A sanda és a suta – avagy a zsidó kártya a főpolgármesteri kampányban

A Heti Válasz sandán célozgat Falus Ferenc, a baloldal főpolgármester-jelöltjének zsidóságára, zsidó szervezeti kötődésére, merthogy a Magyarországi Zsidó Szociális Alapítvány kuratóriumának elnöke.

A jobboldal ökle így fogalmaz: „a szervezet osztja szét az amerikai kézen eltűnt náci aranyvonat után, vagyis a magyarországi zsidóságtól elvett vagyonért járó kárpótlást (…) Mi sem jellemzőbb Falusra, mint hogy az alapítvány kulcspozíciójába úgy került, hogy forrásaink szerint a zsidó közéletben semmilyen szerepet nem vállalt, de a holokauszt idei, 70. emlékévében sem volt látható egyetlen nyilvános megemlékezésen sem. (Vagy csak senki nem vette észre).”

A sandaság nyilvánvaló: itt van ez a zsidó, aki ráadásul titokzsidó, amerikai kézen eltűnt zsidó pénzeket oszt, és még csak holokauszt-megemlékezésekre se jár – eszetekbe ne jusson megválasztani, magyarok.

Ezt még csak értjük. Az antiszemitizmus Magyarországon tényező, és egy jobboldali lap – kicsit izzadtságszagúan – megpróbálja felhasználja a zsidó-kártyát, hogy ellehetetlenítse a baloldal jelöltjét.

Azt azonban nem értjük, miért nem büszkén hangoztatott tény a baloldalon, hogy jelöltjük egy rangos magyar zsidó szociális alapítvány, a történelmi múltra, hatalmas érdemekre visszatekintő Joint magyarországi partnerének felelős vezetői posztját tölti be. Miért nem hivatkoznak büszkén felelős munkájára, az alapítvány által gondozott idős túlélőkre és rászorulókra? Miért nem képviselik büszkén, hogy lehet egyszerre fontos szakmai tevékenységet végezni, lehet egy vallási/kulturális/kisebbségi közösségben is tevékenykedni, majd a város, vagy az országos politikában is szerepet vállalni?

Nem kell feltétlenül Holokauszt-megemlékezésekre járni, de a közéletben túl kéne lépni a Holokauszt okozta görcsökön. És ha vannak is antiszemiták Magyarországon és Budapesten szép számmal (nem feltétlenül csak jobboldali pártszimpátiával – lásd a korábbi felméréseket), akkor is illő nyílttá tenni a zsidó kötődéseket a közéletben.

Két okból.

Egyrészt, hogy ne legyen leleplezhető titok azok szemében, akik negatívan viszonyulnak hozzá, másrészt azonosulási pont lehessen azok számára, akik pozitívan kötődnek e tényhez.

Mert például lehetséges, hogy a „Jewish vote”, a zsidó szavazat számít egy olyan városban, amelyben mintegy százezer zsidó él, s még néhány százezer azok száma, akik kötődnek hozzájuk.

Ráadásul, ez utóbbiak száma még nőhet is, ha a zsidók nyíltan, bátran vállalják zsidóságukat, miközben tenni akarnak az ország jólétéért.