Ahmed Aboutaleb

Merre tartasz Hollandia? – 5.

Rotterdamnak 2009 óta marokkói származású, muszlim polgármestere van: Ahmed Aboutaleb (1961).

Egy imám fiaként a Rif-hegység egyik kis falujában, Beni Sidelben élt tizenötéves koráig, amikor édesanyjával és testvéreivel Hollandiába költöztek. Tanulmányai végeztével csakhamar politikai pályára lépett. Előbb az amszterdami városvezetésben dolgozott, s először a Theo van Gogh-gyilkosság után tűnt fel, amikor is igyekezett megnyugtatni a közvéleményt. A PvdA (Partij van de Arbeid, Munkáspárt) allochton arcaként vált ismertté, aki a népcsoportok békés együttéléséért dolgozik. Később, kettős állampolgárságát megtartva, szociális és munkaügyi államtitkár lett, majd ezt követően Európában egy nagyváros első marokkói polgármestere. Nemcsak politikusként, hanem az arab irodalom szerelmeseként és ismerőjeként is hírnevet szerzett magának. Ő fordította le az arab nyelvterület leghíresebb, még élő költőjének, Adonisnak műveit hollandra.

A 2010-es rotterdami költőtalálkozón ő maga olvasta fel Adonis verseit arabul és hollandul. A Történelem évének kikiáltott 2015-ben írta Droom & daad (Álom & tett) című gyönyörű esszéjét, amelyben hét zsidó ember bújtatásának történetét eleveníti fel a második világháború alatti Rotterdamban.

A történet tanulsága a különböző meggyőződésű emberek közötti önzetlen segítőkészség és összefogás, mely a békés együttélés alapfeltétele. Az esszé bevezető gondolatai képviselik mindazt, ami reményt adhat nemcsak Hollandiának, de egész Európának is a jövőt illetően:

„2015-ben ártatlan polgárok váltak terrorcselekmények áldozataivá a világ számos helyén. Gyáva tettek áldozataivá, melyeket az ostobaság, a bosszú és a gyűlölet váltott ki. 2015 azonban az összetartozás és a békeszerető emberek éve is, akik nem akarnak az erőszak fogságába esni.

2015. január 8-án mi, rotterdamiak ezrével álltunk együtt a Plein 1940-en (1940-es Tér). Nem sokkal a párizsi Charlie Hebdo szerkesztősége ellen intézett támadás után. Megmutattuk a párizsiaknak és a franciáknak, hogy osztozunk fájdalmukban. A városban mindenhol összejövetelekre került sor az ezt követő hetekben is. A rotterdamiak együttesen fejezték ki dühüket, félelmeiket és kétségeiket. Összegyűltek, hogy beszéljenek mindazokról az akadályokról, amelyeket le kell győznünk egy olyan társadalom létrehozása során, amelyben békésen élhetünk egymással. Egy olyan társadalomban, ahol származásra, hitbéli meggyőződésre, bőrszínre vagy szexuális irányultságra való tekintet nélkül mindenkinek helye van.

2015. november 16-án az Essalam mecsetben találkoztunk, Rotterdam déli városrészében. Nem sokkal a párizsi szórakozóhelyek elleni támadások után. A Fény és a Felvilágosodás városára ismét gyászfátyol borult.

A béke terében – mert Essalam annyit jelent: béke – vállvetve mutattuk meg, hogy összetartozunk. Hogy erőnk a különbözőségünkből fakad. Hogy sebezhetőek vagyunk ugyan, de nem gyengék. Hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol azok lehetünk, akik vagyunk, és azokká válhatunk, akikké válni szeretnénk. Amelyben megvalósíthatjuk az álmainkat. Az ilyen társadalmat a „Mi társadalmának” nevezem.

A „Mi társadalmát” minden olyan ember sajátjának érezheti, aki békében és szabadságban akar élni. Olyan jogállam ez, ahol az oktatás, a vallás, a gyülekezés és a sajtó szabadsága uralkodik, és ahol mindenki egyenlő. Ahol az Alkotmány megvédi a kisebbséget a többség hatalmától, hogy mindenki úgy élhessen, ahogy akar. Ehhez azonban hozzátartozik egy fontos klauzula, nevezetesen, hogy az egyik szabadsága nem sértheti a másikét. A szabadságra mindenkinek joga van, de a szabadságot mások számára is garantálnunk kell. Ne húzzunk falakat társadalmunkban; legyünk vendégszeretőek. Éppen ma, amikor oly hangsúlyosan van jelen a félelem, és oly sokan vannak úton.” (Aboutaleb, Ahmed (2015): Droom & daad. Uitgever Stichting CPNB. pp. 3–4)

Eddig az idézet. Önmagáért, mindnyájunkért beszél. Egy marokkói muszlim, Rotterdam polgármestereként hét zsidó bújtatásának történetén keresztül az európai filozófia csúcspontjainak felidézésén át a történetek és az emlékezés fontosságára hívja fel a figyelmet, hogy így értesse meg az eltérő népek és kultúrák békés együttélésének fontosságát. Ez az igazi Hollandia. Így szeretem.