„A zsinagógánk kívül rendben van, belül hullik a vakolat”

 Buk Istvánnal a Szegedi Zsidó Hitközség elnökével beszélgettünk.

Kérem, mondjon néhány szót családi hátteréről.

Másodgenerációs holokauszt túlélő vagyok. Ketten vagyunk testvérek az öcsémmel. Apánk munkaszolgálatos volt Ukrajnában, anyámat deportálták. Ő abban a szerencsében részesült, hogy nem jutott tovább Bécsnél, ahol lekapcsolták a szerelvényüket, és így Ausztriában dolgozta végig a deportálást, így tudta túlélni. Aztán hazakerült Szarvasra, a mi családunk itt élt. A családom múltját az 1800-as évek közepétől ismerem. Aztán 1949-ben átköltöztünk Szentesre, itt indult a gyerekkorom. Itt jártam Talmud órákra, itt volt a bár micvóm.

Édesapám volt a hitközségi elnök Szentesen egészen a haláláig. Nagyapám szintén hitközségi elnök volt Szarvason, a testvére Csongrádon.

Megemlítem még a család legismertebb tagját. Ő Dr. Buk Miklós nagybátyám közgazdász, szociológus, történész, újságíró, aki a nagyszülői Kunmadarason született és Izraelben halt meg. Ő írt nekem egy nagyon szép levelet a bár-micvóm alkalmából. 1935-től 1944-ig a Magyar Cionista Szövetség főtitkára volt. „Mit akar a cionizmus” című könyvét 1940-ben másodszor is kiadták. „A kétezer éves út „(A zsidókérdés történetszociológiája) munkája 1942-ben jelent meg, 1944-ben tervezték a második kiadást, de a német megszállás után a könyvet nyilvánosan elégették Freud, Einstein, Marx és mások műveivel együtt. Neki sikerült túlélnie a munkaszolgálatot. 1942-es könyvének héber kiadása Izraelben, 1962-ben jelent meg, hat nappal a halála előtt.

Hogyan folytak a gyerekkori talmud órái?

A háború után már nem volt zsidó iskola Szentesen. A Talmud órákat Tímár Károly kántor tartotta, aki Vásárhelyről járt át. Vasárnap délelőttönként jártam Talmud oktatásra, nyolc-tíz társammal együtt, mintegy kilenc-tíz éven át.

Beszéljünk a szegedi zsidó hitközségről. Külön van neológ és ortodox közösség?

Egészen röviden csak annyit, hogy 1875-ben alakult Szegeden az első zsidó hitközség, egy alapvetően neológ- kongresszusi közösség. Ma sincs nálunk ortodox közösség. A háború után mintegy 300-500 fő jött vissza, ma 50-60 fő gyakorolja ténylegesen a hitéletet. 2019 óta vagyok a hitközség vezetője. Azelőtt elöljárósági tag voltam, nem készültem erre a pozícióra, inkább fiatalokat szerettem volna mozgósítani. Végülis örömmel csinálom ezt a munkát és úgy látom, vannak eredményeink. Minden péntek este megtartjuk a szombatfogadást, ilyenkor többé-kevésbé meg is van a minján. Szombaton már nem mindig, noha ekkor tartjuk a Tóra olvasást. Minden ünnepet megtartunk, nyáron a zsinagógában, télen a hitközségi székház nagyon szép dísztermében. A zsinagógánk sajnos nem fűthető. A székházunk 1902-ben épült, a zsinagógával egy időben.

Van kántoruk?

Előimádkozónk volt, de májustól már nincsen. Van egy rabbijelöltünk, az ORZSÉ-n tanul, ő a vallási vezetőnk és ellátja az előimádkozói feladatot is.

2019-ben nyilatkozta, hogy célja a hitélet fejlesztése, a fiatalok megszólítása többek között. Hogyan sikerül ez?

Az ember első elképzeléseit a valóság gyakran módosítja. A vallási élet fejlesztése egyelőre nem egészen úgy alakul, ahogy azt szeretném, de hát ez nem is egyszemélyes munka csupán. A fiatalok megszólítása sikeresebb eddig, olyannyira, hogy hat-hét betérőnk is van, és úgy érzem a városban a zsidóságot és hitéletét az eddiginél érezhetően jobbá tettük a fiatalok körében. A MAZSIHISZ vezetés „Nyitott zsinagógák” programját magamévá tettem és több szegedi iskolával is szerződést kötöttünk, aminek keretében a tanárok hozzák a diákokat, akik örömmel jönnek. A zsinagóga megtekintése után a díszteremben beszélgetéseket folytatunk velük, látható az érdeklődésük.

