“Alaptalan vádak, melyek leplezni próbálnak teljesen más… elfogadhatatlan indítékokat”
Ronen Bar, az izraeli belbiztonságért felelő Sin Bet leváltott vezetője a túsztárgyalásokról: “talán félreértettem, és az volt a cél, hogy ne is jöjjön létre megállapodás”.
Benjamin Netanjahu és Ronen Bar, a leváltott Sin Bet vezető egy korábbi képen
A hajnali órákban az izraeli Miniszterelnöki Hivatal bejelentette, hogy Benjámin Netanjahu miniszterelnök kabinetje egyhangúlag megszavazta a Sábák belbiztonsági szolgálat vezetője, Ronen Bar menesztését. A háború 18. hónapjában, és a váratlanul újraindított gázai invázió közepette hirtelen sürgőssé vált döntését a miniszterelnök a bizalom hiányával indokolta – hangsúlyozva a Szimchát Tóra-i mészárlások Barra irányuló felelősségét, míg a belbiztonsági szolgálat tanácsadói elleni Katar-gate vizsgálatát Netanjahu a deep state ellene irányuló támadásának nevezte – írja az izraeli eseményeket és sajtót szemlézve az ujkelet.live.
A korábban ismertetett határozat április huszadikai időpontjával ellentétben, a tegnap megszavazott új verzió szerint Bar menesztését előrehozták április tizedikére, miközben Netanjahu hivatala közölte, hogy a Sábák-főnöknek akár hamarabb kell távoznia, amennyiben a miniszterek jóváhagyják utódját.
A belbiztonsági szolgálat vezetőjét Izrael állam történetében eddig még nem menesztették, ráadásul nem súlyos belpolitikai válság és folyamatban lévő háború közepette. A sebtében összehívott kabinet döntésének nem megfelelő jogi hátterét Gali Baharav-Miara főügyész vitatta, ahogyan a Legfelsőbb Bírósághoz beérkező petíciók alapján a testület valószínűleg hasonlóan válaszokat fog várni a kormánytól, mindaddig pedig várhatóan befagyasztja Bar menesztését.
A főügyész korábban jelezte, hogy a Sábák vezetőjének kirúgása a magas rangú kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság ajánlása, és az érintett meghallgatása nélkül nem történhet meg, Netanjahu szerint azonban kizárólagos joggal rendelkezik Bar menesztését illetően, figyelmen kívül hagyva a folyamatban lévő vizsgálatok miatti összeférhetetlenségét.
A miniszterek elé terjesztett javaslat szerint „a határozat sürgősségére, jellegére és következményeire való tekintettel, valamint a kétségek eloszlatása érdekében, cáfolva azon álláspontot miszerint a kormányhatározat nem érvényes a szolgálat vezetője hivatali idejének lerövidítésére vonatkozó eljárások tekintetében, beleértve azt is, hogy nincs olyan határozat, amely előírná a magas rangú tisztségekre történő kinevezésekkel foglalkozó tanácsadó bizottság előzetes vizsgálatát, a kormány megállapítja, hogy ez a határozata felülír minden korábbi kormányhatározatot ebben a kérdésben.”
A tegnapi kabinetülésre az érintett Sábák-főnök meghívást kapott, Bar viszont úgy döntött, nem jelenik meg egy olyan politikai meghallgatáson, amely nem jogosult elbocsátását illetően, ezért a nyilvánosság előtt is feltárt levélben tette világossá, hogy tiszteletben tartja az állami intézményeket és a jogállamiságot, azonban úgy döntött, hogy nem jelenik meg a meghallgatáson, mivel „a vita nem felel meg a törvény és a szabályok előírásainak egy alkalmazott elbocsátásával kapcsolatban – még inkább egy vezető beosztású tisztségviselő esetében, különösen pedig a Sábák vezetőjének esetében.”
