A romániai zsidó közösség – a jelen és a perspektívák

A cikk címében szereplő megfogalmazások már régóta foglalkoztatják a 38 romániai hitközséget ernyőként képviselő Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetőségét, amely aggályait is kifejezte ez ügyben.

A perspektíva kérdése nem új keletű, valójában közvetlenül a második világháború után merült föl először, amikor a romániai zsidóság létszáma majdnem a felére csökkent, hiszen 1938-ban még körülbelül 800 000 zsidó élt az országban.

Románia, amely 1944. augusztus 23-ig a hitleri Németország szövetségese volt, ugyanazt a rasszista és antiszemita politikát követte, mint a többi csatlósország. Az antiszemitizmus nem volt új jelenség, ahogyan azt a történelem feljegyezte. Az Antonescu rezsim saját zsidóüldözési módszereit alkalmazta. A zsidók – kivéve az észak-erdélyi területeket, amelyek magyar közigazgatás alatt álltak 1940-1944 között, és amelynek zsidóságát Auschwitzba deportálták – nem kerültek lengyelországi táborokba, viszont a szovjetellenes háború kezdete után a román hadsereg által meghódított Dnyeszteren túli területekre deportálták az Észak-Moldovában és Bukovinában élőket. Igaz, itt nem voltak gázkamrák, de volt sok más eszköz, amely több mint 300 000 zsidó halálához vezetett: lelőtték őket, útközben haltak meg a hideg, éhezés, betegségek miatt, vagy a Bugon túli területekre vezényelték őket munkára, ahol viszont már a német hadsereg tevékenykedett.

A deportáltaknak annyi esélyük volt, hogy ellenétben a lengyelországi haláltáborokkal, itt pénzzel némileg megkönnyíthették életüket.

A hatóságok is engedélyezték a csomagküldést, még akkor is, ha zsidó kommunisták is internáltak voltak. Bár Hitler arra kérte Antonescu tábornagyot, hogy deportálja a többi zsidót is, főleg dél-Erdélyből, a háború folyamata ezt nem tette lehetővé. Antonescu kijelentette, hogy – bár sajnálatára –, a zsidók alkupozíciót jelentenek, ha Németország elveszti a háborút.

A háború befejezése után a közösség újjászerveződött. Az észak-erdélyi zsidóság pusztulása miatt a haszid, neológ, status quo rítusú zsidók gyakorlatilag eltűntek. Ezért, a kommunista rendszer kiépülése után úgy döntöttek, hogy összpontosítani kell a maradék zsidóságot a konzervatív ortodox irányzat szerint. Ugyanakkor megalakult a Zsidó Demokrata Bizottság, egyfajta civil szervezet, amely baloldali világi zsidókból állt, de néhány évnyi tevékenység után feloszlatta magát.

A közösségek megmentése Moses Rosen baloldali ügyvédnek, későbbi főrabbinak köszönhető, aki a háború elején kommunista vezetőkkel raboskodott együtt. Ő lett a Zsidó Hitközségek Szövetsége vezetőjének, Alexandru Șafran rabbinak az utódja, akit száműzetésbe kényszerítettek a román hatóságok.

Moses Rosen sikeresen fenntartotta a romániai zsidóságot, kapcsolatai és kompromisszumai által:

kulturális rendezvényeket szervezett, Talmud-Tóra tanfolyamokat tartott, sőt, sikerült behoznia az országba a Joint képviseletét, majd amerikai segítséggel megmentette a bukaresti zsinagógákat a Ceaușescu korszak rombolásaitól. De a romániai zsidó lakosság száma (akár a német kisebbségé is), csökkeni kezdett, mivel a román állam kivándorlási politikát a meggazdagodás elfogadható eszközének tekintette. Ha az elején a zsidókért cserébe mindenféle árut kapott a román állam, még olajkitermelő létesítményeket is, a Ceaușescu-rezsim idején a kivándorlók, zsidók vagy németek árát nyugati valutában számolták.

1989 után a kivándorlási hullám folytatódott, de a cél ezúttal nemcsak Izrael volt, hanem különböző európai országok és az Egyesült Államok is. Így, a közösségek tagjainak száma az öregedéssel párhuzamosan csökkent. Sajnos, manapság nem léteznek olyan források, amelyek megváltoztatnák ezt a tendenciát.

Hány zsidó él Romániában? Ezen a téren ellentmondás van a Szövetség által prezentált számadatok és a hivatalos népszámlálási eredmények között. Az utóbbi kérdőíveiben rákérdeztek az etnikai hovatartozásra, az anyanyelvre és a vallásra, de a válasz nem volt kötelező. Romániában a zsidók azon 18 kisebbség közé tartoznak, amelyek képviselettel rendelkeznek a parlamentben, és állami támogatásban részesülnek, számuktól függően. Ezért e mutató nem közömbös.

Az előző, 2011-es népszámlálás során – a zsidó közösségben regisztrált 9 ezer főhöz képest – kevesebb, mint 4000-en vallották magukat zsidónak. A Szövetség vitatta ezt az adatot, de azt elismerte, hogy a közösségekbe beiratkozottak egy része nem zsidó családtag, tehát a valós szám körülbelül 7000 lenne. A 2022-es népszámlálás, bár hivatalosan nem tették még közzé a számokat, azt mutatja, hogy

Romániában körülbelül 2500 zsidó etnikumú és 2000 mózeshitű polgár él.

