BZSH-közgyűlés – Ács Tamás elnök, Kunos Péter ügyvezető igazgató

Csütörtök este Ács Tamást, korábbi helyettes államtitkárt választották a Budapesti Zsidó Hitközség új elnökévé. A jelölt a második fordulóban néhány szavazattal előzte meg Zoltai Gusztáv volt sofőrjét, az Élet Menete Alapítvány kurátorát, Bandi Lászlót. Kunos Pétert döntő fölénnyel erősítették meg ügyvezetői tisztségében.

Konszolidáltabb hangulatban zajló, maratoni hosszúságba nyúló küldöttgyűlés keretében döntöttek a BZSH vezető tisztségeinek betöltéséről a rendes négyéves tisztújításon a Síp utca dísztermében. A visszafogottabb légkörhöz elég annyit hozzátenni, hogy értesüléseink szerint Schwezoff Dávidot, a BZSH nemrég megbuktatott korábbi ügyvezető igazgatóját annak ellenére sem delegálták küldöttnek, hogy állítólag több körzetnél is igyekezett elnyerni a tagok bizalmát.

 

Kortesbeszédek – a BZSH megszűnése ellen

A tisztújítás első részeként mind az öt elnökjelölt időkorlát nélkül mondhatta el választási beszédét. A jelöltek ábécésorrendben szólaltak föl. Elsőként a – később győztesként diadalmaskodó – Ács Tamás, 61 éves mérnök-közgazdász, a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum gazdasági igazgatója (korábbi helyettes államtitkár, illetve a Mazsök korábbi titkára, irodavezetője) beszélt. A többi jelölthöz hasonlóan Ács is beszélt családi hátteréről: Auschwitzot megjárt szülők gyermeke, édesapja haláláig gyakorolta a vallását. Ács emiatt is fontosnak tartja a még élő Holokauszt-túlélők helyzetének javítását, ezzel összefüggésben pedig a hagyományok továbbadását a fiatalok felé. A problémákat nem gerjesztő, hanem megoldó, a csapatmunkában hívő embernek ismeri magát, mondta, és hozzátette, a mára megcsontosodott szervezeti struktúrát mindenképp át kell alakítani. Ez alatt részben a templomkörzetekkel való szorosabb együttműködést értette, a hitéleti tevékenység segítésével, összehangolásával együtt.

Másodikként Bandi László, ahogy magát nevezte, „mindenki Bandi Lacija” mutatkozott be, aki a ’70-es évek közösségének nosztalgikus fölidézésével indította beszédét. Szerinte az elmúlt években minden fontos közösségépítő program hanyatlásnak indult. Elutasította a BZSH fölszámolásának gondolatát (amelynek esetében a jelenleg taghitközségként funkcionáló templomkörzetek önálló hitközségekként válnának a Mazsihisz tagjaivá), ugyanakkor helytelenítette, hogy – szavai szerint – mára már szinte csupán az elavult alapszabály maradt a BZSH-ból. A BZSH-nak meg kell újulnia, de mindenekelőtt meg kell maradnia, jelentette ki. Megemlítette, hogy őt „nem a rendszerváltás sodorta a zsidók kötelékébe”, hanem generációk sora alakította ki számára ezt az utat. A továbbiakban a hagyományok ápolását és a szélsőségekkel való szembeszállást állította programja középpontjába, a templomkörzetekben pedig a családias légkört és mély barátságokat nevezte kívánatosnak.

Következőként a Dózsa György úti körzetből jelölt Beer György szólalt föl. Beer beszédében többször kárhoztatta a pesti zsidóság szervezeteinek jelenlegi állapotát, és annak újjáépítésére hívott föl. Mondandója közben ugyanakkor számtalanszor személyes érzései, családi kötelékei kifejtése irányába kalandozott el, beszéde tetőpontján el is sírta magát. „Nem egy kisgyerek sír itt”, hanem a kétségbeejtő helyzet kapcsán a pillanatnyi meghatódottság beszél belőle, mondta ekkor. Többször visszautalt édesapjára és családjára, akik elmondása szerint sok embert segítettek a zsidó hitélet és közösség útjára. Ő maga drámapedagógiai csoportot és zsidó sportegyesületet is szervezett, emellett pedig szót ejtett az üzleti életben elért sikereiről is. Beszédében többnyire ő is az oktatás súlyát és a fiatalok irányába nyitó közösségépítést emelte ki, fölszólalása ugyanakkor töredezettebb volt, gyakran elkalandozó, kevésbé fölépítettnek tűnt.

