“A zsidókkal kezdődött Szigetváron a fotográfia története”

Pécsett született 1998-ban, gyermekkorát Szigetváron töltötte, azóta is ott él. Középiskolás éveiben kezdte érdekelni a kisváros történelme. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán történelem alapszakos bölcsész képesítést nyert, 2023-ban ugyanitt mesterszakon (MA) okleveles történész diplomát szerezett, idén kezdi meg PhD tanulmányait. Helytörténeti kutató, tanulmányok szerzője, konferenciák előadója, ismeretterjesztő bejárások vezetője különös tekintettel a szigetvári zsidóság történetére.

Akivel beszélgetek:

Borjáti Balázs

Hogyan került az érdeklődése középpontjába Szigetvár egykori zsidósága?

Az első egyetemi évemben még nem igazán tudtam, milyen témában mélyedjek el, mit válasszak kutatásaim tárgyának. Érdekelt a 19. század építészete, a mindennapok a Kádár-korszakban, Szigetvár újkori és modernkori történelme, és még sok más. Szigetvár zsidó közösségéről csak annyit tudtam, hogy a családi fotóalbumban lévő régi portrék nagy részét egy izraelita fényképész készítette, és hogy a házat, amelyben lakunk, egy zsidó kereskedő építtette bérházként, az I. világháború előtt. 2018-ban egy helytörténész, pedagógus ajánlotta szakdolgozati témaként figyelmembe a helyi zsidó közösség és temetője történetét, mint eddig feltáratlan témát, amellyel korábban senki sem foglalkozott.

Mikor, mivel és hogyan kezdte a kutatómunkát?

2018 nyarán kezdtem a zsidó temető állapotának felmérésével.  Első lépésként a temető sírköveinek fényképes dokumentálását végeztem el. A sírkövek fotóit elküldtem Budapestre dr. Bányai Viktóriának, aki lefordította számomra a sírfeliratokat és ezzel nagyon értékes segítséget nyújtott a további kutatásaimhoz. El tudtam kezdeni a sírkövek, sírkőtípusok elemzésének összekapcsolását a közösség történetével, különböző forrásokat tanulmányoztam, gyűjtöttem az elhunytak életéről szóló információkat, visszaemlékezéseket.

Milyen eredménnyel zárult a szigetvári zsidó temető kutatása?

Előadásokat tartottam és 2021-ben megvédtem egyetemi BA szakdolgozatomat: „Zsidó gyász- és temetkezési szokások a szigetvári temető történetén keresztül” témában. Munkám legfőbb eredményének azt tartom, hogy kutatásom nyomán a temető felkerült az országos adatbázisba, helyi szinten a települési értéktárba; országosan felfigyeltek a szigetvári zsidó temetőre, más kutatók is felhasználják kutatásaimat saját munkájukhoz. 2023 januárjában az OR-ZSE „Mesterkurzus a magyarországi zsidó temetőkutatás legfrissebb eredményeiről” rendezvényen ismertettem kutatásaimat.

Összefoglalná röviden a temető történetét?

Szigetvár betelepülő izraelita közössége a kezdetekben nem rendelkezett saját sírkerttel, 1771-ben a Kanizsai városrész keresztény temetőjében jelöltek ki nekik egy ún. zsidó parcellát. 1784-ben már volt Chevra Kadisa, kb. 30 taggal és önálló alapszabállyal. 1799-ben a magisztrátus kijelölt egy területet a város mellett, a legelőn, amelyet bérbe adott a zsidóknak temetkezés céljára. Nagyjából harminc év telt el a temető első bővítéséig és ismét csak több mint harminc év múlva, valamikor az 1870-es évek táján történt meg a második bővítése. A 19. század végén a temető keleti oldalán, a bejáratnál megépült a ravatalozó. A kapu fölé egy zsoltár részlet volt felírva nagy betűkkel, magyarul: ,,Ha a Halál völgyében járok, nem félek a Gonosztól, mert Te velem vagy![i] Bellák”. A ravatalozó 1944 után még sokáig állt. A temető alapterülete 5597 m2, szám szerint 553 sírkő, illetve töredék maradt fenn benne.

