Akkor meg mi a baj?

“Ugyanis baj azért van…”– mondta Heisler András…

…a Tabuk nélkül beszélgetéssorozat keretében a Mazsihisz jelenlegi érdekképviseleti stratégiájáról és az antiszemitizmusra adható lehetséges politikai válaszokról tartott előadásán. Meglátása szerint jelenleg semmiképpen nem beszélhetünk zsidóellenes politikáról kormányzati szinten, ugyanakkor “baj” azért van, hiszen egyes jelenségek, kormányzati aktivitások legalábbis ellentmondásosnak mondhatóak a zsidóság szemszögéből. Az ezek ellen való fellépés szükségszerű és az elnök szerint koordinált módon a szövetségesekkel együttműködve lehetséges.

Heisler András előadása elején egy 2013-as Tom Lantos Intézet által szervezettkonferenciát idézett fel, ahol a zsidó érdekképviselet kérdéséről beszélt frissen megválasztott elnökként. Azóta sok minden változott a zsidó szervezetek működésében. A legjelentősebb változásnak azt tartotta, hogy a monopol modell egy sokszereplős modellé alakult, amelyben a hangsúly a zsidó és nem zsidó szövetségesekkel való együttműködésen van.

A Mazsihisz elnöke leszögezte: jelenleg Magyarországon nincsenek diszkriminatív törvények a zsidókkal szemben, nem képviselnek a pártok zsidóellenes politikát, sőt, a hatalmon lévők partnerként kezelik a zsidó közösségeket, bevonják őket az érdekegyeztetésbe, a magyar kormány pedig álláspontját tekintve egyértelműen Izrael-párti. Ugyanakkor, mindezzel párhuzamosan, léteznek olyan, az előadó szavait használva “önfelmentő jelenségek”, amelyek ambivalens módon csapódnak le a zsidó közösségben. Ilyenek közé sorolta a Sorsok házát, a német megszállás emlékművét, a Hóman vagy Donáth szoborállítást (vagyis szoborállítási kísérletet), illetve Bayer Zsolt kitüntetését. Ezek a jelenségek Heisler András szerint mélyebben gyökerező folyamatokkal függenek össze, mégpedig az “önfelmentés” jelenségével, amely azt eredményezi, hogy mindig valaki más a hibás, a rossz az “idegen” ármánya. Ez az idegen – nem meglepő módon – az elmúlt pár száz évben leginkább a zsidóság volt, most azonban ezek az idegenek elsősorban a menekültek, akikkel szemben, a közvélemény-kutatások szerint az utóbbi időszakban ugrásszerűen megnövekedett az előítélet. Az elnök reflektált a jelenlegi menekültüggyel kapcsolatos politikára és ismertette a Mazsihisz ezzel kapcsolatos álláspontját, amely, ahogy ő fogalmazott, különbözött az “EMIH-es testvérek” álláspontjától. Az elnök szerint a menekültválságot ellenőrzött és humanitárius módon kell kezelni.

A Mazsihisz elnöke kiemelte, hogy a gyűlöletbeszéd, bárki legyen is a célpontja, elfogadhatatlan és az ellene való fellépés minden esetben szükségszerű. Ez annál is inkább igaz, mert, ahogy mondta, mind volumenében, mind a megcélzott csoportok tekintetében a gyűlölet úgy terjed, mint a vírus.

Arról, hogy mi is a Mazsihisz válasza a fentebb említett önfelmentő jelenségekre, az előadás elején bemutatott sokszereplős modell gyakorlati alkalmazását adta válaszul. A tiltakozást ugyanis stratégiai szövetségeseivel együttműködésben valósította meg a szervezet. Ezzel kapcsolatban kiemelte: az elért eredmények egyedül nem jöhettek volna létre, csak a szövetségesekkel. Nagy kérdés azonban mindig, hogy melyek azok az ügyek és mi az a mód, amiért és ahogy – vagy ez esetben ami ellen – fel kell lépni a zsidóságnak. Az előadó meglátása szerint nem jó, ha minden ügy mellett kiáll a közösség és mindig „hangosan tiltakozik”, mert akkor a kiállás súlya el fog veszni. Sokkal jobb taktika egyes ügyek mellett kiállni egy stabil értékrendszer mentén, amelyet a Mazsihisz is próbál megvalósítani. Hasonlóképpen nyilatkozott a gyűlölet-bűncselekmények figyeléséről, amelyet fontosnak tart, de kérdésként vetette fel, hogy vajon érdemes-e erről szóló jelentéseket havonta publikálni. Felvetette, hogy ezzel vajon nem azt a képet erősítjük csupán a világ számára, hogy Magyarországon folyamatosan erősödik az antiszemitizmus. Ugyanez a helyzet a gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépéssel: kérdésként vetette fel az előadó, hogy vajon a “kisembert” kell-e bíróság elé állítani az antiszemitizmus vádjával, vajon ezzel érjük-e el a megfelelő hatást.

Ugyanakkor az antiszemitizmus alakulásával kapcsolatban egy további fontos kijelentést tett a Mazsihisz elnöke: nem kell hozzá zsidó, sőt, meglátása szerint a zsidók viselkedése nem befolyásolja érdemben az antiszemitizmus alakulását.

Végül arról beszélt Heisler András, hogy milyen aktivitásokat tart szükségesnek az antiszemitizmus elleni fellépés során. Legfontosabbnak a következetes érdekvédelmet látja, amely bizonyos ügyek melletti értékrendszeren alapuló kiállást jelent, és ami ugyanakkor mindig ügyel arra, hogy ne lépje át azt a “piros vonalat”, amelyet túllépve már nem képes kooperációra. Ezenkívül az elnök a társadalom felé való nyitást, a sokszínűséget és az oktatás szükségességét emelte ki, mint az antiszemitizmus elleni küzdelem fontos terepét és mint az együttélés harmonikusságának zálogát, amely szellemében a Mazsihisz működni igyekszik.