A zuglói körzetbe tartozó és a Scheiber Sándor Gimnázium igazgató-helyettesi posztját is betöltő Kiss Henriette már fölszólalása legelején tapsot kapott, noha a jól értesültek már a közgyűlés előtt tudhatták, hogy az utolsó napokban jelölt Kiss nem vállalja az indulást. Informátorunk szerint ugyanakkor talán ő lett volna a legmegfelelőbb elnök a jelöltek közül. Komoly győzelmi esélyeit ugyanakkor lerontotta volna az a tény, hogy a rabbikar nem állt volna a női jelölt mögé. Kiss egyébként az első női jelölt is volt erre a pozícióra, mint beszéde kezdetén maga is említette. A zsidó jövő kapcsán derűsebb képet festett, hiszen a Scheiber-iskolában, mint elmondta, naponta találkozik biztató fejleményekkel – s e szavakat a küldöttek újabb tapssal honorálták. Úgy tűnt, Kiss Henriett találta el leginkább az ilyen beszédek fölépítésének megfelelő formáját. Mindazonáltal aggodalmát fejezte ki, hogy az oktatási intézményben tapasztalt kedvező helyzet ellenére a fiatalok nem fordulnak a hitélet felé, aminek erősítését fontosnak tartotta. Beszéde tetőpontján ugyanakkor, egy bibliai utalással szólva, „zokogva és sírva” visszautasította a jelöltséget – noha, mint mondotta, többnyire fölszólal olyankor, amikor nem olyan irányba mennek a dolgok, amit ő követendőnek érzékel.

Utolsóként Tordai Péter, korábbi BZSH- és Mazsihsz-elnök, a Frankel-körzet elnöke került sorra, aki már – jóindulatúan – visszautalhatott az előtte fölszólalók beszédeire is. Mint elmondta, tépelődött az induláson. Fölmerült benne, hogy önvizsgálatot tart: mit tett vagy nem tett meg az elmúlt húsz-huszonöt évben, amelynek során gyakorlatilag végig valamilyen tisztséget töltött be a zsidó közösségben. Hozzátette ugyanakkor, kora ellenére fiatalnak érzi a lelkét és eltökélt a gyökeres változások iránt, ezért indul a választáson. Víziók nélküli, szakértő elnök akar lenni, fejtette ki, és több konkrét ügyet is megemlített: egyebek közt a csepeli zsinagóga helyzetét, ahol a kormány hozzájárulása végül megmentette a helyzetet. Saját eredményeként megemlítette, hogy egy izraeli középiskola tíz itteni gyermek érettségiztetésének négyévi költségét vállalta. Tordai is hozzátette, a BZSH-t nem megszüntetni, hanem megerősíteni akarja. Fölajánlotta, hogy a küldöttek ilyen irányú döntése esetén nem négy évre, hanem rotációs rendszerben, egy évre is vállalja az elnökséget, és utána szívesen adja át helyét a fiatalabb korosztálynak – amelyhez kisebb-nagyobb mértékben a többi jelölt tartozott.

Összességében is elmondható, hogy a jelöltek mindegyike kiemelt szempontként említette az oktatás szerepét, valamint az ifjúság helyzetét és bevonásukat a hitközségi életbe. Kis híján azonos mértékű tapsot is kaptak: ezen a téren csupán árnyalatnyi különbségek mutatkoztak, amelyek inkább a jó fellépést díjazták, és nem a jelöltek esélyeit, támogatottságát mutatták. Kivétel egyedül Kiss Henriette esetében mutatkozott: a női jelöltet szinte vastaps-hosszúságúan ünnepelték.

A fölszólalókat Kunos Péter, eddig megbízott ügyvezető igazgató beszéde követte, aki egyedüli jelöltként indult tisztsége megerősítéséért. Kunos hangsúlyozta, az elmúlt két hónap épp megfelelő időtartam volt ahhoz, hogy belülről is megismerje a viszonyokat és a fontosabb feladatokat. Az egyik legfőbb gond – tapasztalatai szerint – a közösségek biztonsága, másodikként a szociális rendszer újragondolását tartotta fontosnak, és kiemelte a felújítási, beruházási kérdések kapcsán fölmerült tennivalókat is. Az adminisztráció vezetőjének nevezte magát, aki az elnök és az elöljáróság tartalmi iránymeghatározásai nyomán teszi a dolgát. Beszédét végül azzal zárta, hogy szerinte békére van szükség a Mazsihisz és a BZSH között. Az elmúlt időben észlelt összetűzéseket indokolatlannak tartja, ezért a maga részéről ezek ellen kíván dolgozni. Kunos egyúttal a Mazsihisz ügyvezető igazgatója is, és várhatóan a tavaszi tisztújításon ott is újraindul a poszt betöltéséért.

 

Eredmények: körzetek és erővonalak

Ez alkalommal ugyan plurálisabbnak látszott a választás, értesüléseink szerint az erőviszonyok most is néhány körzet, szűkebben véve a korábbi Zoltai-vonal és az azt ellenzők között rendeződtek el. Tudható volt, hogy Ácsot a Zoltai-vezetéssel korábban összekülönbözött Fröhlich Róbert főrabbi körzete, a Dohány utca, valamint a lágymányosi és zuglói delegáltak támogatták. Beer mögött az őt jelölő Dózsa György úti, valamint az annak idején Schwezoffot is indító Bethlen téri körzet állt. Bandi Lászlót (aki az Élet Menete Alapítvány kurátora) elsősorban a Nagyfuvaros utcai, illetve kisebb körzetek küldöttei támogatták. A végeredmény szempontjából ugyanakkor talán nem mindegy, hogy ezek a törésvonalak ezúttal kevésbé voltak láthatóak, s így némi átjárás is lehetővé vált. A várakozások szerint ugyanis Beer támogatói nagy arányban szavaztak volna át Bandira – a számok ennek részben nem is mondanak ellent, ugyanakkor a négy szavazat különbség éppen elég volt ahhoz, hogy Zoltai korábbi személyi sofőrje alulmaradjon a választáson. Bandi győzelme esetén Zoltai bizonyára ismét komoly befolyást gyakorolt volna a budapesti hitközségi vezetés életére, egyesek pedig azt sem zárták ki, hogy elnöksége esetén a BZSH eróziója magától megindult volna, ugyanis egyes tagkörzetek nem lettek volna hajlandóak az ő vezetése alatt álló szervezetbe tartozni. Szerintük ugyanis Bandi László nem töltötte volna be azt a reprezentációs szerepet, amit az elnöki tisztség megkíván.