Feltehetően ezeket a számokat a Szövetség vezetősége ismét vitatni fogja.

Függetlenül a tényleges számoktól, élénk és sokoldalú zsidó élet folyik nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban is. Vallásos és nagyobb ünnepnapokon, legalábbis Bukarestben, a fő zsinagóga, a Choral/Kórus mindig tele van. A Szövetség és az állami szervek közötti kapcsolatok nagyon jók, így gyakran az állam legmagasabb szintű képviselői is részt vesznek a vallási eseményeken. Ez a jó együttműködés azt eredményezte, hogy a bukaresti és az országbeli zsinagógák némelyikének helyreállítására jelentős pénzeszközök jutottak.

Mint említettem a Szövetségnek van egy képviselője a Parlamentben, Silviu Vexler elnök személyében. Sikerült elérnie, hogy olyan törvényeket fogadjanak el, amelyek a zsidó életet és a holokauszt-túlélőket segítik mind anyagilag, mind azáltal, hogy megőrizzük ennek a tragédiának az emlékét. Másrészt igyekezet tapasztalható a zsidó kulturális élet, a zsidó személyiségek népszerűsítése érdekében, akik a román kultúra számára is fontosak; a kormány mellett működő Etnikumközi Osztály anyagi hozzájárulásával létezik egy kiadó, a Hasefer és egy folyóirat, a havonta megjelenő Zsidó valóság. A Zsidó Történelem Tanulmányozásának Központja értékes anyagokat készít a Kárpátokon túli romániai zsidók történelméről, az erdélyiekét pedig a kolozsvári, aradi, temesvári, nagyváradi egyetemek mellett szervezett zsidó kutatási központok tanulmányozzák. Tervbe van véve egy Zsidó Nemzeti Múzeum létrehozása, egy kormányzati szerv, a „Romániai Holokauszttanulmányok Intézete’’ égisze alatt, amely a zsidók és a holokauszt történetét mutatná be. A kisebb közösségekben is zsidó múzeumokat hoztak létre. A 2022/2023-as tanévtől kezdve a középiskolákban kötelező lett a zsidók és a holokauszt történetének tanítása. Különböző szimpóziumok szerveződnek zsidó témákban, a legfontosabb események megjelölésével: a Holokauszt Nemzetközi Napja, a romániai Holokauszt Napja, megemlékezés a bukaresti pogromról, évente kétszer az Európai Zsidó Egyetem, izraeli előadókkal.

A Szövetség legfőbb prioritása a holokauszt túlélőinek gondozása,

amelynek anyagi fedezetét nagymértékben a Claims Conference és a Joint biztosítja. Bukarestben és Aradon idősek otthona létezik azok számára, akik nem akarnak, vagy nem tudnak egyedül élni. Ugyanakkor a Claims Conference egy otthonápolási programot is biztosít.

Mindez a pohár tele része. Az üres rész arra vonatkozik, amint az elején már említettem, hogy a zsidó lakosság száma drasztikusan csökken. Az e területen dolgozó kutatók és a Szövetség vezetősége szerint is, egy évtized múlva a zsidó lakosság a nagy központokban fog fennmaradni. Sok olyan helységből, ahol a számuk ma nem haladja meg a 40-50 főt, el fog tűnni a zsidóság.

Mind a nagy, mind a kisebb közösségek felügyelete és igazgatása alatt van számos temető, olyan településeken is, ahol nincs már zsidó. Ezeknek a fenntartására, gondozására olyan pénzeszközökre van szükség, amelyek valójában nem állnak rendelkezésre, így az egyes önkormányzatok vagy a külföldi zsidó szervezetek segítéségére szorulnak. Sok zsinagógát újjáépítettek, de néhány közülük zsidó nélkül áll. Ahol lehetett, bérbe adták őket, így a karbantartásuk valamennyire megtérül.

Romániában az antiszemitizmus nem annyira látható, mint más országokban, a közösségek és a zsidók nem érzik magukat annyira fenyegetve, de természetesen vannak biztonsági intézkedések. Megjelennek antiszemita és szélsőjobboldali kiadványok, és bár vannak a háborús bűnösök népszerűsítését tiltó jogszabályok, ennek ellenére a jelenség létezik. Az általános és megalapozott vélemény ebben a kérdésben az, hogy a jogszabályok az antiszemitizmus ellen jók, ahogyan helyes a kormány stratégája is ezen a területen, csak éppen a törvényeket nem tartják be. Ha a romániai zsidó közösségek jelenléte valahogyan garantált is, a kilátások nem jók, és nem látszik életképes megoldás. Még ha nagyszámú izraeli üzletember van is jelen Romániában, ők inkább a Chabad, és nem a Szövetség által szervezett eseményeken vesznek részt.

Összefoglalva: nem látjuk, hogyan fog fejlődni a zsidó közösség Romániában és milyen megoldásokat lehetne találni a fennmaradásához.

Diamantstein György fordítása