A többfrontos háború Izrael létéért vívott szabadságharc

Izraeli magyar újságíró kollégákhoz fordultunk kérdéseinkkel, közel egy évvel a gázai háború kirobbanása után, hogyan élik meg az elhúzódó konfliktust, mik a tapasztalataik, milyen perspektívákat látnak az ország előtt? Nagy Gabriella, az Újkelet.live online izraeli-zsidó hírportál szerkesztője válaszol az alábbiakban.

Lassan egy éve tart az 1200 áldozatot követelő, október 7-i Hamasz terrortámadás nyomán kirobban háború. Hogy vagytok?

Az idő Izraelben valahogy sokkal gyorsabban telik, legalábbis normális körülmények között. A modern zsidó állam története leghosszabb háborújának közel egy éve alatt azonban úgy tűnik, mintha az idő megállt volna tavaly október hetedikén, és már semmi lesz olyan, mint annak előtte volt. A soha véget nem érőnek tűnő harcok szíveket tépő napi tragédiái mellett, a tíz hónapja a Hamász fogságában sínylődő, vagy már nem élő túszok számára pedig véglegesen megállt az idő.

Mindennek ellenére, hamarosan egy éves évfordulója következik a Szimchát Tóra-i szörnyű mészárlásoknak, és az életnek bármilyen fájó is, mennie kell tovább, a feldolgozatlan traumák és a mindennapos terhek mellett egy nagyon is valós libanoni és iráni támadás küszöbén, ami olyan regionális válságot válthat ki, amelyhez képest a hónapok óta zajló gázai invázió mértéke eltörpül.

A tévécsatornák esti főműsoridején, és a héber média címlapján, a rakétázás, a háború és helyi politika drámai történései mellett jelzésértékű, hogy az érdeklődés központjában helyet kapnak olyan, a háború alatt korántsem hétköznapinak számító hírek is, mint a sokak példaképe, ikonikus vallásos cionista énekes, Hanan Ben Ari 16 év és 7 gyerek utáni megdöbbentő válása, vagy a nagy kedvenc Eitán Kriszp kiesése a tánc a sztárokkal legutóbbi fordulójában, mert a háború ellenére és árnyékában is vagyunk, és dafke élünk – valahogy.

Milyen állapotban van az izraeli társadalom? Vannak-e érzékelhető változások a mindennapokban? Hogyan alakul az izraeli közvélemény viszonya a háborúhoz?

Az október hetedikei támadások eleve egy olyan társadalmi felhevülés időszakában történtek, ami a politikai-védelmi rendszer teljes átalakításán túl, számos más jellegű változás szükségességét is előre jelezte. A szörnyű mészárlások visszafordíthatatlan traumái mellett, a háború első napjaiban még senki sem gondolta, hogy közel egy év múltán, az ország normális vérkeringéséből kiszakadt, különösen az északi régiók lakói számára otthonaikba való visszatérés lehetősége egyre bizonytalanabbá válik. (200.000 ember kényszerült elhagyni otthonát a támadások közepette – A szerk.)

A traumákon túl a megváltozott életkörülmények okozta gazdasági és társadalmi változások, következésképpen a déli és északi lakosság számára érzékelhetőek a leginkább, emellett Tel-Aviv és nagyvárosi körzete menekülteket felvevő agglomerációi egy folyamatosan zajló átalakuláson mennek keresztül. Az említett Tel-Aviv az egyik legnagyobb bázisa az északi menekülteknek, akik az első hónapok bizonytalan félelmei után, lassan beilleszkedtek a nagyvárosi életbe. A gyerekek új iskolába és barátok közé kerültek, szüleik pedig többnyire munka nélkül, de már érezhetően otthonosabban mozognak a tömegben, beleértve a családdal együtt érkező nagyszülőket is. Szociológiai értelemben vett következtetések levonása még korai, az viszont érzékelhető, hogy akik közelebbi kontaktusban vannak az északi vagy déli menekültekkel, az egymásra való kulturális és vallási oda-vissza való hatás révén – beleértve e sorok íróját is –, érzékelhető egyfajta asszimilálódás.

Az ország ilyenformán kevésbé érintett régiói számára sem könnyű az élet, nehezen találni olyan családot, amely ne lenne érintett, fronton harcoló szeretteikért aggódva, az elhúzódó háború gazdaság terhei pedig a teljes lakosságot érintik.

Mindezek mellett, az elmúlt évtizedek alatt a szőnyeg alá söpört társadalmi problémák, mint az ultraortodoxok katonai sorkatonai szolgálata, illetve a civil házasság hasonlóan megosztó kérdések, a háború hatására hangsúlyozottan napirendre kerültek, politikai rendezésre várva.

Mi a véleményetek, meddig tarthatnak a gázai hadműveletek? Mikor kerülhet sor a tűzszünetre?

Függetlenül a Hamász álláspontjától, a tűzszünet jeruzsálemi eldöntése alapvetően politikai jellegű, és mivel a Netanjahu-kormány radikális koalíciós partnerei, mint Itamar Ben-Gvir [Otzma Jehudit] nemzetbiztonsági miniszter, illetve Becalel Szmotrich [Vallásos Cionizmus] pénzügyminiszter a gázai háború folytatását, illetve a libanoni invázió megkezdését részesítik előnyben, bármilyen tartalmú túsz- és tűzszüneti megállapodás ellenében a kormány megbuktatását helyezték kilátásba.