Egyes vélekedések szerint tapasztalatával, higgadtságával még mindig Tordai Péter lehetett volna a jelöltek legjobbika – ám Tordai a szavazás első fordulójában az utolsó helyen végzett, mindössze 11 szavazattal, még saját körzetéből sem mindenki szavazott rá. A harmadik Beer György lett 18, a második Bandi László 21 szavazattal. Végül ő és a 23 szavazattal az első körben győző Ács Tamás kerültek a második fordulóba, ahol 38–35 arányban végül Ács győzedelmeskedett.

Kunos Pétert döntő fölénnyel, a 74 érvényes szavazatból 58 igennel erősítették meg posztján, mindössze 16 ellenszavazatot kapott – pontosan annyit, mint ahányan annak idején Schwezoff, illetve még azelőtt Tordai visszahívása ellen szavaztak.

 

Az elöljáróság, az ingatlanügyek és a biztonság

Az elöljárósági tagok megválasztása az éjszakába nyúlt. Az első körben mindössze a testület tagjainak egy részét, hét főt sikerült megválasztani: Gervai Lászlót, Goldberger Tamást, Kardi Juditot, Kurucz Ákost, Mester Tamást, Müncz Lászlót és Nádel Tamást – ugyanis ők érték el a bekerüléshez szükséges 50%+1 szavazatot. A következő körben Héber Gábort, Keszler Gábort és Sági Györgyöt is megválasztották, ám egy tag, valamint a számvizsgáló bizottság megválasztása még mindig hátra volt. Érdekesség, hogy a bekerült tagok között kevés az ismert név, nem jutott be Tordai Péter, vagy a Bethlen téri Sárközi Gyula sem. A küldöttek közül többen úgy vélekedtek, hogy Tordai itt előnyösebb helyzetbe került volna, ha nem is indul az elnöki tisztségért.

 

A roppantul elhúzódó szavazások között, valamint a szavazatszámlálás alatt Kunos Péter ügyvezető igazgató az egyéb napirendi pontok közé tartozó ingatlanügyekről tájékoztatta jogászi segítséggel a küldötteket. A több ingatlant érintő kérdések mellett a legfajsúlyosabb ügynek a zuglói zsinagóga ügye bizonyult, ahol a Thököly út 83. szám alatti társasház részeként a hitközség 49%-os tulajdonrésszel bír, így eddig nem bírta megvalósítani a fejlesztésekhez szükséges intézkedéseket. Egy most felmerülő lehetőséggel azonban a jelenleg magántulajdonban álló, hajdani rabbilakás megvásárlásával többségbe kerülhetnének a társasház döntéshozatalában. Gerő Péter a zuglói hitközség részéről azt is elmondta, hogy ezzel a fiatalok nagyobb arányú bevonása mellett a templom udvarán történt ’44-es mészárlásoknak is méltó emlékhelyet lehetne kialakítani. A küldöttek végül egyöntetűen fölhatalmazták az elöljáróságot, hogy döntsön az ingatlan reális piaci áron történő megvásárlásáról.

A küldöttek időközben jóváhagyták a Mazsihisz május 10-én tartandó tisztújító közgyűlésére delegált BZSH-tagok névsorát, akiket – a négy évvel ezelőtt bevezetett változtatást követve – a templomkörzetek önállóan választottak meg. Az egyéb napirendi pontok között – egy küldött fölszólalása nyomán – a budapesti zsinagógák védelmének megerősítéséről esett szó. Az ülésen jelen lévő Heisler András Mazsihisz-elnök ekkor fölszólalásában jelezte, támogatja az önkéntesek bevonását a védelem megerősítésére, ugyanakkor a magyar állampolgárok védelmét elsősorban a magyar állam feladatának tartja, így kívánatosnak véli, hogy a zsidó oktatási, vallási, egészségügyi intézmények közelében rendőrök is állomásozzanak. A BZSH közgyűlésén csupán vendégként megjelent Heisler az eddigi egyetlen biztos induló a másfél hónap múlva rendezendő Mazsihisz-tisztújításon, és bár az elmúlt időben felmutatott eredményei, illetve a vidéki támogatói háttere miatt esélyesként tartják számon, bizonyos, hogy nem kis kampányra lesz szüksége a tisztsége megtartásához.