„Úgy vélem, hogy egy precedensértékű és jelentős döntés, amely a szolgálat vezetőjeként való elbocsátásomra vonatkozik – különösen miután már jeleztem, hogy nem áll szándékomban a tervezett időpontban távozni – részletesen alátámasztott érveken és példákon kell hogy alapulnia, melyeket el kellene juttatni hozzám, hogy érdemben reagálhassak rájuk, beleértve a releváns dokumentumok bemutatását is, és elegendő időt kellene biztosítani minderre,” – közölte Bar a levélben, majd tovább folytatva, kijelenti „sajnálatos módon a határozati javaslat jelenlegi megfogalmazása általános, felületes és megalapozatlan állításokat tartalmaz, amelyek nem teszik lehetővé számomra egy átgondolt válasz megfogalmazását, és úgy tűnik, inkább a megbízatásom megszüntetése mögött meghúzódó valódi indokokat próbálják elfedni. Megjegyzem, hogy még a miniszterelnökkel folytatott előzetes beszélgetés során sem kaptam példákat a vádakra, annak ellenére, hogy erre külön kértem.”
Bar részletezi, hogy a jelenleg fennálló körülmények között nem tud érdemben reagálni azokra, a láthatóan erre az alkalomra született határozati javaslatban szereplő állításokra, melyek közül a legtöbbnek semmilyen előzménye nem volt a miniszterelnökkel folytatott beszélgetései során, így nem véletlen, hogy egyetlen konkrét példát sem tartalmaz. Ezt követően kijelenti, hogy a szolgálatnál végzett munkájára irányuló állításokra egy szabályos eljárás során tudna érdemi választ adni, ahol releváns dokumentumok bemutatása is szükséges, és nem egy látszateljárás közepette, melynek eredménye előre eldöntött.
Továbbá, részletezi a miniszterelnök által felvetett „alaptalan vádakat, melyek mindössze leplezni próbálnak teljesen más, idegen és alapvetően elfogadhatatlan indítékokat. Ezek célja, hogy megzavarják az Állambiztonsági Szolgálat képességét arra, hogy törvényesen, az államérdekeket szem előtt tartva és Izrael polgárainak javára lássa el feladatait, nem pedig személyes érdekek kiszolgálására. Emellett ezen vádak célja az igazság kiderítésének megakadályozása – mind a mészárláshoz vezető események, mind pedig a Sábák által jelenleg vizsgált súlyos ügyek kapcsán,” – majd leszögezi, hogy részletes álláspontját – „mind a határozati javaslatban szereplő állításokkal, mind azok mögött meghúzódó indítékokat illetően a megfelelő fórumon fogom bemutatni, a törvénynek és az illetékes jogi hatóságok döntésének megfelelően, valamint Izrael polgárai előtt.”
Ezt követően, rátért a Hamász által az október hetedikei támadások során elhurcolt túszok kiszabadítására irányuló erőfeszítésekre, kijelentve -„talán az volt a cél, hogy ne is jöjjön létre megállapodás.”
„A határozati javaslatból látszólag az a vád olvasható ki, mintha bizalmatlanság állna fenn köztem és a miniszterelnök között a túszok szabadon bocsátásának kezelésével kapcsolatban. Anélkül, hogy mélyebben belemennék a részletekbe, megjegyzem, hogy a nemrég megvalósult túszszabadítási megállapodás egy általam személyesen vezetett, egyedülálló művelet eredménye volt, a miniszterelnök tudtával. A megállapodás a miniszterelnök által meghatározott célok mentén jött létre, az ő jóváhagyásával került a kormány elé, és az ő támogatásával fogadták el. Ennek fényében teljesen alaptalan az a vád, hogy bizalmatlanság állt volna fenn közöttünk – hacsak nem az volt az igazi szándék, amit talán én értettem félre, miszerint a tárgyalások folytatása mellett végül ne is jöjjön létre megállapodás.”
