A Zsidó Filmfesztivált sokkal többen nézték online

Milyen hatása volt/van a pandémiának a zsidó szervezetekre/intézményekre? Ezt tudakoltuk a szervezetek vezetőitől. Heisler András, Köves Slomó és Vajda Károly után most Kenesei Marcellnek, a Bálint Ház igazgatójának válaszait közöljük.

Hogy van? Hogy vannak a munkatársai? Milyen állapotban van szervezetük/közösségük? Érték-e Önöket közvetlen veszteségek?

Az utóbbi egy év kihívások terén nem szűkölködött. A Bálint Ház Covid nélkül is egy izgalmas, kihívásokkal teli időszak elé nézett / néz most is. Intézményi függetlenedésünk a JDC-től* olyan szervezeti átalakulást és fejlesztést követel, amit senki nem tud kisujjból kirázni. Ennek a tetejébe jött a COVID, amely egy közösségi házat igencsak érzékenyen érint. Közvetlen veszteségek szerencsére nem értek minket, és úgy gondolom, ebből a nehezített egy évből megerősödve jöttünk ki.

Legnehezebben talán a Salom klubunk tagjai bírták ezt az elzárkózást, hiszen egyrészt ők a legveszélyeztetettebbek, rájuk kellett legjobban vigyázni. Ugyanakkor ők mutatták a legnagyobb aktivitást a virtuális programokon is.

Hogyan élték meg munkatársaik/diákjaik/közösségük a pandémia több mint egy évét?

Röviden azt tudom mondani, hogy a munkatársak a körülményekhez képest jól vették az akadályokat. A csapat bővült és cserélődött, ma már a Bálint Házban dolgozó emberek fele új munkatárs. Egy ilyen hirtelen nagyot változott és bővült csapatnak eleve nehéz a feladata, erre jött rá nekünk a COVID. De a csapat alkalmazkodóképessége és kreativitása meglátásom szerint nem csak túlélhetővé, hanem esetenként nagyon érdekessé és izgalmassá tette a közös munkát. Persze azt senki nem kívánja vissza, amikor csak és kizárólag ZOOM-on meg telefonon keresztül kommunikálhattunk egymással. ez az életmód hosszútávon nem az olyan pörgős, közösségi arcoknak való, mint mi vagyunk.

Hogyan érintette anyagilag szervezetét/intézményrendszerét a járvány?

A 2020-es év sima volt, hisz jóval kevesebb rendezvényünket tudtuk megtartani, így csökkentek kiadásaink. Igaz, bevételből is kevesebb volt, de kis tartalékot azért át tudtunk vinni 2021-re és tekintve, hogy bevételeink nagy része támogatás, így ez nem volt gond. 2021 már kicsit nehezebben érintett, hisz virtuális programjaink burjánzása, új nyári táborunk a JCAMP anyagilag is megkövetelte a befektetést. Nagy nehézség, hogy nem tudtunk elutazni az Egyesült Államokba, hogy meglévő támogatóinkkal találkozzunk, illetve, hogy új kapcsolatokat építsünk. Hosszú távon ennek van érezhető hatása, kijelölt céljainkat lassabban tudjuk elérni, attól függően, hogy mikor kapunk zöld utat az utazáshoz.

Melyek voltak a járvánnyal kapcsolatos legfontosabb intézkedéseik?

Még 2020 elején két héttel korábban bezártunk, mint azt az állam előírta. Normál üzemmódra még most sem váltottunk vissza, korlátozott létszámban tartunk programokat. Maszkviselés is volt érvényben egy ideig, illetve nagyobb rendezvényeinket – mint pl. a Judafest vagy a ZsiFI – online tartottuk meg.

Hogy élték meg a járvány-időszakban a zsidó szervezetek körüli politikai feszültségeket – ha tapasztalták ennek hatását?

Mi ezektől mindig igyekszünk távol tartani magunkat. Mi inkább tapasztaltunk együttműködést, aktív tagjai voltunk a 2020 közösségi platformnak is.

Mennyiben változtatta meg a járvány munkamódszereiket, kommunikációjukat? Munkájuk, közösségi kommunikációjuk mekkora része tevődött a kibertérbe? Tervezik-e, hogy a járvány után is élnek a távmunka/távoktatás megtapasztalt lehetőségeivel?

Természetesen érdemben változtatott a mindennapi munkánkon a járvány. Egyrészt az egymással folytatott munkaviszony is változott, sokkal kimértebb, kötöttebb lett a karantén ideje alatt a közös munka, hiszen nem tudtunk csak úgy, informálisan beszélgetni egymással, legtöbb esetben csak egyeztetett meetingek során tudtunk tervezni, információt cserélni.

Az utóbbi egy évben elsősorban az online térben működtünk és talán azt tudnám legfontosabb változásként említeni, hogy rendezvények és események helyett jóval nagyobb hangsúlyt fektettünk a tartalomgyártásra. Így születtek például interaktív ünnepi honlapjaink, melyek nagyon sok emberhez eljutottak és nem várt sikereket hoztak.
Nagyobb rendezvényeink közül a ZsiFi (Zsidó és Izraeli Filmfesztivál) járt a „legjobban” a virtuális térbe kerüléssel. Soha nem látott részvételi számokat láttunk, vidékről rengetegen kapcsolódtak be, ami normál esetben nincs így. A film ilyen szempontból előnyös műfaj, kedvezett neki a COVID. El is határoztuk, hogy az idei fesztiválon megőrizzük ezt legalább részben és hibrid lesz a fesztivál – egy hét offline, egy hét online.

És igen, a járvány után is tervezzük, hogy megtartjuk azt, ami jó. Az online bekapcsolódásra ezentúl igyekszünk mindig lehetőséget biztosítani, ugyanakkor alig várjuk, visszatérhessen az élet ha nem is a régi kerékvágásba, de legalább egy ennél normálisabb, kevesebb félelemmel és kétséggel teli állapotba.

Tapasztaltak-e valamit a járvány idején elszaporodott antiszemita indulatokból?

Ilyet szerencsére nem tapasztaltunk.

Hogyan készülnek a jövőre? Optimistán, a normalitásba való visszatérést várják, vagy inkább elővigyázatosak, arra is gondolva, ha netán visszatér a járvány?

Alapvetően optimisták vagyunk és NAGYOIN várjuk a 100%-os visszatérést, de még nem merünk teljes gőzzel kilépni az offline térbe. Szóval, elővigyázatosak vagyunk, de biztosak vagyunk benne, hogy ezek a kihívások is csak erősítenek közösségünkön.

* Joint Distribution Committe (A szerk.)