A román zsidó zongorista és a magyar emigráns művészek

Sokakat, köztük engem is, meglepett amikor jónéhány évvel ezelőtt Ferenc Pápa, biztonsági embereivel körülvéve, megjelent a római Stereosound nevű zeneüzletben. Lemezeket és CD-ket vásárolt. 2013-ban egy interjúban, amelyet a jezsuita La Civiltà Cattolica magazinnak adott, elmondta, hogy élvezi a klasszikus zenét és megjegyezte hogy Clara Haskil zongorajátéka, különösen Mozart interpretációi örömmel töltik el a szívét. Egy Romániában született, mára jórészt elfelejtett zongoraművésznőről volt szó.

A klasszikus zene imádói (ezen sorok írója is közéjük tartozik) manapság újra felfedezik Clara Haskilt, a tragikus sorsú zongoristát. Haskil 1960-ban hunyt el, de felvételei manapság újra népszerűek. Nevével évtizedekkel ezelőtt találkoztam, talán éppen azért, mert gyakran készített lemezeket magyar muzsikusokkal is.

Kerülte a nyilvánosságot. Élete folyamán számos súlyos betegséggel küzdött, és gyűlölte a nyilvános koncerteket is. Mégis jelentős muzsikusként tartják számon, és olyan zenei nagyságok, mint Herbert von Karajan vagy Pablo Casals keresték a lehetőséget, hogy együtt zenélhessenek vele.

1895-ben Bukarestben született szefárdi zsidó családban. Bukarest egykoron jelentős szefárd központ volt, hiszen a szultán már a 16. században támogatta a spanyol inkvizíció elől menekülő zsidók letelepítését Havasalföldön. A szefárdi közösség évszázadokig virágzott, amíg 1941-ben a román fasiszták, a Vasgárda, el nem pusztította Bukarest csodaszép szefárdi zsinagógáját, a Cahal Grande-t amit Spanyol Zsinagógának is hívtak.[i] A szefárdi élet ezután gyakorlatilag megszűnt Romániában.

Clara ötéves volt, amikor rendkívüli zenei képességét felfedezték, így hamarosan a bukaresti konzervatóriumban tanulhatott. Egy év múlva Bécsben már Richard Robert tanítványa; itt találkozik az ifjú Széll Györggyel. 1905-ben Párizsban folytatja tanulmányait és 15 évesen már sikerrel koncertezik. 1927-ben amerikai fellépéseivel az Újvilágban is elismerést szerez.

Hamarosan azonban súlyos gerincbántalmak jelentkeznek nála, ami miatt félbeszakad karrierje. Később szemdaganattal is műtik. Ráadásul 1940-ben, Franciaország megszállása után, zsidó származása miatt menekülnie kell Párizsból. Először Marseille-be megy, majd onnan 1942-ben sikerül Svájcba költöznie. Vevey-ben, a Genfi tó partján lakott.

Svájcba életre szóló barátságot köt Charlie Chaplinnel. Gyakori vendég a Chaplin család villájában és ekkor már a kor legnagyobb művészeivel koncertezik. Művészi pályája összeköti több magyar zenei nagysággal is.

Legjobb Mozart felvételeit például Fricsay Ferenccel, a magyar származású karmesterrel készíti Svájcban. Ugyancsak Svájcban, együtt koncertezik a Magyarországról elmenekült Anda Gézával is.

A beteges és törékeny asszony 1960-ban elesik a brüsszeli pályaudvaron és a sérülések végzetesnek bizonyulnak. Párizsban a Montparnasse temetőben nyugszik.

Kelet-európai sors ez. Haskil soha nem térhetett vissza szülőhazájába, Romániába. Szefárdi közösségét a román antiszemitizmus pusztította el. Fricsay és Anda keresztények voltak, és más okokból emigráltak Magyarországról, de a zene szeretete, az emigráns sors összekötötte életüket.

A román Clara Haskil, a magyar Anda Géza és Fricsay Ferenc együtt ünnepelték Svájcban a bánsági származású Bartók Bélát. Az utóbbi években Románia felfedezte neves szülöttjét; Svájcban 2017-ben dokumentumfilmet készítettek életéről. És talán Budapesten is méltó helyére kerül Fricsay Ferenc és Anda Géza munkássága és emléke.

Amikor Fricsayhoz eljutott Clara halálhíre meleg szavakkal búcsúzott tőle. Közös Mozart felvételeik akkor már híresek voltak és én azon morfondírozok, vajon azokat hallgatja-e olyan nagy élvezettel manapság Ferenc Pápa?

Clara Haskil plays Mozart’s Piano Concerto No. 20 (RIAS-Symphonie, Ferenc Fricsay, cond.)(1954)

Mozart – Piano Concerto No. 20 in D minor, K. 466 Clara Haskil, piano RIAS-Symphonie-Orchester Ferenc Fricsay, conductor Studio recording made in the Jesus-Christus-Kirche, Berlin-Dahlem, on 11 January 1954

[i] A zsinagógát 1945 után újjáépítették, de 1985-ben Ceausescu parancsára ismét lerombolták, a bukaresti belváros egy részével együtt, hogy helyükön megvalósítsák a Conducator megalomániás építészeti terveit. A szerk.