A status quot “fel kell robbantani”

Magyar ajkú izraeliek a választásokról

Izraelben élő magyar ajkúak fiatalabb nemzedékéhez fordultunk kérdéseinkkel: Milyen szempontok szerint szavaztak a választáson, milyen kérdések, megoldandó problémák foglalkoztatták őket, amikor leadták voksukat? Alább Schuler Eitan válaszát olvashatják.

 

Az elmúlt 20 évben bejártam az izraeli politikai térkép majdnem minden zegét-zugát.

Érdekes fordulat történt az elmúlt években: egyre inkább a jelöltek és nem a pártok határozzák meg, hogy a választók kire szavaznak. Például Cipi Livninek ez a harmadik pártja (Likud -> Kadima -> Hatnua), és mindenhová viszi magával a választóit.

Rég rájöttem arra, hogy nincs olyan párt, amely minden területen képviselné a nézeteimet. Ezért kiválasztottam a számomra legfontosabb pontot, és a szerint szavaztam.

De milyen szempontok szerint is lehet szavazni?

 

Izraeli-arab konfliktus

Sokáig ez határozta meg, hogyan szavazok. De húsz év alatt a biztonsági helyzet nem sokat  változott. Voltak persze háborúk, intifáda, de húsz éve is élhető volt az ország, és most is az. Hosszú távú megoldást a mai kül- és belpolitikai helyzetben nem igazán látok. Túl sokan szavaznak csak eszerint. Vannak más témák, amiket elhanyagolunk.

 

Gazdasági helyzet

A két évvel ezelőtt elkezdődött tiltakozási hullám elcsendesült. Az a középosztály, amely akkor kint volt a 400 ezer fős tüntetésen, szerintem most leginkább Yair Lapid-ra szavazott, aki komoly változásokat ígér.

 

Vallásos-nemvallásos ellentét

A három nagy vallásos párt (Aguda, Sasz és Yehadut Hatora) egyre nagyobb helyet foglal el a Kneszetben, választóik demográfiai előnye miatt. A magas népszaporulat hosszú távon nekik kedvez.

Persze még más szempontok alapján is lehet szavazni, de szerintem ma a legfontosabb probléma az áthidalhatatlannak látszó ellentét a vallásos és a nem vallásos emberek között, és ennek hatása a demokráciánkra.

Nem az emberek lelki-vallási életéről beszélek, mert mindenki abban hisz, amiben akar. Ám az a status-quo, ami Ben Gurion idejéből maradt vissza, eldeformálódott változatban ma is él. Például a legnagyobb nem vallásos városban, Tel Avivban még mindig nincsen szombaton tömegközlekedés. Még mindig nincsen polgári esküvő. Ahányszor felmerül ez (vagy hasonló) téma különböző politikai fórumokon, rendre megbukik. Az a vallásos réteg, amely, a status-quo mögé bújva, nem veszi ki a részét a közterhekből – adófizetés, hadiszolgálat, stb. – a pártjain keresztül képes rákényszeríteni elveit a nem vallásos többségre. Szerintem többek között ezért kellene egy alkotmány – merthogy az nincs. Ezért tudott az egykori status-quo fennmaradni és így eltorzulni.

Már most látszik a demográfiai térképet nézve, hogy ötven év múlva itt vallásos többség lesz.

Ezért véleményem szerint ezt a status-quot erőszakosan darabokra kell verni, „fel kell robbantani”. Ha ezt nem tesszük meg, akkor 50 év múlva itt egy vallási diktatúra lehet. Viszont ha addig sikerülne egy olyan alkotmányt összehozni, amely megvédi az állampolgárokat a vallásos (vagy más) törvénykezéstől, akkor a vallásos többség nem tud majd ilyen durván beleavatkozni a nem vallásos emberek életébe. Ezt a változást most még el lehet hozni. 20 év múlva már kérdéses.

Ennél fogva úgy döntöttem, hogy egy liberális kispártra szavazok és Ale Yarok céduláját tettem a borítékba. Nem éppen a marihuána legalizálási céljaik miatt, hanem inkább azért, mert alkotmányt akarnak, és más kérdésekben sem állnak távol nézeteimtől. Sajnos a Kneszetbe nem kerültek be, csak 35000 szavazatot kaptak.

Továbbá nagyon örülök Yair Lapid sikerének. Remélem változást fog hozni, és nem fogja ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint apja annak idején.