„A soha többé most van” – a német parlament határozata az antiszemitizmusról

A zsidó élet védelmét célzó indítvány címe: „A soha többé most van: a zsidó élet védelme, megőrzése és megerősítése Németországban”. Célja az antiszemitizmus elleni küzdelem kiszélesítése.

A november 7-én elfogadott határozat felszólít a joghézagok megszüntetésére és a jogszabályok következetes alkalmazására, különösen a büntetőjogban, valamint tartózkodási, menekültügyi és állampolgársági kérdésekben. A határozat jogi szempontból nem kötelező érvényű, viszont fontos erkölcsi és politikai jelentőséggel bír.

A szociáldemokraták (SPD), a Zöldek, a liberálisok (FDP), a kereszténydemokraták (CDU) valamint a keresztényszociálisok (CSU) pártokon átívelő, közös indítványát az említett frakciók mellett a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak párt (AfD) is megszavazta. A baloldali Die Linke viszont tartózkodott, a baloldali nacionalista Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) pedig az indítvány ellen foglalt állást.

Több mint egy évbe telt, mire az állásfoglalás szövegét sikerült úgy megfogalmazni, hogy elő lehessen terjeszteni. Az Izrael elleni Hamász-támadás hatására már tavaly felmerült az SPD, a Zöldek, az FDP és a CDU/CSU közös állásfoglalásának az ötlete. A folyamatos megfogalmazásbeli véleménykülönbségek miatt még idén október 7-én, a Hamász-mészárlások évfordulóján sem született meg a közös határozat. Egyre nagyobb volt az aggodalom, hogy még az 1938-as novemberi pogromokról (Kristallnacht) való megemlékezés napjára, november 9-ére sem jutnak a felek dűlőre, mivel a szavazást is többhetes tüzes társadalmi vita előzte meg.

Az egyik, végül elfogadott szakasz, amely nevén nevezi napjaink egyik égető problémáját, különösen heves szócsatát váltott ki: „Az elmúlt hónapokban világossá vált az észak-afrikai és közel-keleti országokból érkező bevándorláson alapuló antiszemitizmus riasztó mértéke, – részben az iszlamista és Izrael-ellenes állami indoktrinációnak köszönhetően – széles körben elterjedt az antiszemitizmus és az Izraellel szembeni ellenséges magatartás”.

A Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség (IHRA) antiszemitizmus munkadefiníciója értelmezését illetően, ami fontos része a határozatnak, szintén voltak nézeteltérések. Az IHRA definíciója többek között kimondja, hogy az antiszemitizmus megnyilvánulásai irányulhatnak Izrael állam ellen is, amely zsidó kollektívaként értelmezhető.

A Wissenschaftskolleg zu Berlin nevű társadalomtudománnyal foglalkozó kutatóintézet rektora, Barbara Stollberg-Rilinger kijelentette, hogy „az IHRA meghatározása pontatlan, és „ez hihetetlenül nyitottá teszi a visszaélésekre”. A történész arra figyelmeztetett, hogy az antiszemitizmus vádja „kiváló eszköz lehet a politikai ellenfelek elhallgattatására és rágalmazására”.

Számos felszólaló, különösen a kulturális élet szereplői, bírálták az állami finanszírozásra vonatkozó szigorúbb antiszemitizmus-követelményeket. A kritizálók attól tartanak, hogy a határozat ezáltal korlátozná a véleménynyilvánítási és a művészeti szabadságot.

Mások úgy gondolták, az indítvány nem eléggé határozott. Ők a „relativizáló megközelítést és a Izraelhez kapcsolódó, baloldali növekvő antiszemitizmust” bírálták, és felszólították a kabinetet, hogy „aktívan támogassa Izrael állam létjogosultságát és törvényes biztonsági érdekeit”. A kabinetnek arra kellene törekednie, hogy az IHRA munkadefiníciója döntő tényezőként szerepeljen a szövetségi tartományok és a helyi hatóságok által hozott döntésekben, például bizonyos projektek finanszírozása tekintetében.

Konstantin Kuhle az FDP részéről így méltatta a kialakult szócsatát: „Ritkán fordult elő, hogy egy állásfoglalást ilyen széles körben megvitattak volna”. Ráadásul az indítványnak nem az a célja, hogy véget vessen az antiszemitizmusról szóló vitának, hanem hogy „gondolkodásra, elmélkedésre és vitára ösztönözzön”.

Az állásfoglalás ellen szavazó BSW képviselője azt állította, hogy a javaslattevők „rossz szolgálatot tesznek az antiszemitizmus elleni küzdelemnek”. Aki az izraeli kormányt bírálja, az az „antiszemitizmus gyanújába keveredhet”, így az állásfoglalás „támadás az alaptörvény és a nemzetközi jog ellen”.

Nem mindenkinek tetszik egyértelműen az elfogadott szöveg. Így például az Amnesty International németországi szervezetének a főtitkára, Julia Duchrow csalódottságának adott hangot: „Az Amnesty International kifejezetten üdvözli azt a célt, hogy [a Bundestag] intézkedéseket kezdeményezzen az antiszemitizmus és a rasszizmus elleni küzdelem és a németországi zsidó élet védelme érdekében. A ma elfogadott határozat azonban […] nemcsak nem éri el ezt a célt, hanem az alapvető és emberi jogok súlyos megsértésének, valamint jogbizonytalanságnak ad teret. Ez az állásfoglalás lehetőséget ad a visszaéléseknek, kriminalizálja az izraeli kormány politikájának jogos kritikáját, és az „importált antiszemitizmus” rasszista narratíváját szolgálja.”

A zsidó szervezetek üdvözölték a határozatot. Christoph Heubner, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság ügyvezető alelnöke elmondta: „A holokauszt túlélői számára az antiszemitizmusról szóló határozat elfogadása a német Bundestagban jó hír és fontos gesztus a fenyegetettség idején”.

Josef Schuster, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke egyebek közt  így nyilatkozott a Jüdische Allgemeine zsidó hetilap hasábjain: „A parlament antiszemitizmusról szóló állásfoglalása nehéz politikai időkben jelzi, hogy az antiszemitizmus Németországban egyszerűen elfogadhatatlan. Hálás vagyok ezért”.