A palesztinok csodafegyvere

Írta: Gadó János - Rovat: Politika

„Vérszomjas zsidók pészachi ünnepükön ártatlanokat gyilkolnak” – nagyjából ez a ki nem mondott, de jól fogható üzenete a Hamasz által szervezett határ menti zavargásoknak és persze mindenekelőtt ezek tálalásának a médiában.

Palesztin tömegek a határ közelében Dzsabalia menekülttábor mellett március 30-án (Fotó: AFP/Mohammed Abed)

Ami az ügy politikai-katonai részét illeti: a Hamasz bejelentette, hogy folyamatos zavargásokat tervez a gázai határnál hat héten keresztül, egészen május 14-éig, Izrael hetven évvel ezelőtti kikiáltásának napjáig, amelyet a palesztinok hivatalból a katasztrófa napja (nakba) néven illetnek. A „Nagy Visszatérés Menete” fantázianévvel ellátott média show keretében azt követelik, hogy az 1948-ban elmenekült palesztinok és több milliónyi leszármazottjuk azonnal „visszatérhessen” a mai Izraelbe. Mivel ez képtelen követelés, a lényeg nyilvánvalóan a médiafelhajtás. A propagandaháború újabb felvonásáról van szó.

Az előzmény: a Hamasz eddigi próbálkozásai az Izrael elleni hadviselésben nem hoztak sikert. Az Intifáda nem rendítette meg Izraelt, a civil célpontokra irányított rakétákat leszedi a vaskupola rendszer, a határ alatt fúrt alagutakat pedig felderíti az izraeli technológia. Most tehát jöjjön az ultimate weapon, a palesztinok ellenállhatatlan médiafegyvere: a civil lakosság. Az újítás az, hogy eddig nem látott tömegben hajtják civil lakosaikat az izraeli határnak, s a határkerítés áttörésére buzdítják őket.

A „tüntetőknek” nevezett, erőszakosan fellépő palesztinok – nagyobbrészt tizen- és huszonéves férfiak – közül sokan meg is próbálták áttörni az Izrael által épített határkerítést. A hadsereg szóvivője szerint gyújtópalackokat, lángoló autógumikat hajigáltak a katonákra, és egy esetben lőfegyverből is tüzet nyitottak. Elképzelhető, hogy ha ez a tömeg átjut a határon, mik lesznek a következmények.

Yahya Sinwar palesztin vezető a határ mellett felállított sátorvárosban (AFP PHOTO / Mohammed ABED)

A civileket a határkerítésnek hajtó palesztin vezérek nagyon jól tudják, hogy az izraeli hadsereg az áttörést mindenképpen meg fogja akadályozni, így a cél valójában nem ez, hanem minél nagyobb számú halott és sebesült előállítása, mindenképpen a nyugati tévékamerák lencséi előtt. A média így továbbítja a palesztinok üzenetét – korántsem tudósító csupán, mint azt igyekszik elhitetni magáról, hanem résztvevője, gerjesztője a konfliktusnak.

Példaértékű Irán (a Hamasz egyik fő támogatója) külügyminiszterének üzenete, aki interpretációjában nyíltan össze is köti a pészachi ünnepet az ártatlanok meggyilkolásával. Mint tudjuk, a pészachi ünnepet övező vérvádas legendák nagyjából ezer éve gazdagítják a nyugati kultúrát. Most, mindenekelőtt a palesztinokat övező médiafigyelem jóvoltából, az egész világ megismerkedhet a zsidóellenes rémmesék frissített változatával.

„Pészach estéjén, amikor arra emlékeznek, hogy Isten megszabadította Mózes prófétát és népét a zsarnokságtól, a cionista zsarnokok békés palesztin tiltakozókat gyilkolnak – akiknek földjét ellopták – akik azért menetelnek, hogy elmeneküljenek a durva és embertelen apartheid fogságából.” Így az iráni külügyminiszter, akinek szóhasználata durvább ugyan, mint a nyugati átlag, de vádpontjai nagyjából ugyanazok.

A bevezetőben – Isten megszabadította Mózes prófétát és népét a zsarnokságtól – szó sem esik arról, hogy Mózes és népe zsidók voltak. Annál inkább esik szó arról, hogy a „cionista zsarnokok a békés palesztinokra lőnek” – Mózest és népét tehát szembeállítja a cionistákkal (vagyis a zsidókkal.) A beszélő mintegy magának vindikálja Mózest és népét – mint ahogy Jézust és apostolait is magukévá tették hajdan a keresztény teológusok.

Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszter (Ebrahim Noroozi/AP)

A Hamasz üzenete – a békés palesztin tiltakozók legyilkolása (Pészachkor) és földjük elrablása – a pénzsóvár, gyilkos zsidó képét idézi föl, aki szemben áll Mózes prófétával és népével (a keresztényeknél: Jézussal és apostolaival). Nagyjából ott tart tehát az iráni külügyminiszter (az országát uraló politikai rezsimmel együtt persze), ahol a zsidóüldöző középkor legszebb éveiben tartottak Európában.

A fősodrú Európa politikusai és tudósítói az ilyen zsidóellenes kirohanásokat rendszerint nem kifogásolják, éppenséggel inkább az iráni külügyminiszterhez állnak közelebb, amikor közleményeikben a gázai határon zajló események „kivizsgálását” (értsd: ismételt visszajátszását, felnagyítását, a médiában történő sulykolását) nevezik kívánatosnak. Az efféle vizsgálatok végén aztán rendszerint megállapítják, hogy „mindkét fél követett el súlyos hibákat, stb.”, de ez már senkit nem érdekel. A lényeg az, hogy a BBC, a CNN és az ő felvételeiket átvevő sok száz tévéállomás legalább százszor visszajátszhatta az állig felfegyverzett izraeli katonákkal szembenálló kődobáló suhancokat, sebesült gyerekeket és jajgató asszonyokat, és esetleg mindezt összeköthették Pészach ünnepével. Ekképpen derekasan kivették részüket a középkori vérvádak frissített változatának terjesztésében.

Aki tehát a konfliktusról a média szokásos stílusában, kritikai kommentár nélkül tudósít (lefilmezi a sebesült palesztinokat és az izraeli katonákat), az már bele is került a Hamasz által kreált valóságshow világába, annak játékszabályaival és üzenetével együtt.

Címkék:Gáza, Nagy Visszatérés, palesztin tüntetők