Egy pillanatra megállhatunk? Mit jelent az, hogy Bellák? Kabbalisztikusnak tűnik a kifejezés.

Egyáltalán nem az. Bellák Gyula szobafestő mester családnevéről van szó, ő volt, aki felfestette a feliratot a ravatalozóra. Bellák Gyula önálló szobafestőként 1907-től dolgozott. Számomra most még valóban egy kicsit misztikus, hogy mikor került Dávid zsoltárának negyedik verse a ravatalozó falára. Erre még keresem a választ.

Kérem, beszéljen a szigetvári zsidó temető különleges síremlékeiről.

A legrégebbi azonosított zsidó sírkövet 1777-ben állították. Két kohanita síremléken a szimbolikus kéz mellett korona is látható. A korona szimbólum eredete a Pirké Avot / Atyák mondásaira (4:13) vezethető vissza. Eszerint három korona van: a Tóra koronája, a papság koronája és királyság koronája. Maimonidesz kommentárja szerint a királyság és a papság örökletes, de a Tóra koronáját tanulással mindenki megszerezheti. A Pirké avot úgy folytatódik, hogy a jó hírnév koronája mindezek felett van.

A temetőben nyugszik Kunfi (eredeti nevén Kohn) Benedek nyugalmazott pénzügyőri szemlész, eredetileg tanító. Amit kevesen tudnak róla, hogy az ő fia volt Kunfi Zsigmond magyar politikus, irodalomtörténész, lapszerkesztő, újságíró, fordító, aki Karl Marx Kommunista kiáltványának harmadik fordítását elkészítette. Volt tárca nélküli munkaügyi és népjóléti miniszter, Magyarország horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli minisztere, közoktatásügyi miniszter, a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa, Ady Endre barátja. Kunfi Zsigmond a nagykanizsai piarista gimnáziumban végzett, innen került a kolozsvári egyetemre.

Ugyancsak itt van eltemetve Leslie Howard hollywoodi színész dédapja, Steiner Ignác is, aki 1872-ben halt meg.

Porcelánképek zsidó temetőkben ritkán fordulnak elő, Szigetváron azonban 10 síremléken volt egykor, közöttük több női portré. Sajnos túlnyomó részük mára megsemmisült.

Rabbisírok is vannak a temetőben?

Természetesen, több is. Itt nyugszik Maislis Rafael, aki 1821-től 1851-ig a hitközség első rabbija volt, valamint fia, Emmanuel, aki 1872-ig töltötte be a tisztséget. Egy másik, szintén itt eltemetett rabbiról, Kohn Árminról érdekes esetet közölt a Pécsi Közlöny 1895. június 20-i száma. Kohn Ármin a Rabbiképzőn az elsők között kezdte meg tanulmányait és felvilágosult ember volt. „Történt pedig, hogy pünkösd harmadnapján a szigetváriak és a Máriagyűdről érkezett búcsújárók Turbékra zarándokoltak. A tömeg visszafelé jött a városba a főutcán, ahol „az ájtatoskodók között feltett kalappal tüntetőleg lépdelt az éneklők és imádkozók legnagyobb megbotránykozására a helybeli zsidó rabbi, dr. Khon Ármin.” A tömegből valaki odalépett hozzá, leemelte a rabbi fejéről a rajta lévő köcsögkalapot, és a kezébe nyomta, azt sugallván neki ezzel, illene jómodort tanulnia. Azonban a „magát mélyen sértve érző rabbi úr erre botjával elkezdett a tömegben hadonázni és a kalapját levevőnek karjára ütött, mire a nép méltó felháborodásában a rabbi urat dühöngésében megfékezendő a falhoz gyömöszölte és — mint hírlik — egy-két nyaklevessel figyelmeztette illemtudásra.” Kohn rabbi ezután feljelentést tett, ám tettét senki sem értette – miért ment be a tömegbe, amikor kitérhetett volna bármelyik mellékutcába? Miért provokálta a keresztényeket, amikor pap és hittudós létére tudnia kellett volna, hogy viselkedésével megbotránkozást kelt a katolikus hívekben? Az eset hátterére talán már sosem derül fény.”

