Alakot öltő frontvonalak – konzervatívok és újítók harca a Mazsihiszben

Hosszú évek óta először vált a nyilvánosság számára is világossá, hol húzódik éles frontvonal a Mazsihiszen belül: Heisler András elnök és tanácsadói, illetve Frölich Róbert főrabbi és követői között.

A vita centrumában a szervezet identitása áll. A heisleri vezetés – vélhetőleg elsősorban Vári György és más, fiatalabb tanácsadók közreműködése következtében – érzékeli a megújulás igényét, az eltávolodottak visszacsalogatásának, a tömegbázis és az értelmiségre gyakorolt vonzerő növelésének szükségét és kihívását, aminek része a szellemi nyitás, a sokféleség meghonosítása a Mazsihiszen belül.

A frölichi irányvonal

a hagyományhoz való hűség, a status quo őrzésének célképzete mellett, nemigen látja a válság jeleit, vagy a válságot konstansnak tekinti, és nem gondolja, hogy az irányvonalat módosítani kellene.

Heisler nagyrészt el tudta oszlatni a korrupció két és fél évtizedes imázsát a Mazsihisz körül. Megnyerő személyisége és az emlékezetpolitikai küzdelem hitelessé tette őt sokak számára, de egészen a közelmúltig nem lépett fel a nyilvánosság számára is követhető nagyszabású programmal, mely a szervezet megújulását körvonalazta volna. A „világra nyitott zsidóság” szlogenje ezt hirdette meg, de ennek mindennapi gyakorlata csak idén tavasszal kezdett valóban alakot ölteni. Mint hírlik, már ez is megosztotta a Síp utca szűk, és olykor szűklátókörű – a nemzetközi zsidó vallási-politikai élet viszonyaival nem mindig tisztában lévő – belső nyilvánosságát. Különösen akkor, amikor konkrét lépésekre került sor.

1. Nem rabbi, hanem igazi egyetemi viszonyok között képzett tudós lett az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem rektora. 2. Gesztusokat tesz a Mazsihisz a neológiához képest liberálisabb felfogású, vagy reform rabbiképzőben végzett rabbik felé. 3. Az elnök körül csoportosuló fiatalabb értelmiségi csoport szellemi hatása körvonalazódik a kezdeményezésekben.

Nyilvánvaló, hogy a napi csaták, a kormánnyal, az EMIH-hel való huzakodással kapcsolatos nézetkülönbség, és számtalan egyéb érdeksérelem is hozzájárult Frölich eltávolodásához Heislertől, ami arra a – kevéssé stratégiai, és közösségi szempontból sem túl megfontolt – elhatározásra ragadtatta őt és híveinek egy részét, hogy a BZSH önállósodásának meglengetésével kezdjék zsarolni a Mazsihiszt, ám e törekvésükkel alulmaradtak a többséggel szemben.

Mi az igazi tét most?

A Mazsihisz vezetése elindult a nyitás bonyolult, hosszadalmas útján. Nem gyors változásokat akarnak, hanem a szervezet identitásválságából kívánnak kilábalni. Szeretnének valamivel attraktívabbak, vallásilag liberálisabbak lenni, szeretnék a fiatalabb nemzedék figyelmét magukra vonni, szeretnék a nemzetközi zsidó világ vallási értelemben konzervatív – tehát nem ortodox és nem reform, hanem a kettő közötti – ágával szorosabbra fűzni kapcsolataikat. Vajda Károly OR-ZSE rektorrá történt kinevezése, és más lépéseik is ezt az irányt látszanak körvonalazni. Méltányolandó szempont, ha nagyobb autonómiát kívánnak adni az egyes rabbiknak, és nem akarnak rájuk kényszeríteni egy uniformizált vallási felfogást.

A neológia a megújulás készségének hagyománya a zsidó tradíciók tiszteletben tartása mellett. Egy olyan hitközség a kívánatos, amiben helye van Frölich Róbert tradicionalizmusának is, de a nála  liberálisabb felfogású rabbiknak is.

Negyedszázada húzódó, megoldatlan probléma

a Mazsihisz és a zsidó civil szervezetek viszonya és utóbbiak támogatásának kérdése.

Már 1989-ben fölmerült, hogy a Mazsihisz ernyőszervezetté válásával, valamilyen módon helyet kéne adnia a civil szervezeteknek is. Ez a Zoltai-korszakban nem történt meg, de most, hitközségi hírek szerint, újra napirendben van. Heisler András többször készségét nyilvánította a civil szervezetekkel való tárgyalásra. Az újítani szándékozók és a status quo-hoz ragaszkodók egyik lehetséges ütközési pontja ez a kérdés is.

Ez persze legalábbis középtávú program. A Mazsihisz jövőre esedékes tisztújításáig aligha vállalja a Heisler-féle vezetés ennek kihívását is. A fontolva haladás jegyében, talán a következő ciklusban, vagy inkább egy generációváltás keretében képzelhető el ekkora változás – ha és egyáltalán lesz ilyen súlyú változás a Mazsihiszben.