Beszéljünk a betérőkről. Kik ők és miért akartak betérni?

Ők fiatal, harmincas éveikben járó felnőttek, illetve van egy házaspár, akik hozták az első osztályos gyermeküket is. betérésük okai között a hangulatot, a miliőt, a társaságot, a zsidó vallási élet iránti igényt említették. Egyikük családjában sem kimutatott a zsidó származás.

A zsidó vallás nem térítő, de lehetővé teszi az egyéni betérést.

Igen. Persze egy dolog egy elképzelés és másik annak megvalósulása. Több fiatal betérő már el is maradt a közösségi összejöveteleinkről, nem jár a zsinagógába. Mindez megérdemelne egy kis tanulmányt.

Kik térhetnek be?

Azok, akik teljesítik a Rabbitanács előírásait. Megtanulják az alapvető imákat, ismerik és megtartják az ünnepeket, betartják az ünnepi hagyományokat, a kóserság szabályait, a szombatokat és mindezt a Rabbitanács előtt ki is nyilvánítják, erről számot tudnak adni. A mi közösségünk nem támaszt külön feltételeket.

A helyi közösség képviselői előtt nem is kell bemutatkozniuk a betérőknek?

Most először fordult elő, hogy az elöljáróság három tagja előtt megjelentek ezek a fiatalok és kérdéseket tettünk fel nekik. Ez aztán annak rendje és módja szerint, jó szándékunk ellenére félre is siklott. A fiatalok utólag ezt a beszélgetést vallatásnak minősítették, nem értették, hogy miért volt erre szükség, mikor ők már betértek. Miért vannak ők ezzel hátrányosan megkülönböztetve, mintha kívülállók lennének? A célunk az új tagjaink jobb emberi megismerés volt. Semmiféle hátrányos megkülönböztetésben nem volt részük, felhívtuk őket a Tóra olvasáshoz, teljes jogú tagjai voltak a közösségünknek. Persze, ha valaki meg akar sértődni, az mindig talál magának okot is. Nem vagyunk egyformák mi emberek, és nem is mindig értjük egymás indítékait.

Sok évtizede, még diákkoromban jártam a szegedi zsinagógában. Csodálatos épület. Ma milyen állapotban van?

Szentesen a hatvanas évek elejére olyan állapotba került a zsinagóga, hogy nem lehetett tovább használni. Mi, szentesi zsidók Vásárhelyre, illetve Szegedre jártunk át. Szentesen ma már csak egy zsidó család van. Én 1968-ban kezdtem Szegeden dolgozni, és kisebb megszakításokkal itt is élni. A szegedi zsinagógát mindig csodáltam. Számomra egy kicsit misztikus is volt, egy kis erdős-fás park közepén egy csodapalota. Aztán a felújítás után kibomlott teljes szépségében. Nekem tehát különös szívügyem, hogy rendben legyen, de hát ehhez a szív nem elegendő. Persze igyekezünk használható állapotban tartani, ezért mindent meg is teszünk, de a belső felújítás nagyon várat magára, mert ehhez sok-sok pénz kellene. Ígéretek voltak, de a szükséges pénz még a láthatáron sincsen. A zsinagógánk kívül rendben van, megújult, a körülötte lévő park is, ami biblikus kert, melyet Lőw Immanuel, a tudós főrabbi álmodott meg. A zsinagóga szakrális kertje teljes egészében az ő elképzelései alapján készült, a cédrusliget és az ide telepített – a Biblia és a Talmud lapjain szereplő – növényekkel a Szentföld faunáját kívánta megidézni.

Jelenleg mi a legfőbb gond a zsinagóga épületével?

Belül pereg a festés és a vakolat is omlik, már most is hullik a mennyezetről. Ez a teljes belsőre igaz: lépcsőházra, boltívekre, mindenre.

Beszéljünk egy kicsit a szegedi zsidóság múltjáról. Nyugszanak híres emberek a zsidó temetőben?