A zsidó temető után hogyan, milyen irányban folytatta a kutatásait?

2021 őszén, a történelem MA tanulmányaim megkezdésekor már eldöntöttem, szakdolgozatom témájául Szigetvár zsidó közösségének dualizmus kori történetét választom, különös tekintettel társadalmi tagozódásukra.

Mielőtt erre a kutatására kitérnénk beszélne az olvasóknak a szigetvári zsidóság történetének kezdeteiről?

Az 1700-as évek elején még nem voltak állandó zsidó lakosok Szigetváron. A Vas megyei Rohoncról és Péterváradról érkezett kereskedők jártak ide, akik nem laktak a városban. Később érkeztek Somogyba zsidók, egy részük csoportosan, mások egyenként, Cseh- és Morvaországból. Miután Nesselrode Ferenc pécsi püspök elűzte a szerbeket Szigetvárról, a kereskedés és a pénzkölcsönzés a zsidók hatáskörébe került. A szigetvári Chevra Kadisa taglétszáma 1784 körül 30 fő lehetett, az első szigetvári rabbi (1821-től) tevékenységéről nem maradt fenn feljegyzés. Az 1838-as összeírás 217 zsidó lakost ír Szigetváron, Fényes Elek statisztikája 300 főt. Később a zsidóság száma emelkedik, a város lakosságának több, mint 10%-át teszik ki. 1821-ben épült fel az első zsinagóga, amelyet 1852-ig használtak.

Akkor beszéljünk Szigetvár zsidó közösségének dualizmus kori történetéről, illetve a zsidóság szerepéről a helyi társadalmi- gazdasági életben.

A kutatás részeként külön tanulmányban foglalkoztam a zsidóság városon belüli elhelyezkedésével, amit társadalmi helyzetük változása fontos jellemzőjének tartok. Kutatásaim szerint a 19. század közepétől a zsidók már inkább a belvárosban építkeznek, többnyire a Vár vagy a Rákóczi utcában. Ezeknek az épületeknek az egyik legszebb példája az ún. Eckstein-ház, melyet Eckstein Dávid gazdag szabómester építtetett. Ehrenfeld Vilmos bőrgyára a Zárda utcában épült fel, az épület szintén áll még, bár funkcióját régen elvesztette. A város egyetlen olyan zsidó alapítású ipari létesítménye, amely ma is működik, a Széchenyi utcában található Fehér-malom. Ezt a malmot Fischmann Adolf alapította. Rajtuk kívül említeném Kardos Jakab kékfestőgyárát és Sövény Vilmos mintagazdaságát. A város három szállodája közül kettő volt zsidó tulajdonban. A legnagyobb a Beck család tulajdonában lévő Korona szálló volt. Szigetváron a kereskedelemben zsidó tulajdonosa volt a méterárunak, a férfi konfekciónak, de volt rövidáru, bőráru kereskedésük is. Természetesen a zsidóság képviseltette magát a helyi értelmiségben is, így az orvosok és az ügyvédek között.

Külön tanulmányban foglalkozott Szigetvár zsidó fényképészeinek 1870 és 1945 közötti életével és tevékenységével.

A témaválasztás gyerekkoromig nyúlik vissza; magam sem tudom, miért, de már fiatalon nagyon érdekelt a 19. századi fotográfia. 2023 januárjában kötetben jelent meg ez a kutatásom, így a szigetvári zsidó fényképészek története a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé vált, de ezt a kutatást továbbra is folytatom.

Miért éppen a zsidó fényképészeket választotta kutatása tárgyává?

