Akinek három hazája és három anyanyelve volt – Karl Pfeifer (1928-2023)

Pénteken 94 éves korában elhunyt Karl Pfeifer magyar-osztrák zsidó újságíró. 1928-ban született a Bécs melletti Badenben magyar zsidó szülőktől. Német iskolába járt, német anyanyelvűként nevelkedett 1938-ig, amikor a náci bevonulás elől családjával együtt Magyarországra menekült.

Itt magyar iskolában anyanyelvi szinten megtanult magyarul (tízéves gyereknek ez még könnyen megy), a pesti zsidó gimnáziumba járt, de kifejlődött benne a magyar öntudat. Ez addig tartott, amíg zsidó gimnazista egyenruháját látva más gimnáziumok diákjai egyszer jól elverték. Ekkor hátat fordított a magyarságnak, a cionistákhoz csatlakozott és óriási szerencsével 1943-ban Románián és Bulgárián keresztül elhagyhatta Magyarországot. Saját elmondása szerint a pályaudvaron vonatra szállás előtt társaival a Hatikvát énekeltek. A szomszéd peronon rakodó Wehrmacht katonák azt hitték, a magyar himnuszt hallják és bajtársiasan náci karlendítéssel tisztelegtek.

15 évesen került Palesztinába, ahol anyanyelvi szinten megtanult héberül. 1948-ban az izraeli hadsereg katonája lett.

Egy interjúban így nyilatkozott izraeli éveiről: “1943-ban vonattal jöttem Palesztinába Magyarországról egy ifjúsági csoporttal. Egy kibucban, egy vidéki kollektív településen éltünk, ahol a nap egyik felében tanultunk, a másik felében pedig a mezőgazdaságban dolgoztunk. 1946-ban, amikor 18 éves voltam, választhattunk, hogy mit tegyünk: elmegyünk a libanoni határra egy kibucba, ahol csak fiatalok voltak. Vagy maradjunk addigi kibucunkban, ahol felnevelkedtünk. De az ifjúsági csoportom demokratikusan valami harmadik mellett döntött: Nevezetesen, hogy a Pálmach-hoz, az akkor illegális zsidó fegyveres erőhöz csatlakozunk.”

1948-ban az izraeli hadsereg katonája lett és részt vett a függetlenségi háborúban.

Memories of Veteran and Holocaust Survivor Karl Pfeifer – Part II Promo Video

March 9th, 2021 @ 12:30pm EST/5:30pm CET Memories of Veteran and Holocaust Survivor Karl Pfeifer – Part II: Experiencing Antisemitism in Austria and Hungary In Conversation with Günther Jikeli and Students of Indiana University with special guest Deborah Hartmann, House of the Wannsee Conference For more information and registration, visit: https://bit.ly/302t0wy

1951-ben azonban visszatért Ausztriába. Erről a korszakról 2013-ban megjelent “Einmal Palästina und zurück: Ein jüdischer Lebensweg” című könyvében írt részletesen.

1982 és 1995 között a Bécsi Zsidó Hitközség “Gemeinde” című folyóiratának szerkesztője volt. Ebben a minőségében számos alkalommal járt a Kádár-kori Magyarországon és jó kapcsolatokat tartott fenn a Demokratikus Ellenzékkel – amiért több ízben megtagadták tőle a belépést az országba. Jó kapcsolata az ellenzék egyes tagjaival -köztük Gadó Györggyel, a Magyar Zsidó c. szamizdat folyóirat kiadójával (e sorok irójának apjával) – haláláig megmaradt.

1995 után más újságírói tevékenységet is folytatott, többek között az izraeli rádió bécsi tudósítójaként. De írt a londoni Searchlight antifasiszta havilapnak, a haGalil német zsidó internetes magazinnak, valamint a Jungle World nevű német antifasiszta honlapnak is.

Pfeifer egész életében harcolt az antiszemitizmus és a jobboldali szélsőségek ellen. Ezt az osztrák állam részéről sokáig nem köszönték meg, de aztán változott a helyzet és élete vége felé számos elismerésben részesült.  2018-ban megkapta az Osztrák Köztársaságnak tett szolgálataiért járó Arany Érdemrendet.

A Kádár-rendszer után az Orbán-rendszernek is ádáz ellenfele lett: 2016-ban jelent meg „Immer Wider Ungarn” c. kötete, amelyben élesen bírálta a Magyarországon fennálló politikai rendszert és annak vezetőjét.

2022 májusában kapta meg az első ízben átadott Simon Wiesenthal-díjat, mint kortárs szemtanú, aki életét a Soá emlékezetének szolgálatába állította.

Kilencven éves korán túl is fáradhatatlanul járta az osztrák és német iskolákat és beszélt a diákoknak arról, mit élt át az üldöztetés évei alatt, majd Palesztinában/Izraelben.