„…a tagfelvételek az alapszabályi rendben történtek”

A MAOIH elnöke, Deutsch Róbert válaszolt a legutóbbi közgyűlés legitimitását kétségbe vonó tagok neki címzett levelére. Válaszát eljuttatta lapunk szerkesztőségéhez, melyet az alábbiakban közlünk.

Tisztelt Címzettek!

Alulírott Deutsch Róbert, mint a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség elnöke, „TILTAKOZÁS ÉS PETÍCIÓ” elnevezésű 2022. március 29-i keltezésű elektronikus levelükre – annak tételszámozását követve – az alábbi válaszokat adom:

Ad I.: A kérdést két irányból kell közelíteni, jelesül a 2021. január 31-i Közgyűlési akarat, illetve az Alapszabályi rendelkezések oldaláról.

a) A Közgyűlési akarat: a 2021. január 31-i Közgyűlés elnököt és főtitkárt választott, de az idő előrehaladtával a Közgyűlés úgy döntött, hogy további elöljáró(ka)t majd legközelebb választanak. Ezen Közgyűlési magatartást nem lehet másképpen értelmezni, mint hogy a Közgyűlésnek az volt az akarata, hogy a megválasztott két személy (elnök és főtitkár) vigye a hitközség ügyeit, ideértve az elöljárósági jogosítványokat is. Ellenkező álláspont elfogadása esetén a Hitközség működésképtelen lett volna, mely nyilvánvalóan nem lehetett a Közgyűlési akarat.

b) Alapszabály az Elöljáróság körében:

A releváns alapszabályi rendelkezés az alábbi:

 

Látható, hogy egy bekezdésen belül is ellentmondás feszül, hiszen a vastagon kiemelt „maximum” szócskát nem lehet másképpen értelmezni, hogy annál kisebb létszámban is életre lehet hívni az elöljáróságot, ezzel szemben a c) pontban „3 tag” szöveg szerepel. Az ellentmondás feloldását a „maximum” szócska adja, mely nyilván nem véletlenül került kiemelésre a szövegből, ekként a szabály úgy értelmezendő, hogy az elöljáróság minimum 3 (elnök-főtitkár-tag), de maximum 5 főből állhat. Ha három tagú – azaz minimális létszámú – elöljáróságból indulunk ki, és a 2021. január 31-i Közgyűlési magatartás alapján ebből kell kiindulni, úgy a kettő tag a háromhoz képest többséget jelent, azaz elnök és főtitkár együttes igenlő döntése megfelel az elöljárósági döntés minimális követelményének.

 A Hitközségi Szervek Tanácskozásának Rendje szövegrészben levélírók által felhívott 2. pont is ezen logika mellett értelmezendő, azaz jelen helyzetben nem alkalmazandó.

Ad. II.: A Közgyűlés a jogi kereteket biztosító – már sokszor hivatkozott – kormányrendelet és az Alapszabály szellemisége (ld. előző pont) szerint lett összehívva, illetve gyász okán kettő nappal elhalasztva.

Ad. III. Az előbbi levezetés alapján a tagfelvételek az alapszabályi rendben történtek, elnök és főtitkár közös ellenjegyzése mellett.

Kénytelen vagyok visszautasítani nem csak a saját, hanem főtitkár úr nevében is levelük „egyfajta szervezett választási csalás” és a „szavazati jog eme gátlástalan manipulálás” fordulatait. Felhívom a petíció szövegezőit, hogy a jövőben tartózkodjanak a rágalmazás és becsületsértés tényállásait kimerítőnek minősíthető közlések megfogalmazásától!

Levelükben felróják, hogy az „elnök jelöltjei” kerültek megválasztásra, a közgyűlésen „nem sokszor”, csak mintegy 4-5 alkalommal hívtam fel a jelenlévők figyelmét, hogy jelöljenek további tagokat az elöljáróságba.  …urat kifejezetten megszólítottam, hogy jelöltesse magát, de elzárkózott.

Ad. IV: Ugyancsak visszautasítom a Közgyűlés levezetésére vonatkozó „a saját kénye-kedve szerint” megjegyzésüket. Mindenki szót kapott, aki kért. Deutsch Gábor tagtársunk a közgyűlés napján (!) hunyt el, nyilván a hivatalos névjegyzékben még szerepelt, de erre külön ki is tértünk a Közgyűlésen. A halál ténye okán már nem tag névjegyzékből való kiesése egyébként csak a Közgyűlés legitimitását erősíti, lévén annál nagyobb volt a részvételi arány.

Ad. V. A hivatkozott kormányrendelet szerinti tartalommal fog elkészülni az ülés jegyzőkönyve, melyet a tagság részére hozzáférhetővé fogunk tenni.

Összegezve: a MAOIH 2022. március 22-i Közgyűlése törvényes és alapszabályszerű volt. Mindezek alapján új Közgyűlés kiírására a Petícióban megjelölt okok miatt nincs szükség.

Mind jómagam, mind az Elöljáróság a tárgybeli Közgyűléssel kapcsolatos kérdéseket lezártnak tekinti.

Egy korábbi levelemben is felhívtam a Tagtársak figyelmét az 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról alábbi szabályára:

„8. § (2) A vallási közösség hitelvei, belső törvénye, alapszabálya, szervezeti és működési szabályzata vagy azoknak megfelelő más szabályzata (a továbbiakban együtt: belső szabály) alapján hozott határozat érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható, azt állami hatóság nem vizsgálhatja. A vallási közösség belső szabályon alapuló döntését állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül, a jogszabályban nem szabályozott belső jogviszonyokból eredő jogviták elbírálására állami szervnek nincs hatásköre.”

Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy bármit meg lehet tenni, éppen ellenkezőleg: mivel világi jogi útmutatót esetleges jogvitáinkban ezekben a kérdésekben nem kaphatunk, így felelősségünk – mindannyiunknak (!) – még nagyobb. Felesleges petíciók írogatása helyett nézetbeli különbségeinket közösen kell feloldanunk. Ebben, az egymást partnernek tekintő hozzáállásban én eddig is partner voltam, az újonnan megválasztott elöljárók is ezt az utat kívánják járni, bízom benne, hogy a tagság is így gondolkodik.

Budapest, 2022. április 1.

Hittestvéri üdvözlettel:

Deutsch Róbert

elnök