A New York-i múzeumoknak fel kell fednie a náci rablásból származó műkincseket

Törvény követeli meg a New York-i múzeumoktól, hogy fedjék föl a náci rablás következtében hozzájuk került műkincseket.

Kathy Hochul New York kormányzója írta alá az erről szóló törvényt, amely a kényszer-értékesítés nyomán a múzeumok birtokába került műtárgyakra is vonatkozik.

“Mint New York-iak, igyekszünk tartani magunkat a Holokauszt túlélőknek tett elkötelezettséghez: Sohasem felejtünk” – áll Hochul nyilatkozatában.

A jogszabály említi, hogy mintegy 600.000 festményt zsákmányoltak zsidóktól a 2. világháborúban.

“A rablás nem csupán a harmadik birodalom gazdagodását célozta, de célul tűzte ki a zsidó identitás és kultúra bármilyen megnyilvánulási formájának fölszámolását… Számos múzeum az ellopott műkincseket a nélkül állítja ki, hogy elismernék azok valódi eredetét.”

A törvény előírja, hogy az ilyen műtárgyakat jól látható feliratoknak és vagy más jelzéseknek kell kísérniük. A jogszabály kezdeményezői Anna Kaplan és Nily Rozic szenátorok voltak.

New York állam törvénykönyve előírja, hogy az 1945 előtt készült és a náci korszak idején európai tulajdonosváltás alá esett műtárgyakat az eltűnt műtárgyak listáján (Art Loss Register) kötelező közzétenni, hogy az érdekelt korábbi gazdák családjának könnyebb legyen a kutatás.

ĺgy például a Museum of Modern Art és a Guggenheim Museum közös keresetben nyújtott be tulajdoni igényt két Picasso festményre: Boy Leading a Horse (1906)  és a Le Moulin de la Galette (1900), miután Julius Schoeps azt állította, hogy nagybátyja a háború idején kényszer hatása alatt adta el a műtárgyakat. Egy 2009-es bírósági határozat a múzeumoknak ítélte a műveket.

Másik, 2016-ban Paul and Alice Leffmann leszármazottai által a Metropolitan Museum of Art ellenében indított visszaszolgáltatási perben hozott bírósági döntés Picasso The Actor (1904–05) c. munkáját ítélte a múzeumnak 2019-ben.

A Gothamist cikke szerint a törvény nem terjed ki az Európán kívüli eltulajdonított műtárgyakra, például a kambodzsai polgárháború idején vagy gyarmati háborúkban eltűnt (Benin Bronzes néven ismert nigériai fémplakettek és -szobrok) műkincsekre.

A törvény kitér a Holokausztoktatás fontoságára, figyelik, mely iskolákban folyik a követelményeknek megfelelő tanítás. A nagyvárosban erősödő antiszemitizmus különösen fontossá teszi ezt, a gyűlölet ellenében.

Az állam pénzügyi osztálya figyelemmel kíséri, melyek azok a bankok, amelyek elhárítják maguktól a kárpótlási kifizetésekkel kapcsolatos munkát.

Az Artnews.com cikke nyomán Bassa László