Mert velük kezdődött Szigetváron a fotográfia története. Csak kevesen tudják, mekkora volt a zsidók szerepe ezen szakma szigetvári meghonosításában; sőt, az talán sokak fejében meg sem fordul, hogy tulajdonképpen ők voltak az itteni fényképészet megalapozói.

Kiket emelne ki közülük?

Szigetvár első fényképészének Exner Gyula pécsi illetőségű fotográfus tekinthető. Az 1880-as években került Szigetvárra Lövy Hermann, aki a portrék mellett készített képeket Szigetvár utcáiról és tereiről is, az ő városfelvételei kerültek rá az első szigetvári fényképes levelezőlapra. Lövy állatfotózással is foglalkozott, ami az üveglemezes fotózás korában nem lehetett egyszerű. Egy külföldi gyűjteményben fennmaradt egy képe, amelyen egy kutya, feltehetően egy Spaniel látható ülő helyzetben. Lövy Hermann egy kis, vályogfalú házban élte le életét a város egyik elmaradott negyedében, hagyatéka, műtermi felszerelése, a megrendelőiről készített képek üvegnegatívjai elvesztek. A századforduló után nyílt meg Szigetváron Goldstein Hermin fotószalonja. Goldstein változatos műtermi háttereket használt díszes bútordarabokkal és különféle tárgyakkal társítva, de ő készített szinte az összes jelentős városi eseményről is fényképfelvételeket. Az 1920-as években bevezettette a villanyt a műtermébe, így az alkalmassá vált az esti órákban, illetve megvilágítás melletti felvételek készítésére. A cégéről írta a Délvidék lap: „rendkívül meleghangú elismerő levelet kapott többek között Kossuth Ferenctől, Széchenyi pasától és József főherceg Őfelségétől is.”

A holokauszt Szigetváron.

A vészkorszakban Dr. Berend Béla szigetvári főrabbi a budapesti nagygettóban tevékenykedett. Történelmi megítélése ellentmondásos. Kapcsolatokat épített ki nyilasokkal és ezt használta fel arra, hogy helyet kapjon a budapesti Zsidó Tanácsban, majd pedig nyilas razziák során emberek életét mentse meg. 1944 márciusa után több levelet is intézett Endre László belügyminiszterhez, a magyar zsidóság deportálásának egyik fő felelőséhez és próbálta megóvni a magyar zsidóság életét. Legalább tíz zsidó – neveik is ismertek – életét sikerült megmentenie. Berendet bírálói nyilas kollaboránsnak, míg védői különutas életmentőnek minősítették. Még Szigetváron cionista nézetei miatt azonban állandó ellenségeskedés volt közte és az asszimiláció párti helyi zsidó közösség között.

A kisváros zsidóságát 1944 áprilisában összeterelték a zsinagógába. Dr. Kertész László orvos a zsinagógában mérget vett be, amelyből beadott feleségének és lányának is, és még a helyszínen meghaltak. Fehér Marika anyja szintén mérget vett be, ő volt az utolsó zsidó, akit Berend rabbi még Szigetváron eltemetett. Steiner Miklósné Mauthner Rózsi terhes volt ez idő alatt, a zsinagógában szülte meg a gyermekét. A zsinagógából 1944. április 27.-én a zsidókat vonattal a barcsi állomásra vitték, onnét pedig egyenes úton szállítottak mindenkit a náci haláltáborokba. A Soát kevesen élték túl, Szigetvár zsidósága lényegében teljes egészében megsemmisült.

Fennmaradtak azonban az épületek, a temető, emléktáblák, levéltári iratok, feljegyzések, tudósítások. Az emlékezet életben tartására minden évben megemlékezésekre kerül sor a szigetvári könyvtár földszintjén lévő mártíremlékműnél, 2019 áprilisában pedig egy emléktáblát is felavattak a Városháza Mártírok útjára néző falán. A jövőben egy Holokauszt-múzeum nyitása is tervbe van véve, amely a Vár utca 12. alatt nyitná meg kapuit.

[i] Zsoltárok, 23:4 (A szerk.)