„A palesztinok maguk tehetnek az izraeli szélsőjobb megerősödéséről”

– mondja Bassem Eid, arab politológus, emberjogi aktivista, aki  bírálja a nemzetközi közösséget, mert úgy támogatja a Palesztin Hatóságot, hogy cserébe nem kap semmit.

A 64 éves Bassem Eid, Jeruzsálemben élő politikai elemző és politológus nemrég a londoni The Jewish Chronicle-nek nyilatkozott: „Amit (a palesztinok) most csinálnak, sokkal nagyobb hatással van ránk, mint amit az új kormány tesz.”

Érzelemtől átfűtve beszélt Tiran Fero-ról, egy autószerencsétlenség fiatal drúz áldozatról, akit palesztin fegyveresek kapcsoltak le a lélegeztető gépről a dzsenini kórházban, elraboltak, holttestét zsarolásra akarták használni és csak két nap múlva – fenyegetések hatására – adták át családjának.

„A dzsenini doktor szerint Tiran még lélegzett, amikor elvitték. Azt hiszem, ha a palesztinok továbbra is így viselkednek, egy nap eltűnnek a térképről. Ez hihetetlen: nem akadt egy palesztin sem, hogy kiálljon és elítélje a kórházban történteket. Megértem az emberek félelmét, de ha továbbra is ilyen félelemben élnek, képtelenek lesznek arra, hogy kivívják a függetlenséget.”

Politikai ügyek sokszor egyetlen szószólójaként Bassem Eid a Centre for Near East Policy Research vezetője 2016 óta. Izrael és a Palesztin Hatóság jelenlegi állapotát meglehetősen sötét színekben vázolja. „A palesztin vezetőség helyzetét leginkább a „káosz” jellemzi, és a mostani vezetők a káosz fönntartásában érdekeltek. Ők a jelenlegi káosz haszonélvezői.”

Zavarban volt, amikor a nemzetközi közösség annak ellenére folytatta a palesztinok „politikai és pénzügyi” támogatását., hogy cserébe semmit sem kaptak.

 

 

Eid keserűen panaszkodik, hogy Európa továbbra is pénzt folyósít az UNRWA (ENSZ Közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala) oktatási programja és a tanárok számára, miközben a tankönyvekben és az iskolákban a terror magasztalása tovább folyik. „Hol van a demokrácia és pluralizmus, amit Európa biztosítani szeretne a palesztinok számára?” – teszi föl a kérdést.

Ugyancsak pesszimista, amikor arra gondol, mi lesz a most 87 éves Mahmúd Abbász elnök halála után. „Azt szoktam mondani, hogy az élet Abbásszal súlyos probléma, de Abbász után tragédia lesz. Nem lesz csend és nyugalom. A gond nem annyira a Fatah (a Nyugati-parton) és a Hamász (Gázában) közötti szakadék. A gondot a Fatahon belüli szintek és megosztottság jelenti. Minden Fatah suhanc elnök szeretne lenni. Az ifjú nemzedék fog küzdeni az öregekkel – és senki sincs, aki meg tudná mondani, ki lesz Abbász utóda.”

Állítja, hogy a palesztinok általában nem tesznek különbséget “Jair Lapid és Benjamin Netanjáhu, vagy Benny Gantz és [a szélsőjobb politikus] Itamar Ben-Gvir között. Ha egy palesztint a prioritásairól kérdezed, elsőként a munkát, utána az oktatási rendszert, és a gyermekgyógyászatot fogja említeni. Senki sem beszél a politikáról, vagy említi a falat, a telepeket — még a palesztin állam alapjairól sem esik szó.”

Eid azt mondja, hogy „csupán néhány tucat terrorista van közöttünk, de több mint kétmillió palesztin él a Nyugati-parton. Térjünk vissza az elrabolt drúz fiúhoz. Tudod, hogy miért adták vissza a fiút a családjának? Nem Abbász nyomására. Hanem azért, mert az izraeliek lezárták a határt, és több mint 30.000 palesztin munkás nem tudott munkába menni Izraelbe. Ilyen helyzet két napnál tovább nem tartható, mert az emberek nyomorognak.”

Mivel a helyzet az, hogy az izraeli bérek nyolcszorosát teszik ki annak, amit a Hatóság területén fizetnek, a lényeg mindig a gazdaságon van, nem pedig a politikán – mondja Eid.

Úgy hiszi, hogy amíg a Hamász csendben van, a palesztinok gazdasági státusza lesz a legfontosabb Izrael számára – „nem a béke, nem a tárgyalások, hanem csakis a gazdaság. Ha a Hamász újra rakétákkal kezd lövöldözni, az a palesztinok izraeli munkalehetőségét fogja befolyásolni. Azt hiszem az új kormány, különösen pedig Netanjahu, tudja, hogy a palesztinok gazdasági helyzete a döntő, erre kell figyelni, az erőszak ennek a függvénye.”

Olyan nemzetközi konferenciát javasol, aminek témája az izraeli–palesztin konfliktus kezelése lenne gazdasági módszerekkel. Továbbá Eid, látva az iráni rendszer elleni lázongásokat, valószínűnek tartja egy Gázai Tavasz kirobbanását.

Személyes biztonságát illetően nincsenek illúziói. „Amit angolul mondok, már kimondtam arabul”. Azt mondja, elég jól ismert odahaza és a világban egyaránt ahhoz, hogy biztonságban érezze magát. 1996-ban Jasszer Arafat letartóztatta, de azután Arafat rövid, de éles hangú telefonhívást kapott Warren Christopher amerikai külügyminisztertől, és csak 25 órát kellett fogságban töltenie. Manapság megtűrt tüske a PH oldalában; utazgat a világban és kimondja azt, amit mások nem szívesen hallanak.

Három szavas tanácsa volt Ben Gvir és Becálel Szmotrics számára, akiket jól ismer közös TV szereplésekből. „Lassan a testtel” – ajánlotta, ami azt is jelenti, hogy nem túlságosan vevő a két politikus démonizálására, amire a hazai és nemzetközi sajtó és média annyira hajlamos.

Jewish Chronicle – Bassa László