Igen. A Pick család több tagja, aztán a nagy rabbik, a Lőwök és leszármazottjaik, Schindler főrabbi, Heller Ödön festőművész, Kulinyi Zsigmond újságíró-lapszerkesztő és sokan mások, írók, üzletemberek.

Olvastam, hogy a szegedi zsidó temetőben QR kódokkal láttak el sírhelyeket.

Talán az elmúlt télen keresett meg bennünket a Pick gyár, hogy szeretnék, ha anyagi támogatásukkal rendbe tennénk Pick Márk gyáralapító sírját, halálának 130. évfordulójára. Felvetettük, hogy lássuk el a síremléket egyúttal QR kóddal. A projektet Ábrahám Vera, hitközség archívumának vezetője, Frauhammer Krisztina, az archívum munkatársa és Pataricza Dóra történész kezdeményezte. Egyúttal további 50 elhunyt síremlékére tettünk ilyen kódot, akiknek a hozzátartozói tudtak adatokat, alapinformációkat adni ehhez. Ha valaki bejön a temetőbe, talál egy térképet, amelyen meg vannak jelölve a QR-kódos sírok. A megfelelő applikációval az okostelefonokon olvashatóak aztán az elhunyttal kapcsolatos történetek, láthatók képek. A projekt egyébként folytatódik, már további 30 elhunytról van információs anyagunk. Terveink szerint ebben az évben még 50 QR kódot helyezünk ki a sírokra.

Feldolgozta valaki szegedi zsidóság helytörténetét?

2018 óta zajlik a hitközség archívumának katalogizálása, tárgyszavazása és részbeni digitalizálása. A feldolgozást Ábrahám Vera vezeti. A régiek közül megkerülhetetlenek Lőw Immánuel-Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-1885 és Klein Salamon-Lőw Immánuel: A szegedi chevra 100 éve című könyvei. A Szentes zsidóságáról szóló tanulmány publikáció előtt áll, dr. Pataricza Dóra történész írja. Fodor Péter csongrádi muzeológus a csongrádi zsidóságról írt. Apró Ferenc szegedi helytörténésznek igen kitűnő kötetei vannak pld. „Képek a szegedi zsidóság múltjából”. Ábrahám Vera dolgozta fel Szeged zsidó temetőit, és további zsidó helytörténeti írások olvashatóak a Szegedi Judaisztikai Közlemények sorozatban. Itt jelent meg többek között Lányi Pál helytörténeti-családi kis kötete. Még említem, hogy talán két éve volt Szegeden, a Klauzál téren az „Elfeledett arcok” című kiállítás, amely kiemelkedő helyi zsidó embereknek állított emléket. 12 jeles egyéniség kétdimenziós kartonszobrát láthatta a közönség.

A Szegedről elszármazott zsidósággal vannak kapcsolataik?

Természetesen szívesen, szeretettel fogadjuk az idelátogatókat. Hirtelen a most nyáron, az Egyesült Államokban, 96 éves korában elhunyt, Szegeden doktorált Váradi Péter vegyészt emelném ki, aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Tudományos karriert futott be az USA-ban, a napelemeknek földi alkalmazásra való gyártásában és használatában. Egy magyar származású kollegájával közösen alapították meg Solarex-et, ami a világ első és sok éven át legnagyobb gyára volt a napelemeknek földi alkalmazására való gyártására. A Világbank, Az ENSZ és az Európai Unió több napelemmel kapcsolatos programját is irányította, az Európai Napenergia John Bonda díj kitüntetettje. A 198O-as évek végétől segítette Szeged és az amerikai Toledo közötti kulturális és testvérvárosi kapcsolatokat. Alapítványt létesített a József Attila Tudományegyetemen, ugyancsak ő hozta létre az „Alapítványt a Szegedi Zsinagógáért” és ezzel kapcsolatban nemcsak az újjáépítést, hanem még hangversenyek tartását is vezette, szervezte.

A zsidó kultúra jelen van Szegeden?