Bar megerősítette a miniszterelnök döntéseire irányuló vádakat, miszerint a fogvatartottak kiszabadításáért delegált tárgyalócsoportból Netanjahu menesztette mind a Sábák, mind a Moszad vezetőjét, és helyette bizalmasát Ron Dermer stratégiaügyi minisztert nevezte ki, ami együttesen „gyengítette a csapatot, és egyáltalán nem segítette elő a túszok kiszabadítását. Ezért a miniszterelnök ezzel kapcsolatos állítása megalapozatlan,” – tette hozzá, majd hangsúlyozta személyes elkötelezettségét, valamint az általa vezetett szolgálat elkötelezettségét amellett, hogy mindent megtegyünk a túszok – élők és elhunytak, hazahozataláért, különösen a jelenlegi lehetőségek fényében.
Továbbá, a Katar-gate vizsgálat kapcsán kijelentette – „a nyomozás akadályozása egy elhamarkodott és hirtelen leváltási kísérlettel, amelyet alapvetően megalapozatlan érvek támasztanak alá, idegen érdekek, illetve példátlan személyes és intézményi összeférhetetlenség jegyében történik. A szolgálat vezetőjének ebben az időszakban, a miniszterelnök kezdeményezésére történő elbocsátása egyértelmű üzenetet küld mindazoknak, akik az ügyön dolgoznak – egy olyan üzenetet, amely veszélyeztetheti a nyomozás sikeres lefolytatását. Ez közvetlen fenyegetést jelent Izrael állam biztonságára,” – áll a levélben, megjegyezve azt is, hogy a miniszterelnök megtiltotta, hogy miniszterekkel találkozzon, és megfelelő tájékoztatást adjon az ügy részleteire vonatkozóan, hozzátéve – „ezért is lepett meg, amikor a határozati javaslatban azzal vádolnak, hogy a miniszterelnök és a szolgálat vezetője közötti bizalmatlanság akadályozza a szolgálat hatékony működését.”
Végezetül, Bar leszögezi:
„Izrael Állam rendkívül nehéz és összetett időszakot él át. Még mindig 59 túsz van a gázai-övezet mélyén, a Hamászt nem sikerült teljesen legyőzni, egy többfrontos háború kellős közepén vagyunk, és Irán keze mélyen benyúlik az országba. Izrael erős, elszánt és harcol, de minden közszereplő óriási felelősséget visel. Megdöbbentő, hogy ebben a helyzetben a kormány olyan lépéseket kíván tenni, amelyek gyengítik az országot, mind belsőleg, mind ellenségeivel szemben.”
Bar menesztésére irányuló kabinetülés közepette, a Legfelsőbb Bíróság egyik legnagyobb szakmai tekintélyű elnöke, Aharon Barak figyelmeztette a miniszterelnököt, mondván – „olyan lejtőn vagyunk, melynek végén az izraeli demokrácia eléri azt a pontot, ahonnan nincs visszaút, ” – míg a belbiztonsági szolgálat vezetőjének kirúgásával kapcsolatban, kijelentette – „a Sábák vezetője nem tölt be bizalmi pozíciót, ezért nincs ok arra, hogy kirúgják.”
A 12-es csatorna tegnap esti közvélemény- kutatásának eredményei szerint a megkérdezettek 51-32% arányban ellenzik Bar kirúgását, 46% inkább Barban bízik, míg a miniszterelnökben mindössze 32%.
Emellett 45% szerint a Sábák vezetőjét a Katar-gate nyomozás miatt rúgták ki, 31% szerint nem, továbbá 50% nem ért egyet azzal, hogy Bar azért indította el a Katar-gate vizsgálatot, hogy elkerülje menesztését, míg 18% szerint igen.