A gázai konfliktus az Egyesült Államokban okozott „túlméretezett” antiszemita, Izrael-ellenes hullámot okozott. A novemberi választások előtt álló Biden – Harris adminisztráció, a kedélyek megnyugtatására, értelemszerűen a háború lezárása felé irányuló tűzszüneti megállapodásra szólítja fel a feleket – ellenkező esetben a Hezbollah és Teherán fenyegeti a zsidó államot tervezett támadásával.

Benjámin Netanjahu saját kormányán belül is különutas politikájára alapozva, a múlt hónapban Washingtonban tartott kongresszusi beszédét követően, Donald Trump republikánus jelölt újraválasztásának támogatása mellett tette le a voksot. Álláspontját megerősítve, Trump floridai Mar-a-Lago birtokán történt személyes találkozó üzenete hasonlóképpen arra utal, hogy a Hamász-háború lezárásával, a háborús rendezéssel és a tűzszünettel Netanjahu várna – mert a volt elnök győzelmére számít, illetve beiktatására (újabb félév) vár. Trump többször hangoztatott véleménye a harcok minél előbbi befejezését szorgalmazza, amelyhez minden segítséget megígért. Egy Trump vezette, új republikánus kormány támogatásával, az izraeli miniszterelnök számításai szerint esetleg bevállalható lenne a tűzszünet, akár a kormány szétesése árán is. Nem mellesleg, az abszolút győzelem retorikája mellett újabb lendületet adna egy Trump által támogatott szaúdi normalizáció, amit – így, vagy úgy – a régióban lángra kapó ellentétek feloldására az egyetlen megoldásként emlegetnek. A pakliban persze az is benne van, hogy a meglepően jól teljesítő Joe Biden elnök lemondása után felkapott új jelölt, Kamala Harris nyeri a novemberi választásokat, ez esetben Netanjahu arra számít, hogy az időhúzásnak köszönhetően még mindig életben tarthatja kormányát legkevesebb fél évig azáltal, hogy függőben tartja a tűzszünetet.

Milyen a politikai közhangulat? Véleményed szerint lesznek-e a tűzszünet beállását követően előre hozott választások Izraelben? Milyen összetételű kormányt prognosztizálsz?

Jelenleg a Kneszet október végéig nyári szünetet tart, így csak egy különleges esetben összehívott plénum szavazhatná meg az új választások kiírását. Az előbb említett okokkal a háttérben, Benjámin Netanjahu a kivárásra alapozza kormánya jelenlegi politikai túlélését, az utcán tomboló túszokért tüntetők, illetve a többség által szorgalmazott október hetedikei mészárlások felelősségét vizsgáló bizottság, illetve az új választásokat szorgalmazók véleményével ellentétben. A miniszterelnök az állami vizsgálóbizottság felállítását, illetve az új választások kiírását – egyaránt a háború miatt – nem tartja relevánsnak.

Összességében, a kormány tagjai nem érdekeltek a szakításban, ettől függetlenül a koalíción belüli ellentétek, különös tekintettel az ultraortodox sorozási mentességet biztosító, ez ideig megakasztott törvény, illetve a háredi Sász párt vezetője, Árje Deri és Ben-Gvir között kialakult belhatalmi ellentétek is kétségessé teszik a koalíció hosszú távú túlélését. Nem utolsó, és különös tekintettel a háború miatt kialakult aggasztó gazdasági helyzetre, Szmotrics pénzügyminiszter és Netanjahu, a kifogásokkal egymást túllicitálva, értékelhető költségvetés vázlatával ez ideig nem állt elő, ami úgyszintén ingataggá teszi a kormányzást.

Mindent összevetve, a gázai konfliktust, és a nyomában kialakult többfrontos háborút Izrael egzisztenciális létéért vívott szabadságharcnak is szokás nevezni. A zsidó állam egzisztenciális jövője azonban nem feltétlenül területi jellegű, inkább a cionizmus megálmodója, Herzl által leszögezett általános zsidó értékek veszélyeztetése miatti aggodalmakra épül. A fentebb említett számos, társadalmon belüli ellentét, valamint a politikai és védelmi rendszer újjáépítése iránti igény, új választások kiírásával némi reményt adhatna azon többség számára, akik a nemzeti megbékélés érdekében erre igényt tartanak.

Biztosra nem lehet állítani, hogy ki lenne az előrehozott választások győztese. Mindenesetre körvonalazódik egy újfajta jobboldali tömörülés a politikába visszatérését tervező Naftali Bennett volt miniszterelnök, és az ellenzéki Avigdor Liberman, illetve Gideon Sza’arral az élen. Emellett, a hadikabinet volt minisztere, Beni Gantz jelentős támogatottsága is előrevetíti egy új formátumú koalíció lehetőségét.

Függetlenül attól, ki kapna lehetőséget az ország további vezetésére, így Tisa Beav után néhány nappal különösen aktuális, az előző, alig egy évet megért kormány összegzéseként, még az október hetedikei mészárlások előtt közzétett Bennett-nyilatkozat:

”Izrael Állam a zsidó politikai entitás harmadik esete a Szentföldön. Az első és második Templom idején mintegy 80 évig tudtuk egyben tartani nemzetünket, ami után a belső megosztottság szétszakított bennünket, és végül elveszítettük függetlenségüket. Izrael immár a 75.[76.] évében jár. Ez a harmadik esélyünk, és elhatároztuk, hogy ezúttal sikerrel járunk…”