A szerdai antiszemitizmus-konferencia margójára

Írta: Gadó János - Rovat: Politika, Történelem

Hogyan lehetséges, hogy a Soros-ellenes kampányt menedzselő, ellenségképekre építkező magyar kormány lankadatlan küzdelmet hirdet az antiszemitizmus ellen? És miért kap ehhez egyes zsidó körökből támogatást?

A Fidesz kormányt a rendszerváltás óta példátlan központosítási törekvés jellemzi. Nemcsak a politikai irányítást és a gazdaságot, hanem az ezek erkölcsi fedezetéül szolgáló ideológiai szférát is igyekszik uralma alá vonni, és kívülálló erőknek mindebből csak annyit hagy meg, ami nem veszélyezteti hegemón hatalmát.

Van ennek a hatalomépítésnek egy új, nagyon szokatlan, bár logikus eleme: a kormány rendkívül aktív politikával igyekszik megmondani azt is, hogy mi az antiszemitizmus és kik az antiszemiták.

21. századi nyugati világunkban, ahol a Holokauszt vált az emberiség történelmének elsődleges összehasonlítási sarokpontjává, elementáris erkölcsi mércévé, a zsidók immár megkerülhetetlenek. Így a kormány nem is nagyon cselekedhet másként: ha már egyszer a zsidó ügy megkerülhetetlen, akkor jobb uralni, minthogy ez uraljon bennünket – gondolhatják. Így mi mondjuk meg, kik az antiszemiták, nem pedig ránk mondják ugyanezt. Bolond az, aki a mozdony elé áll a nyílt pályán. Fel kell rá szállni és át kell venni az irányítást.

Ennek a törekvésnek a jegyében bőséges pénzügyi támogatásban részesítenek minden antiszemitizmus elleni tanácskozást, konferenciát, felmérést, továbbá Holokauszt megemlékezést – feltéve, hogy időről időre ők is ott lehetnek és elmondhatják, mi a Holokauszt tanulsága, ki az antiszemita és hogyan kell ellene küzdeni.

Így lehetséges, hogy a Soros-ellenes kampányt menedzselő, ellenségképekre építkező kormány lankadatlan küzdelmet hirdet az antiszemitizmus ellen, és leantiszemitázza legfőbb riválisát.

Mindez remekül megmutatkozott a szerdán tartott konferencián, melynek két témaköre az antiszemitizmus és (vélhetően a kormány kívánságára) a migráció volt.

*

Úgy tűnik, a kormány ehhez a politikájához a Chabad/EMIH felekezetet találta meg partnernek. Hogy miért? Mert ennek a mozgalomnak van víziója, és tudja, mit akar. Nagy ívű vallásos céljait követő közösségről van szó, amely könnyebben tesz politikai engedményeket a hatalomnak, mert számára a politika nem végcél. Ugyanakkor a Chabad mozgalom felismerte a zsidó politika fontosságát, ezért látunk Chabad rabbikat a hatalom közelében Magyarországon, Lengyelországban, Oroszországban. A hatalom pedig, a legitimációért cserébe, szíves örömest ad a mozgalomnak lehetőséget vallásos intézményei kiépítésére. Ezek az intézmények (óvodák, iskolák, kulturális központok, stb.) fogják visszavezetni az elvilágiasodott zsidókat, főként azok gyermekeit, a Tóra szelleméhez – reméli a Chabad mozgalom, amely hatalmas energiával építi infrastruktúráját.

A Mazsihisznek a maga részéről nincsenek víziói, identitásválságban szenved, leginkább a megmaradással van elfoglalva. Vannak már identitással kapcsolatos érdekes viták, de a reakciók egyelőre lagymatagok, nem „hatoltak be a tömegekbe”.

Az egyéb zsidó szervezetek gyengék, nem komoly partnerek, kormányt legitimáló feladatra alkalmatlanok.

Magyarországon a Mazsihisznél jóval erősebbek, elszántabbak a „nem zsidó zsidók”. Ők azok az erősen asszimilált, zsidó felmenőkkel rendelkező emberek, akik zsidó identitásukat az emberiség egyetemes megjavítása ügyébe szublimálják, így itthon a magyar demokrácia védelmét és egyéb progresszív ügyeket (kisebbségvédelem, antirasszizmus, melegjogok, női jogok, stb.) írnak fel zászlajukra. A zsidóság számukra inkább a múlt: főként az antiszemitizmus megjelenése esetén fontos számukra. Szerethetik a zsidó történelmet, kultúrát, de Izrael és más zsidó közösségek számukra másodlagosak, kommunikációjukban ez a téma ritkán jelenik meg, sokszor gyanakvással tekintenek a zsidó államra, mint nyugat-európai progresszív körökben szokás.

*

A Chabad mozgalom szelleme teljesen más: politikájában a világ zsidóságának egészét tartja szem előtt, és mindezt átfogó, jövőorientált koncepció keretében teszi. Izrael, a zsidók állama így természetesen elsőrangú fontossággal bír számára, helyzetét átlátja és igyekszik lépéseit segíteni. (Az izraeli vallásos közösségnek nyújtott engedményekért is, persze.)

