„A palesztinok árulásnak tartanak minden Izraellel kötött kompromisszumot ”
Dennis Ross, veterán amerikai diplomata szerint.
Ross úgy véli, Európának nyomást kell gyakorolni Abbászra a békéhez szükséges kompromisszumok megtételéhez.
A diplomáciai közösségnek nem szabadna továbbra is ingyenjegyeket osztania a palesztinoknak – érvelt Obama korábbi veterán tanácsadója a New York Times-ban, kifogásolva Ramallah sokéves elutasító magatartását.
Obama elnök korábbi közel-keleti tanácsadója mind a palesztinokat, mind az európai diplomácia helytelen hozzáállását is élesen bírálta, s sürgette a nemzetközi közösséget, hogy további engedmények helyett inkább gyakoroljanak nyomást a palesztinokra, hogy rábírják őket az államiság létrejöttéhez szükséges kompromisszumok elfogadására.
Dennis Ross az Egyesült Államok nagykövete és az arab-izraeli kérdés főtárgyalója volt 1993-tól 2001-ig, majd Obama tanácsadója 2009 és 2011 között. Ross a New York Times hasábján úgy vélte, hogy bár méltányos Izraeltől komoly engedményeket elvárni a békéért – ilyen a visszavonulás az 1967-es határokra, területcserékkel és a településépítés korlátozása e határvonalon belülre – ugyanakkor itt az ideje, hogy ugyanilyen komoly engedményeket követeljenek a palesztin féltől is.
Ross megjegyezte, hogy a Palesztin Nemzeti Hatóság elnökének Mahmud Abbásznak legutóbbi próbálkozása, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsán, illetve a Nemzetközi Büntető Bíróságon keresztül Izraelre nyomást gyakoroljon, nem változtatta meg a helyzetet, és egyértelműen a palesztinokat hibáztatta azért, amiért három ízben hiúsítottak meg a korábbi tárgyalásos megoldására tett erőfeszítést.
A palesztinoknak – mondta – nem csak a saját igényeiket, hanem Izrael biztonsági szükségleteit is tekintetbe kell venniük.
A 66 éves, veterán Ross, aki Carter elnöksége óta mind a Republikánus, mind a Demokrata kormányok alatt rangidős közel-keleti megbízottként szolgált, emlékeztetett, hogy “2000 óta az izraeli-palesztin konfliktus megoldása érdekében három komoly tárgyalás zajlott, s ezek mindegyikén konkrét ajánlat hangzott el: Bill Clinton javaslata 2000-ben, Ehud Olmert korábbi izraeli miniszterelnök ajánlata 2008-ban és John Kerry államtitkár erőfeszítései az elmúlt évben.”
Minden egyes alkalommal “az összes kulcsfontosságú kérdést érintő javaslatot nyújtottak át a Palesztin vezetőknek, akiknek a válasza vagy nemleges volt, vagy nem is válaszoltak. A palesztinok úgy vélték, hogy igent mondani, vagy akárcsak másik javaslatot tenni túlságosan kockázatos” – írja Ross.
“Sajnos a palesztin politikai kultúra az igazságtalanság elbeszélésére épül. Antikolonialista hajlama és mély sérelemérzete miatt az Izraelnek tett engedményeket jogosulatlannak tekintik.
A kiegyezést árulásnak tartják.” – fejtette ki Ross.
Ahelyett, hogy a palesztinokat védenék, akik az ENSZ-t és a Hágai bíróságot kártyaként kijátszva próbálják elkerülni a kölcsönös engedménytételt “a palesztin államot oly hevesen támogató európai vezetőknek inkább arra kéne koncentrálniuk, hogy megnehezítsék a palesztinok számára az ajánlatok elutasítását illetve semmibe vételét.” – folytatta Ross.
A palesztinokat nagyon is foglalkoztatja az ügyük nemzetközi támogatottsága. Megváltoztatná a hozzáállásukat, amennyiben tisztában lennének vele, hogy számon kérik tőlük, ha egy tisztességes ajánlatot elvetnek, illetve válasz nélkül hagynak.
Ross szerint, aki jelenleg a washingtoni Közel-keleti Politikai Intézet tanácsadója, a “legtöbb európai Izrael magaviseletével sokkal többet foglalkozik, mint a palesztinok alkuképtelenségével.”
Ross érvelése szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsának illetve a Hágai bíróságnak a bevonása konfliktusba a jelenlegi izraeli választási kampány alatt kontra-produktív lenne, mivel ezeket az intézményeket Izraelben elfogultnak tartják, így a lépés azokat a jelölteket segítené, akik a fennálló állapot megőrzését részesítik előnyben. Ezek a jelöltek avval fognak érvelni, hogy Izrael számára előnytelen a játszma és az országnak olyan vezetőkre van szüksége, akik szilárdan kitartanak a méltánytalan nyomás ellenére.
Ha a választásokból egy olyan izraeli vezetés kerül ki győztesen, amely készen áll a békekezdeményezésre és csakis olyan területeken építkeznek, ami nagy valószínűséggel Izraelhez fog tartozni és nem Palesztinához, akkor nem lesz szükség az ENSZ határozatára – érvelt Ross.
Amennyiben mégsem egy ilyen vezetés kerül hatalomra és az európaiak visszatérnek az ENSZ bevonásához, az általuk támogatott határozatoknak akkor is “kiegyenlítettnek kell lenniük”. “Elfogadhatatlan, hogy a határozatok csak a palesztinok érdekeit képviseljék, s felajánlják nekik az 1967-es határokat kölcsönösen elfogadott lakosságcserével és Kelet-Jeruzsálemmel, mint fővárossal, anélkül, hogy Izraelnek is konkrétumokat biztosítanának. Olyan védelmi intézkedésről van szó, amelyek garantálják Izrael biztonságát, a szakaszos kivonulást pedig a Palesztin Hatóság biztonsági és kormányzási téren elért eredményességéhez kötnék. Szükséges továbbá egy határozat, ami oly módon rendezi a palesztin menekültek sorsát, hogy közben Izrael megőrizze zsidó karakterét.”
Ross szerint feltételezhető, hogy egy ilyen határozatot a palesztinok elutasítanának, csakúgy ahogy 2000-ben, 2008-ban és 2014-ben elutasították a szükséges kompromisszumokat. “Meglehet Izrael is elutasítaná a feltételeket, de nem az izraeliek szorgalmazzák az ENSZ bevonását, hanem a palesztinok. És ha utóbbiak nem a kétállami, békés megoldást keresik, annak ára kell, hogy legyen.”
Ross 2005-ben könyvet írt a Clinton adminisztráció 2000-es Camp David-i béketárgyalásainak kudarcáról “Az Elmulasztott Béke” címmel. Készülőben lévő könyvének megjelenése októberre várható. Címe: “Sikerre Kárhoztatva – Az USA és Izrael Kapcsolata a Változások Korszakában”.
A Times of Israel cikkét Mika Klára fordította.
Címkék:Dennis Ross