Netanjahu és a kabinet
A miniszterelnök a tegnap esti kabinetülésen kijelentette, hogy a Szimchát Tóra-i mészárlások óta nincs bizalma a Sábák vezetőjében, bár az említett vádakat semmilyen érdemi bizonyítékkal nem támasztotta alá, inkább azt hangsúlyozta – „a hadseregben kihasználtuk a szünetet a parancsnokság cseréjére, itt is ezt kellene tenni a bizalom hiánya miatt,” – utalva arra, hogy Herci Halevi volt vezérkari főnök önként távozott posztjáról, igaz nem dönthette el lemondásának megfelelő időpontját.
Bar állami vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazó felszólítását elutasítva, Netanjahu kijelentette „nem elfogadható, hogy egy ilyen tisztséget betöltő személy nyíltan kiáll egy bizonyos opció mellett.”
Összességében, a miniszterelnök arra következtetésre jutott, miszerint „reméltem, hogy nem jutunk el idáig. A miniszterelnök és a hírszerzési szolgálat vezetője között bizalomnak kell lennie. Ez minden országra igaz, és különösen igaz Izraelre, minden helyzetben, de főleg háború idején. Nincs bizalmam, felesleges beszélni arról az éjszakáról. Ronen nagyon gyenge tárgyalásokat vezetett, és sajnos újra és újra politikai vitákba sodorta a szervezetet, a vizsgálóbizottság, a túszok kérdésére vonatkozóan. Jogában áll eltérő véleményt képviselni, de nincs joga a szervezetet politikai vitákba rángatni.”
A miniszterelnök, továbbá azt állította, hogy amióta eltávolította Bart a túsztárgyaló csoportból (a bizalom hiánya miatt), sikeres tárgyalások során kiszabadították a túszokat, ehhez képest a tények – Bar tagja volt annak a csoportnak, amely a legutóbbi [és a 2023 novemberi] megállapodáshoz vezetett, amióta a kémfőnökkel együtt Netanjahu menesztette őket, nem írtak alá új megállapodást, és a jelenlegi egyezmény második szakaszát sem hajtották végre, azaz egyetlen túsz sem térhetett haza.
A kabinetüléssel párhuzamosan a Miniszterelnöki Hivatal kormányzati forrásra [Netanjahu] utaló közleményében újabb konspirációs vádakkal támadta Bart, azt állítva, hogy a Sábák vezetője előre tudott az október 7-i támadásról, de nem szólt róla.
„Továbbra is görcsösen ragaszkodik pozíciójához, miközben cinikusan kihasználja a túszok családjait, és politikai célokra használja tisztségét, hogy alaptalan vizsgálatokat kreáljon. Ronennek lehetősége lett volna tisztességgel távozni az október 7-i súlyos kudarcát követően, ahogyan azt a leköszönő vezérkari főnök is tette. De ő inkább nem jelent meg a kormányülésen, amely az ügyével foglalkozott, mert félt válaszokat adni, és főként egyetlen kérdésre felelni: miért nem tett semmit, miután órákkal előtte már tudott a Hamász támadásáról, és miért nem hívta fel a miniszterelnököt – egy lépés, amely megelőzhette volna a katasztrófát? Ha Ronen Bár úgy végezte volna a munkáját, ahogyan most a székéhez ragaszkodik, nem jutottunk volna el október 7.-ig,” – állítja a miniszterelnök.
Visszatérve a kabinetülésre, a Sábák-főnök, mint egy konspirációs per fő vádlottja a jelenlévő miniszterek többnyire konkrétumokkal alá nem támasztott vádjaival szembesült, látatlanban. A fő hangadó, a kormányba alig néhány órája visszatért Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter [Ocma Jehudit] ostorozta Bart, azt állítva, hogy az október hetedikei támadások után nem maradhat a helyén, mert szerinte jogtalanul „ellenezte a nemzeti gárda létrehozását, valamint a börtönben lévő terroristák körülményeinek megváltoztatását. Éppen az ő fenyegetései miatt nem mentem fel a Templom-hegyre Szukot félünnepi időszakában, és végül az történt, ami történt.”