Az önmagát kereső, identitásában bizonytalan neológ zsidóság képviselője, a Mazsihisz nem lát az ország határain túl, nincs semmiféle aktív, céltudatos külpolitikája, szellemileg nem kapcsolódik semmilyen nemzetközi zsidó vallási irányzathoz. Így, nemzetközi ügyekben járatlanul, Izrael államára naiv áhítattal tekint, helyzetét, politikáját mélységében nem érti, nem ismeri, és döbbent csodálkozással figyeli, ha a zsidó állam a saját érdekeit képviseli, amelyek óhatatlanul szembekerülnek néha más zsidó érdekekkel.

A „nem zsidó zsidókról” gyakran ugyanez mondató el: nem foglalkoznak (legfeljebb néha rokonszenveznek) Izraellel, számukra a politika dimenzióit az Orbán-rendszer elleni küzdelem tölti ki és az ehhez nem igazodó izraeli politikát úgy tekintik, mint a szabadság egyetemes ügyének elárulását.

Így tehát a Chabad koncepciózus, távlatos Izrael-politikáját a magyar zsidók többsége nem látja át, mert láthatárukat kitölti az Orbán-rezsim elleni küzdelem. Ez a küzdelem nem lenne ilyen ádáz, ha nem lenne mögötte az elmúlt száz év, a numerus clausustól, a zsidótörvényeken át, a deportálásokig. A magyar zsidók számára mindenfajta agresszív nacionalizmus, teljesen érthetően, a Vészkorszak halálos veszedelmét idézi fel. A magyar zsidó identitás először és másodszor Holokauszt identitás. 1944 után ez nem is lehet másképp.

És a Mazsihisz mélységesen magyar zsidó szervezet.

*

Az Orbán rezsimmel szembeni – elementáris félelmektől és indulatoktól fűtött – küzdelemben a magyar zsidók túlnyomó többsége nem veszi észre, hogy tőlünk nyugatra kialakult egy újfajta veszedelem: a zsidógyűlölet immár az általuk nagyra tartott, kisebbségvédő, emberjogi nyelven szólal meg. (Izrael „kirekesztő”, „rasszista”, „kolonialista”, „népirtó”, stb.) A 21. század nyelvén beszél tehát, éppen úgy, ahogy korábban is mindig a kor embere számára jól érthető nyelvén szólalt meg a zsidógyűlölet.

A fentiek következtében azok az európai országok, amelyek e korszerű eszmékre alapozzák politikájukat, nyitottak lesznek az újfajta zsidógyűlöletre. Így ütközik Izrael egyre nagyobb ellenállásba, amikor Nyugat-Európában próbálja politikáját érvényesíteni. Viszont nyitott kapukra talál Közép-Kelet-Európában, ahol az uralmon lévő nacionalista kormányok éppen az emberjogi, kisebbségvédő szellem ellen küzdenek, valamely ókonzervatív, keresztény mázzal leöntött nacionalizmus zászlaja alatt.

A jelenlegi Izraeli vezetés választott: úgy mérte fel a helyzetet, hogy korszerű, emberjogi nyelven megszólaló zsidógyűlölet, melynek nevében rendszeresen megbélyegzik Izraelt a világ számtalan fórumán, immár a nagyobb veszedelmet jelenti. És ha nagyon nehezen tud a haladó Európával közös értékekre építkezni, mert elutasításra talál, akkor közös érdekekre építkezik más, kevésbé demokratikus országokkal – Magyarországtól Kínáig.

A külföldi gyökerű, világpolitikában jártas Chabad pontosan átlátja ezt a helyzetet és támogatja ezt a politikát. Felkészült, reálpolitikus, azért olyan hatékony. A magyar zsidók többsége pedig nem is érti, miről van szó. Nem az a baj, hogy nem ért egyet a Chabaddal; az a baj, hogy nem érti, mi történik körülötte.

*

A Chabad Lubavits egyfelől kelet-európai, messianisztikus szellemiségű, másfelől amerikai központú és amerikai hatékonyságú szervezet, amelynek helyi képviseletei vannak Magyarországon, Oroszországban, stb. Világméretekben gondolkodik, egyetemes, misztikus vallási célokat követ, melyek a történelmen kívül léteznek. Így tehát a Chabad a Holokauszt emlékén is felül tud emelkedni – amire a magyar zsidók nyilván nem lehetnek képesek.

A fentiek fényében válik tehát érthetővé, miért adja meg a Chabad a kósersági pecsétet az Orbán-rendszer zsidópolitikájára: mert nem a magyar múlt az elsődleges számára, hanem az egyetemes zsidóság jövőjével kapcsolatos víziói, amelyet messianisztikus elszántsággal, amerikai pragmatizmussal és komoly politikai felkészültséggel igyekszik megvalósítani. E nagy víziókhoz képest másodlagos, hogy éppen ki ajánlkozik mindehhez partnerként.

támogatás

Címkék:antiszemitizmus, Chabad, konferencia, Orbán-kormány