudták befolyásolni a szervezetek, álláspontjukat az „egyebek” között sikerült döntően képviselniük.

A két hete összehívott Kerekasztal előtt nem volt bel-zsidó egyeztetés, pedig bármely szervezet kezdeményezhette volna nyilvánosan vagy informálisan, és felpanaszolhatta volna, ha erre nincs fogadókészség. Ez a hiányzó napirendi pontok tekintetében is érződött, illetve abban, hogy ismét a kormány szabta meg, miről beszéljen elsősorban a zsidókkal és miről ne beszéljen, illetve csak az „egyebek” között, ha a helyszínen veti fel valaki.

A napirendre kerülő téma sokszor fontos, máskor önismétlő. Néha azt jelzi, hogy a témát javasló szervezet vagy személy agilis. Néha arra szolgál – minthogy a kormány kéri fel az előterjesztőt –, hogy a kormány számára fontos kérdés kerüljön megvitatásra. Az is előfordulhat, hogy egy előadót azért kérnek fel adott témára, hogy más nyitott kérdésekben (utóbbira példa a Sorsok Háza koncepciója, melyről március 1-i határidővel kérte a zsidó szervezeteket a véleményformálásra, s talán nem volt elég az idő az 5-i összejövetel előtt a vélemények összegzésére) a kormány némi időt nyerjen álláspontja kialakítására.

Hiányérzetet kelt a racionális diskurzus hívei között, hogy a korábban félbe maradt, vitatott és nyugvópontra nem jutott kérdéseket nem kérték újra napirendre tűzni a zsidó szervezetek (pl: Mazsök működése, kuratóriumi arányai, döntési gyakorlata), így ismét érdekérvényesítő képességük szenved csorbát, és gyengeségük, alkalmasint egymással szembeni kijátszhatóságuk benyomását erősíti.

Mintha nem lennének súlyos kérdések, melyeket, ha egyeztetett álláspontjuk volna, ne tudnának hatékonyabban felvetni a zsidó szervezetek. Mintha képviselőik úgy éreznék, elég az, amit külön-külön ők akarnak elérni, elegendő számukra az informális kapcsolat a döntéshozókkal, és saját agendájuk érvényesítése. Mintha nem lenne szükség egymás álláspontjának, törekvéseinek megvitatására, hogy vajon felvetett ötleteik, kitűzött céljaik, elvárásaik, a felhasznált eszközök és módszerek hasznára válnak-e a magyarországi zsidóságnak, vagy lehetne jobban rangsorolni, hatékonyabban, ésszerűbben képviselni közös ügyeinket.

Mintha nem is lenne magyarországi zsidó közösség, csak anyagi támogatásért, befolyásért, nyilvános szereplésért egymással versengő zsidó szervezetek és személyek.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]