A Szent-Györgyi Albert Agóra (röviden: Szegóra) Szeged egyik közművelődési intézménye a zsidó ünnepeket dolgozta fel táncjátékként. Hitközségünk könyvbemutatókat, irodalmi esteket szervez, melyek iránt mindig jelentős az érdeklődés. Vannak vallásközi beszélgetéseink a többi egyház képviselőivel. A Covid járvány akadályozta a kulturális munkát is. Korábban szerepelt Szegeden izraeli énekkar. 2018-ban, már a 14. Szegedi Őszi Zsidó Kulturális Fesztivál zajlott a városban és a 23. Szegedi Izraeli Vacsoraest. A fesztivál programjában koncertet adott a zsinagógában Dés László zenekara, a 25 éves Szegedi Fagott Trió, Túri Péter orgonahangversenyt adott, a szegedi Docpiano Band zsidó dalok könnyűzenei feldolgozásait mutatta be. Neves művészek a zsidó zene gyöngyszemeiből válogattak, Bródy János adott koncertet, és igazi csemege volt a Zsidó lélek kántorkoncert Fekete László és Nógrádi Gergely főkántor, és Fellegi Balázs énekművészek, valamint Neumark Zoltán zongorista fellépésével.

2021. szeptember 5-én a háború óta először tartottunk Szegeden tóraavatást, miután a járvány alatt teljes egészében felújítottuk a Tóratekercseinket. Ezt a kiemelkedő vallási és kulturális eseményt egy nagyszabású kántorkoncert zárta, melyen fellépett Zucker Immánuel, a fővárosi Bét Jehuda zsinagóga főkántora, Rudas Dániel, a Dohány utcai Zsinagóga kántora, valamint az Országos Rabbiképző növendékei és a Szegedi Szimfonikus Zenekar Gyüdi Sándor vezetésével. Valahol a terveimben szerepel, hogy meghívjuk a budapesti Gólem színházat Szegedre, de hát ennek az anyagi feltételeit kellene valahogy biztosítani. Talán egyszer majd csak sikerül.

Nem hitközségi feladat, de a szegedi-izraeli gazdasági kapcsolatokról is ejthetünk szót?

Élő, folyamatos kapcsolat az, hogy a Szegedi Tudományegyetemen minden évben tanulnak izraeli diákok. Az sajnálatos, hogy nem tudunk kapcsolatot teremteni velük, valamiért távol tartják magukat a hitközségünktől. Korábban, még a rendszerváltás előtt csepegtetéses öntözési rendszert telepítettek izraeli mérnökök Szegeden és több helyen a környéken. Egy új, ígéretes szegedi termék a kóser gyufa, mely nem tartalmaz állati eredetű anyagokat, és teljesen külön, „kóser üzemben, kóser gépekkel” készül a Szegedi Gyufagyárban. A gyufagyárat egyébként 1858-ban a zsidó Neubauer József létesítette a városban. A kóser gyufa egy közös produkció a hitközséggel. Kendrusz Attila vallási vezetőnk és jómagam a Szegedi zsidó Hitközség részéről, Böröcz Gábor a gyár ügyvezető igazgatója és Hegyes István kereskedelmi igazgató – aki hitsorsosunk – találtuk ki és indítottuk útjára a szegedi kóser gyufa fejlesztését. Kölcsönösen támogatjuk egymást, meg is kapta az új gyufa a kósersági pecsétet.

Végezetül megkérdezem, melyek Ön szerint ma a zsidó örökség megőrzésének lehetőségei, feladatai Szegeden?

Mindennek az alapja az iskola. Szerintem jó út, hogy szerződéseket kötöttünk iskolákkal és megismertetjük a gyerekekkel a zsidó vallást, a hagyományokat, a helytörténetet. Vallási vezetőnk kezdeményezésére indult el egy Zsidóság alapjai című tanfolyamunk, mely fent van az interneten és ennek fejlesztésén fáradozunk. Jó példánk a szegedi zsidó építészeti örökség bemutatásra a Landesberg Mór által építtetett palota, amely ma is lakóház. Hitri Egon, a Radnóti Gimnázium diákja kikutatta a palota történetét, és szervezett egy kitűnő kiállítást a ház folyosóin, zenés-irodalmi- képzőművészeti kulturális est kíséretében. Az esten megjelent a még élő Landesberg dédunoka és mesélt a családról, valamint a házról. Szeged a zsidók– nagy tiszai árvíz utáni – építkezései nyomán lett „Palotás város.