A poloskázó beszédeknek a történelem szemétdombján van a helye

Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz-MPSZ elnöke ünnepi beszédet tartott március 15-én. 

Beszéde vége felé így fogalmazott:

“A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében pénzért a birodalom szekerét tolják. Barátaim, túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl. Túl sok helyről kaptak pénzt. Túl sokszor váltottak már köpönyeget. 1848-ban császármadarak ültek a nyakunkba, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött. Éppen elég volt belőlük, tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket!

Rajtuk a skarlát betű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket.

Ismerünk benneteket, hiába bújtatok új európai pártgúnyába, a gazdáitok ugyanazok. A terveitek ugyanazok. És ne reménykedjetek, a sorsotok is ugyanaz lesz. Legyőzünk benneteket újra, újra és újra”, stb, stb, stb.

A szokásos hőbörgés, etető kézbe harapás, mintha nem Európa lenne szélesebb hazánk a nemzeten túl, mintha az Európai Unió nélkül eljuthattunk volna a jelenlegi szabadságunk és viszonylagos jólétünk állapotába – mintha lenne más helyünk, mint Európa.

Ámde poloskának nevezni politikai ellenfeleket: nettó dehumanizálás, az emberi fajból való durva kirekesztés – nácikra, kommunistákra, népirtásra uszítókra, arra készülőkre emlékeztető, visszataszító, gyűlöletkeltő beszéd.

A történelem szemétdombján van a helye.